Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages

SZŐKE Béla Miklós vöspusztai női sír,

8 továbbá Nagykanizsa környékén

9 és a Felső-Mura völgyben Allersdorfban és Flavia Solvan (Leibnitzben) talál egy-egy I. Leó arany solidus,

10 s utóbbi helyről Markianos császár két ólompecsétje.

11 5. A langobard királyság korszaka (526-tól, ténylegesen azonban csak 546-547 tájától 568 húsvétjáig), amikor Vörsön a szabad harcosok egy csoportja, faraja,

n Keszthely-Fenékpuszta horreumnéX pedig egy gazdag család temette el halottait.

13 Vidékünk régészeti emlékanyagát vizsgálva általános tanulságként levonhatjuk, hogy a korai népvándorlás időszakában erőteljesen elnéptelenedett az alsó muravölgyi, dél-zalai térség, a népesség a jól védhető erődítésekbe és azok vonzáskörzetébe települt át. A fokozatosan csökkenő népesség ellenére a vidéket átszelő nagymúltú kereskedelmi és hadi utak (a Mura menti nyugat-keleti út és az azt metsző Borostyánút ill. az Adria és Kijev közötti via regia) továbbra is komoly vonzerőt gyakoroltak a gyors egymásutánban feltűnő, majd elköltöző népekre, nem véletlen, hogy a gyéren felbukkanó leletek is ezek mentén kerülnek elő. 568-ban újabb népvándorlás hulláma érte el a Kárpát-medencét, s hamarosan a Muravidéket is. A Belső- és Közép-Ázsiából menekülő, magukat avaroknak nevező keleti nomádok és a csatlakozott szláv törzsek félelmetes ellenfélként jelentek meg a bizánci birodalom határán. Az avar korral térségünk életében máig meghatározó jelentőségű új történeti korszak kezdődött. Ez az időszak Dél-Zalában két fő periódusra bomlik: 1. a 600 körüli évektől a 7. század utolsó harmadáig, végéig terjedő fázisra, melynek jellegzetes régészeti emlékei az avarok és szlávok által közösen létesített birituális temetők, mint Pókaszepetk,

14 Kehida,

15 Zalakomár

16 és a korabeli avar kerámiaformákkal ill. az ún. prágai kultúra (szláv) kerámiájával jellemezhető mintegy 20 település; halvány nyomok utalnak arra is, hogy a Muraközben is létesültek ekkor települések Várasd (Varaždin) környékén Vindija és Perlak (Prelog) lelőhelyeken,

17 továbbá 2. az avar kor végi fázisra, amely a 8-9. század fordulójától a 9. század első harmadának végéig, legkésőbb a 840-es évekig tartott. Ezt ugyancsak a birituális temetők, mint Pókaszepetk, Kehida, Zalakomár, Söjtör, Keszthely, Nagypáli stb. és a kései időszak kerámiafajtái (pl. az ún. sárga kerámia) által keltezett települések alapján írhatjuk le. A Muraközben és a Drávától délre Ljudevit és Ratimar korára keltezhető sírok kerültek elő Perlakon (Prelogban) s a Perlak melletti Cirkovljanban.

18 Ugyancsak a 9. század korai évtizedeiben temették el azt a harcost, akinek korai karoling kardja, szakállas baltája és a kardszíjat díszítő tűzaranyozású, öntött bronz szíjvége a Durdevac melletti Medvedickán (Medvegyen) került elő.

19 A két korszak közötti fázisból egyelőre hiányoznak a régészeti leletek, melynek okaira (s a népesség összetételére, eredetére) alább még bővebben kitérek. A 840-es évektől Dél-Zalában Mosaburg/Zalavár központtal egy keleti frank grófság jött létre a Nyitráról elűzött Pribina és fia Kocel vezetése alatt. Vonzáskörzetében Karoling mintára nemesi udvarházak tucatja létesült, a vidék lakosságának keresztény térítése érdekében pedig számos templom épült nemcsak Mosaburg/Zalaváron, de a tágabb környéken is, a muraközi Poetovioig (Ptujig) elnyúlóan. Ennek az időszaknak a temetkezéseit a kereszténységhez való viszony alapján három típusba sorolhatjuk: 1. a templom körüli temetkezések (Zalavár-Vársziget, -Récéskút, Zalaszabar-Borjúállás sziget), amikor legfeljebb a leggazdagabbak nőket temették el ruhadíszeikkel, 66