„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Katalógus

itáliai tanulmányútja (1753) határozták meg. Később Bécsben telepedett le, 1760-tól az akadémia tagja, 1764-től professzora. Ragyogó dekoráció- és architektúra-festő, több alkalommal Maulbertsch munkatársa (Bécs, udvari kápolna, Klosterbruck, premontrei apátság ebédlője). Magyarországi nagyszabású freskóművei (Buda, királyi palota nagyterme, Pozsony, a vár kápolnája, Nagyszombat, az egyetem mennyezetképe) megsemmisültek. Késői oltárképei (a székesfehérvári és a nagyváradi székesegyházban, Nagyszombatban) erőteljes klasszicizáló irányultságot mutatnak. Ez a formavilág a Magyar Nemzeti Galéria Krisztus feltámadása-képén és jelzett párdarabján, a Keresztrefeszítés-kompozíción is jelentkezik, képünk megőriz valamit ugyanakkor a barokkos teatralitásból is. A sírkamra bejáratát záró, immár az angyal által támasztott kőlap színházi kelléket asszociál, a sírkamra sivár hátsó fala mintegy lezárja a színpad terét. A bejáraton kilibbenő, diadalmas Krisztus vörös szemfedője győzelmi lobogóként öleli körül ruhátlan testét, hátrébb hullámot vet a Feltámadott lendületétől, mely elől szinte holtra ijedve térnek ki a felriadt katonák. Fischer erősen barnás, meleg színvilágot használ, melyben gyújtópontként tűnik fel Krisztus és az angyal világító fény-glóriája. írod: (Fischerre) Barokk művészet 1993. 185. (Garas Klára) KL Studien in Wien (ab 1749) und seiner Italienreise (1753) bestimmt. Später lebte er in Wien, ab 1760 ist er Mitglied, ab 1764 Professor der Akademie. Er war ein ausgezeichneter Maler der Dekorationen und der Architektur, mehrmals war er Mitarbeiter von Maulbertsch (Wien, Hofkapelle, Klosterbruck, Refektorium der Prämonstratenserabtei). Seine großangelegten Fresken in Ungarn (Festsaal des königlichen Palais in Buda, Preßburg, Burgkapelle, Nagyszombat Deckenfresken der Universität sind alle zugrundegegangen. Seine späteren Altarbilder weisen auf eine stark klassizierende Richtung hin. Diese Formenwelt ist auch auf dem Bild die Auferstehung Christi in der Ungarischen Nationalgalerie und auf seinem markierten Gegenstück, auf der Komposition der Kreuzigung zu sehen, aber dieses Bild bewahrt etwas auch von der Theatralität des Barocks. Die Steinplatte, die die Grabkammer blockiert und die von da an von dem Engel gestützt wird, ruft eine Assoziation mit Theaterrequisiten hervor und die düstere Hinterwand der Grabkammer schließt eventuell den Theaterraum ab. Das rote Leichentuch des durch den Eingang schwebenden glorreichen Christi umgibt seinen nackten Körper wie eine Siegesfahne, mehr nach hinten gibt es eine Welle darin von dem Schwung der Auferstehung, vor dem die erwachten Soldaten in panischer Angst flüchten. Stark bräunliche, warme Töne werden von Fischer gebraucht, wobei die Lichtglorien Christi und der Engel Brennpunkte sind. Lit: (über Fischer) Crossroads 1993, 185. (Klára Garas) KL Kat. sz. 80. Kat. Nr. 80. 309