Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 2. kötet (Zalaegerszeg, 1998)

Csikány Tamás (Budapest): Josip Jellačić altábornagy a magyar szabadságharcban

Josip Jellačič altábornagy a magyar szabadságharcban rályság" eszméjének érvényesítése céljából, augusztus 31-én horvát csapatok szállták meg Fiume és Bucari városát. Ennek megakadályozására a magyar kormány semmit sem tudott tenni. Az események ezután gyorsan követték egymást. Szeptember 4-én V. Ferdinánd császár viszszahelyezte méltóságába a bánt, ami a horvát és a szerb ügy felkarolásán túl, a magyar kormány elleni fellépéshez nyújtott megfelelő eszközt Bécs számára. Jellačič most már nyíltan gyűjtötte csapatait, melyek zömét határőrök adták - bár korántsem a legjobb alakulatok voltak ezek, hisz azok még Itáliában harcoltak -, illetve gyenge kiképzettségű és fegyverzetű népfelkelők. A sereg összlétszáma ugyan meghaladta az 50.000 főt, harcértéke azonban meglehetősen alacsony volt. A Dráva bal partján a június óta szerveződő magyar őrsereg állomásozott. A sereg állományát kb. 23.000 dunántúli nemzetőr adta, mely kiegészült 6.000 főnyi honvéd és sor katonasággal. A védelem központja Nagykanizsa és Pécs volt. A sereg parancsnokságát augusztus 19-e óta Teleky Ádám vezérőrnagy látta el, a kormánybiztosi feladatokat Csány László végezte.

5 Csány szeptember 12-én jelentette, hogy Jellačič csapatai Légrádnál átkeltek a folyón. Előző napon valóban megkezdődött a horvát fősereg átkelése, melyet a tartalék hadtest 21-én követett Drávasztáránál. A támadás napján a Dráva-menti magyar sereg nemzetőr csapatait éppen váltották, egy részük már hazaindult, pótlásuk viszont még sok helyen nem érkezett meg. A magyar csapatok 300 kilométeres szakaszt védtek, így az egyébként is túlerőben lévő horvát csapatoknak nem okozott gondot az átkelés. Teleky a közvetlen parancsnoksága alatt álló sor és honvéd csapatokkal Nagykanizsától Keszthelyig hátrált. Ezzel a drávai védvonal felbomlott. Keszthelyen a magyar táborban teljes volt a bizonytalanság, nem tudták Jellačič igazi célját, nem voltak tisztában támadásának jogosságával, az udvar álláspontjával. Mindezek mellett a horvát seregben a nemzeti zászlók mellett sűrűn lehetett látni a fekete-sárga császári zászlókat is. Teleky a helyzet tisztázása érdekében tiszti küldöttséget menesztett Jellačičhoz, aki azonban semmilyen meghatalmazást nem tudott felmutatni. Ugyancsak hiába mentek futárok Bécsbe, onnan is csak ködös válaszokat kaptak. A magyar miniszterelnök azonban sürgette a támadók feltartóztatását, Teleky ennek ellenére visszavonult Veszprém, Székesfehérvár irányába. Közben a horvát bán csapataival elhagyta Nagykanizsát és két oszlopban Veszprém, illetve Enying irányába vonult, a főoszlop a Balaton déli partján. A sürgető események hatására és mivel egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Teleky nem hajlandó felvenni a harcot, a magyar országgyűlés szeptember 15-én felkérte István nádort, hogy vállalja el a magyar sereg főparancsnokságát. A következő napon pedig felhatalmazta arra is, hogy tárgyalásokat kezdjen Jellačičcsal. A nádor a Balatonhoz, a bán elé sietett és küldöttjeik utján a felek megegyeztek a tárgyalás helyszínében is, egy balatoni gőzös fedélzetén. István főherceg szeptember 21-én Kenésén szállt a „Kisfaludy" fedélzetére, mellyel a szemesi parthoz hajózott. Jellačič azonban tisztjei ellenkezésére hivatkozva mégsem ment fel a hajóra, így a találkozó elmaradt. A nádor visszatért Pestre, majd Bécsbe utazott, ahonnan már nem tért vissza Magyarországra.

6 Közben az ország készült az ellenállásra, Kossuth az Alföldön toborzott, a rendelkezésre álló és az újonnan szervezett csapatok pedig az új fővezér, Móga János altábornagy parancsnoksága alatt gyülekeztek. Teleky visszavonuló seregével egyesülve a Velencei-tó északi part205