„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Boros László: Dorffmaister István Somogy és Baranya megyei mecénásai

Hoitsy Mihály ugyanez alkalommal a turbéki templom számára két oltárképet festtetett, A Nepomuki Szent János-kép jó kvalitású, míg párdarabja, a Mária oktatása, Dorffmaisternek az 1770-es évek eleji színvonalát éri el. Mindkét kép jelzett, s kiváló példát szolgáltat a mester hullámzó művészi teljesítményére. A pécsi egyházmegye legnagyobb tevékenységű 18. századi mecénása Klimó György püspök volt. Nagy volumenű, Pécs városát, Baranya és Tolna megyét érintő kulturális vonatkozású tervei csak részben valósulhattak meg. A nagy mecénás igazi barokk főúr volt, aki Mária Terézia feltétlen bizalmát élvezte. A királyi udvarnál gyakran tartózkodó főpap különös gondot fordított egyházmegyéjének művelődésére, valamint a barokk művészet hanyatló korszakát jellemző fő stílusváltozásainak haladéktalan átvételére. Építkezéseiben, egyéb megrendeléseiben nehézség nélkül követhető azon törekvése, amellyel a legújabb, legkorszerűbb művészeti iránynak kívánt megfelelni. Halála után befejezetlenül maradt elképzeléseit a püspöki székben utóda, immár a jozefinizmus egyre súlyosbodó terheit viselő Eszterházy Pál László saját feladatának tekintette. 1786 és 1788 között Eszterházy püspök foglalkoztatta Dorffmaistert, akit egyre fokozódó jelentőségű feladatok elé állított. 1786 júliusában felszólította a káptalant, hogy a székesegyház Corpus Christi-kápolnája - Klimó püspök által tervezett kifestésé ügyében vegye fel a kapcsolatot a soproni festővel. Pethő József őrkanonok megegyezett a káptalan előtt megjelent festővel, aki a kápolna titulusának megfelelő mennyezet- és falképeket ugyanebben az évben befejezte.

20 Ez alkalommal készíttette Eszterházy püspök a védőszentjével kapcsolatos témájú festményt, Szent Pál megtérésének a 17. századbeli Laurent de La Hyre vagy Franz Joachim Beich csataképein szereplő, egyébként Rubenstől eredeztethető jelenetét. E kompozíciós elemet az előbbi csataképek metszetmásolatairól vagy a győri Szent Ignác-templom egyik mellékoltárának festményéről kölcsönözhette Dorffmaister, s alkalmazta a mosonmagyaróvári, a szentgotthárdi és a szigetvári boltozatokon, illetve mohácson és szombathelyen is. Az utóbbi olajfestmény, akárcsak pécsi változata, az illető püspöki rezidenciák tulajdonában vannak. 1787-ben Eszterházy püspök további jelentős feladattal bízta meg Dorffmaistert: a második mohácsi csata centenáriumára a nemzeti múlt irányában megnyilvánuló érdeklődés jeleként a két mohácsi hadieseményt felidéző, tehát történelmi témára adta megrendelését. A két nagy méretű kompozíció a mohácsi püspöki kastély számára, sala terranajának két egész falát kitöltő és boltozatához illeszkedő íves keretezéssel készült. Ez alkalommal festette Dorffmaister az ugyanitt elhelyezett II. Lajos páncélöltözetes portréját is. E festmények a 19. századi hazai és külföldi utazók és írók tollából számottevő irodalmi visszhangot keltettek, s napjainkban is Mohács látnivalói közé tartoznak. A plébánia-templommá alakított szigetvári dzsámiban, az 1787-re barokkizált belső tér főoltárán állott a templom titulus-szentjének, Szent Rókusnak nagy méretű festménye. A felszentelésre készült kép, akár a várost akkor tulajdonló Festetich Lajos, aki toponári templomában már foglalkoztatta Dorffmaistert, akár az egyházmegye feje, Eszterházy püspök megrendelésére is készülhetett, mégis a püspöki megbízatásnak kell elsőbbséget adnunk. Az egyházfő donációját erősíti, hogy Eszterházy püspök számára szintén 1787-re festette meg az Utolsó vacsora-képet, amely a Corpus Christikápolnába temetkező mecénás főpap jeltelen nyughelye fölött őrizte megrendelőjének emlékét.

21 A divatos barokk festészeti és ellenreformációs témák nagy hasonlósággal ismételt változataiból való a vajszlói templom oltárképe. Ez a típus a Tiziano, Rubens, főként Sebastiano Ricci bécsi Karlskirche-beli festményéről ismert, s valamely közös metszet-előkép - talán Paul Tróger obernzelli oltárképéről készült és elterjedt metszet - alapján festette Mária mennybevitelének analóg változatát Maulbertsch (Zirc, Győr), Schaller (Borsmonostor) és Dorffmaister Nován 1779-ben, Sopronban 1780ban, majd Vajszlón 1787-ben. Ez utóbbi kép megrendelőjében a Nagyszombatban teológiát végzett Szányi Ferencet sejtjük, aki 1773-ban a pécsi szeminárium theológia morális tanára, s korábban, 1747-től Vajszló első plébánosa volt.

22 A 18. század nyolcvanas éveire az abszolutizmussal szembenálló nemesi-nemzeti gondolatkör általános kiszélesedését jelzi, hogy a megrendelők a látomások és a hitvilág jelképi ábrázolásai helyett egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a históriai realitások felé. E külső hatásból eredő eszmeitartalmi háttér előtt valósult meg a nemzet önállósodásának, a nemzeti tudat kifejezésének addig ritka festészeti példája Szentgotthárdon 1784-ben, Eszterházy püspök rendelésére a mohácsi csataképeken 1787-ben, s egy évvel később, de akkor már monumentalitásában is emelt hangsúllyal a szigetvári kupolában. Dorffmaisternek e fő művében nemcsak a 18. századi európai és a hazai festészet egy részét, hanem a megrendelőnek a magyar történelmi múlt felé irányuló érdeklődésében a II. József nemesítő politikájával szembehelyezhető állásfoglalását is értékelnünk kell. A mohácsi és a szigetvári alkotások új formai és tartalmi tendenciájukkal a barokk művészi szemlélettől utat nyitottak a klasszicizmus felé. A szigetvári kupolafreskó jelentőségét, politikus 210