„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Boda Zsuzsanna: Dorffmaister István világi falképei – kastélyok, középületek dekorációja

ban. A kastély kertjében állott új „Bath Cabinet" freskóval való díszítésére a festő gróf Széchényi Ferenctől kapott megbízást, s a munkáért a Soproni Levéltárban fennmaradt számla szerint 70 forintot vett fel.

29 Középületek 1769 őszén Dorffmaister különleges, városi megbízatásnak tett eleget Sopronban: a színház falképeit, függönyét és díszleteit festette. Az intenzíven fejlődő barokk Sopronban is a polgári szórakozás egyik formája a színház volt. A 18. század második felében a legkorábbi iskolai színjátszás és a főúri kastélyszínházak mellett a polgári színjátszás is erős fellendülésnek indult. Pozsony után másodikként Sopron ebben is élen járt: német színjátszó vándortársulatok - főként a szomszédos Ausztriából - már a század eleje óta jártak a városba előadásokat tartani, de ezeknek az előadásoknak állandó helyük nem volt, főképpen pedig kőépületben nem.

30 Sopronban ez idő tájt színielőadások bemutatására a régi szárazmalom épületét használták, de ennek állaga egy idő után annyira leromlott, hogy az igényesebb közönség már nem szívesen látogatta. 1769-ben a város hozzájárult az épület rendbehozatalához, és „március 29-i feliratában kéri az udvari kamarát, hogy a malmot herceg Esterházy építészének tervei szerint átalakíthassa". A munkát 1769. júliusában kezdték meg, s szeptemberre már be is fejezték. Az új épületet, a pozsonyi után a második állandó és első kőszínházat Magyarországon, 1769. október 15-én nyitották meg.

31 A barokk kori soproni német színjátszásról, a régi színház mennyezetdíszéről és az egyéb Dorffmaister által ott végzett munkákról ma már csak Csatkai Endre és Vatter Ilona alapos levéltári kutatásai nyomán

32 nyerhetünk képet, hiszen az épületet 1847-ben lebontották. A színháznak semmilyen, sem külső, sem belső képi ábrázolására nem leltem, mindössze az alap- és metszetrajza reprodukált.

33 Eszerint az épület alakja egy sarkán lecsapott téglalap volt egyik oldalán kis toldaléképülettel, amelynek ajtaja a színpadra vezetett. A kisméretű lépcsőházból lehetett bejutni a patkó alakú nézőtérre, amelyen tíz üléssor helyezkedett el, a színpadtér a nézőtérnél nem sokkal volt kisebb. A metszetrajz az épületet kétemeletesnek és nyeregtetősnek mutatja. A Ratsprotokoll forrása szerint a nézőtéren 12 páholy volt, a földszinten 28, az erkélyen 8 padon ülhetett a közönség. A színház freskóiról, és 8 öl hosszú és 8 öl széles függönyéről sajnos bővebbet nem tudunk. A munkákért mindösszesen 270 forintot fizettek ki Dorffmaisteraek.

34 A díszletekről már bővebb források állnak rendelkezésre. A hatféle díszlet utca, erdő, terem, kert, börtön és szoba berendezését tette lehetővé a színpadon. Ezek a díszletek, mivel gyenge vászonra készültek, 13 évi használat után tönkrementek.

35 Egy 1779-es leltár, amely a színház tulajdonos-váltásakor készült, említi a fent leírt hat színt, kibővítve azzal, hogy a teremhez, az erdőhöz, a kerthez és a szobához hat, a börtönhöz négy, az utcához pedig két kulissza tartozott.

36 Hogy a színpadterek megtervezéséhez és kivitelezéséhez helyi, német vagy osztrák mestert kértek fel, általános volt a városi színházaknál, így történt ez Pozsonyban, Kassán vagy Budán is, szemben a kastélyszínházak hagyományával, amely az olasz színpadképek és művészek alkalmazásához kötődött.

37 Ennek ellenére - egy adat szerint 1771-ben Dorffmaister is végzett díszletfestő munkákat az eszterházi hercegi színház számára.

38 Később, 1780-ban Sopron újra foglalkoztatta Dorffmaistert a színházban. A számadáskönyv bejegyzése szerint különböző festészeti munkákért 100 forintot kapott, de feladata nincsen pontosan megjelölve.

39 Sopron városától Dorffmaister a második nagy megrendelést 1782-ben kapta, a városháza tanácstermének (97. kép) kifestésére. Ez a terem a 12 személyes tanács munkahelye volt. Az 1676-ban leégett, Lackner Kristóf emblémáival díszes régi városházát folyamatosan állították helyre, majd 1712től nagyobb építkezésbe kezdett a város. 1782-ben újra tatarozni kellett a városházát, és egyúttal felvetődött a tanácsterem díszítésének gondolata is. A költséges stukkó helyett freskódíszítést választottak a városatyák, s a feladatot Dorffmaisterre bízták, mellette az architektúra festését Steiner Bálint rajztanár végezte. A mennyezet történeti allegóriája akkor aktuális városi problémára utalt. A város lakossága és vezetősége rendezetlen gazdasági és pénzügyi viszonyok miatt évtizedek óta szemben állt egymással. II. József ennek a haragnak felszámolására Schilson János királyi biztost küldte ki, aki 1782. július 25-én tartotta meg beszédét ebből az alkalomból.

41 Őt ábrázolta allegorikus figurák körében a freskó (92. kép), amely ma már nem látható; az 1892-ben elbontott épület helyére új városházát emeltek. A régi városháza tanácsterméről szerencsénkre készült pár fényképfelvétel,

42 s ami még fontosabb, megmaradt a mennyezethez festett olajvázlat (93. kép)

43 A fényképek alapján a terem gazdagon és nemes kőanyagokkal díszített belső tér benyomását kelti. Falait festett kompozit oszlopok, párkányok és egyéb építészeti elemek tagolták. A mennyezet alatti párkányon díszes kőkorlát futott végig, amely az allegorikus jelenet keretelését adta. Az egy nézetre 182