Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages

Népek a Mura mentén SZŐKE Béla Miklós A MURAVIDÉK KORA KÖZÉPKORI TÖRTÉNETE A Mura felső folyásvidéke a római korban Noricum, az alsó Pannónia provincia része volt. A különböző tartományokhoz tartozás az élet minőségében nem mutatkozott meg szembetűnően, a kultúra és a gazdaság területén is csak lokális eltérések regisztrálhatók. Az itt élt lakosság életszínvonalát jól reprezentálja az a villa rustica, amit a Szévíz (Kanizsa) völgyében Alsórajk-Kastélydomb lelőhelyen tártunk fel. A fürdővel, reprezentatív helyiségekkel ellátott villagazdaságban a 2-A. században laktak, többször meg is újították, a 3. század elején pedig több helyiségét színes mozaikpadlóval borították. Hasonló, erődített villa állt a 3-4. században Nagykanizsa-Inkey kápolnánál. A nagyobb települések közül Sallát (Zalalövőt), az egyelőre még nem lokalizált Halicanumot (Alsólendva körzetében), a Muraköz Dráva-parti oldalán Poetoviot (Pettau-Ptujt) a noricumi oldalon pedig Flavia Sóival (Leibnitzet) említhetjük meg, mint olyan helyeket, melyek a tájegység számára a városi kultúrát közvetítették. A népvándorlás kor azután jelentős átrendeződést hozott a vidék életébe. Pannónia - így a Zala-Mura vidék is - egyre bizonytalanabb megélhetést nyújtott az egymást követő foederati népek zaklatása, fosztogató életmódja miatt, a romanizált lakosság egyre nagyobb tömegekben hagyta el a tartományt és húzódott a birodalom központibb, védettebb vidékeire. Minden bizonnyal az Alpok folyóvölgyei, így a Mura felső folyásvidéke is befogadott oltalomra vágyókat. A Mura, a Dráva és a Száva folyók felső szakaszainak, a kora középkori Karantánia, főként annak magja, Villach és Klagenfurt környékének népessége ettől az időtől más fejlődési úton kezdett járni, mint tőle keletre Pannónia, vagy északra a Felső-Dunavidék lakossága. Míg ugyanis az előbbi területek még huzamosabb ideig meg tudták őrizni antik kultúrájukat, az utóbbi vidékeken gyorsan erodálódott a római civilizáció, gazdaság, népesség. A Muravidék népvándorláskori története - hasonlóan a vele szomszédos, a Balatonig terjedő erdős, mocsaras zalai dombvidék történetéhez - a Alatheus és Saphrax keleti gót-hun-alán hordáinak megjelenésétől (378-380) a langobardok itáliai elvándorlásáig (568) öt nagyobb fázisra bontható: 1. A békés római évszázadok vége, a hunokat megelőző népvándorlás időszaka (379/380^108/433). Ennek reprezentánsa a Kilimán-Felső majornál

1 és a Zalaszentgróton

2 feltárt keleti germán nagycsaládi temető ill. egy Johannes és egy Honorius tremisis Flavia Solvaból (Leibnitzből) ill. Seggaubergből.

3 2. A hun uralom ideje (434-455); emléke a Keszthely-téglagyári gyermeksír

4 és a Balatonmagyaród-hídvégpusztai hun tükör.

5 3. A keleti gót királyság (Thiudimer) korszaka (456-^73), majd 4. a szkir Odoaker itáliai királyságától való függés (476-488), és Nagy Theoderik itáliai királyságával való „szövetség" ideje, szvéb(?) telepesek jelenléte (504-kb. 536). Ezeknek az időknek régészeti emlékei Nagykanizsa környékéről egy gránátberakásos oktaéder arany fülbevalópár,

6 a fenékpusztai erőd északi kapuja közelében feltárt temető,

7 és a Dabronc-öt65