„Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása (Zalaegerszeg, 1997)

Boros László: Dorffmaister István Somogy és Baranya megyei mecénásai

tartalmi mondandóját a nagy nyilvánosság lelkesedő visszajelzéseiből is megítélhetjük. A korabeli leírá­sok, útikalauzok számtalan dicsérő jelző kíséretében méltatják mint Szigetvár és Baranya megye ritka nevezetességeit. A két mohácsi csataképpel együtt valóban olyan alkotásokról van szó, amelyeknek a közvélemény formálásában, a politikai közhangulat és a magyar történelmi szemlélet irányításában megrendelőjük meghatározott szerepet szánt. Ha nem is igazán politikus indíttatású és szán­dékú Eszterházy püspök Dorffmaistert utoljára fog­lalkoztató megrendelése, mégis úgy tűnik, hogy a feloszlatás előtt álló pálos rend számára rendelt Nepomuki Szent János-képpel az uralkodói döntés ellenében egy gesztus értékű ajándékot kívánt nyúj­tani a szétszóródás előtt álló rendtársai számára. A mágocsi pálos atyák ősi birtokukon az el­pusztult középkori templomuk köveiből építették fel új egyházukat, amelyet a pécsi pálos konvent priorja szentelt fel 1769-ben. Eszterházy Pál László maga is pálos szerzetes, majd a máriavölgyi nagykáptalan által választott rendfőnök volt. Pécsi püspöksége alatt is szoros kapcsolatot tartott a szerzettel, ezért a mágocsi pálosoktól Nagyhajmásra került Nepomuki Szent Jánost a szegények között ábrázoló képet a püspök megrendeléséből származó kegyes, de meg­késett ajándéknak tartjuk. A festmény az idős Dorffmaister rendkívül gaz­dag oevre-jének legutolsó példánya, amelynek befe­jezésére már nem volt ereje. A befejezetlenül maradt kép csak megkésve érkezhetett megrendelőjéhez, aki megbízását nyilván jóval korábban adta az egyre fáradó mesternek. E tényt a kép alján, az 1797-ben elhunyt Dorffmaisternek István fia igazolta jelzésé­vel 1798-ban. Dorffmaisternek a távoli Dél-Dunántúlra is ki­terjedő művészi tevékenységét a kor társadalmi ha­tóerőinek vizsgálata nélkül a magányos mester ha­mis és torz jelmezében rajzolnánk meg. Ezzel szemben számos, jobbára egyházi körökből szárma­zó megbízatása, s nem a vándorfestő véletlenszerű Je; 1 Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. Művészettörténet-Műemlékvédelem Ш. Budapest, 1993,44. 2 Garas 1955,203,207. 3 Boros 1974. 4 Fábián 1936,3,25. 5 Lángi 1995,231. 6 Helyszíni vizsgálat, 1971. 7 Garas 1955,214. alkalmi megrendeléseinek teljesítése jellemezték munkásságát. Működési területét, alkotói kifejező­eszközeinek kelléktárát azok a nagy jelentőségű té­nyezők határozták meg, amelyek a 18. századi Kö­zép-Európa művészetének vezető ízlését, formavilá­gát meghatározott irányba, a 19. század klassziciz­musa felé terelték. A mestert foglalkoztatók társadalmi sokrétűsége az alkotásoknak nemcsak a témakörét, hanem mű­vészi színvonalát is meghatározta. A főrangú egy­házi és világi mecénások nagyobb volumenű meg­rendeléseinek, igényeinek - a szélesebb körű publi­citás, tehát az újabb munkalehetőség reményében ­alaposabb gonddal igyekezett megfelelni Dorffmaister. akit megbízói a stációképektől a nagy falfelületeket, kupolákat borító falképekig minden művészi irányú feladattal elláttak. Ebben a széleskörű műfajválasztékban - később függetlenül a megrendelések egyházi vagy világi jellegétől - tendenciózusan megjelenik és egyre hangsúlyozottabbá válik az eszmei-politikai tarta­lom, amely a kompozíciók témájában a történelmi múltból merít, majd kifejezetten magyar nemzeti­érzelmi irányba fordul. Az abszolutizmus a hatás­ellenhatás törvényszerűségéből következően felerő­sítette a nemesi mozgalmakat, s azok képi megfo­galmazásának kívánalmát. E megrendelői törekvés­ben alkalmas partnernek bizonyult a magyar érzel­meit nem titkoló Dorffmaister. aki grisaille-mellék­alakjaiban vagy jelentős freskó-kompozícióiban a megbízói útmutatás mellett a saját hazafias indítta­tású formarészleteit is megjelenítette. A Somogy- és Baranya megyei egyházi és világi mecenatúra művészeti tartalmi-formai igénye szer­ves folytatása volt a töröktől meg nem szállt vagy korábban felszabadult országrészek hasonló indít­tatású szellemi áramlatának, amely a tiltakozásának képletes vagy nyílt irodalmi, főként képzőművészeti megfogalmazásban hangot adó nemesség által, első­sorban Dorffmaister István munkássága révén áradt szét a 18. század végi Dél-Dunántúlon. ;yzetek 8 Boros 1974a, 64. 9 Garas 1955,275. 10 Fábián 1936, 10. Galavics 1965. nem említi. 11 Ez a gondolati kivezetés a rokokó festészet ama kompozíciós megoldására emlékeztet, amikor az eszmei vagy valós képcentrumot a képmezőn kívül­re helyezi. 12 A festmény eredetileg a kaposvári Szent János­kápolna számára készült. Épült 1766-ban. 1788-ban 211

Next

/
Oldalképek
Tartalom