Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages

A Muravidék kora középkori története Nikolaos Mystikos, konstantinápolyi pátriárka a 10. század elején írt Szimeon, bulgár cárhoz. Ebben a pátriárka arról igyekezte meggyőzni Szimeont, hogy ne kísérelje meg Konstantinápoly ostromát, mert annak falai úgysem vehetők be, azt ugyanis az isteni gondviselés őrzi. Aki mégis megkísérli az ostromot, az halálnak halálával lakol. így jártak a perzsák, akiknek még a neve sem maradt fenn, s így az avarok is, akik „elvesztek, s népükből maradék sem létezik". Hasonlóan pusztultak el a szaracénok, közülük is csak néhányan kerültek vissza élve az otthonukba. A levél, mely nyilván a bolgár udvarban tevékenykedő egyháziak kezébe is elkerült s tartalmát megismerhették, mély hatást gyakorolhatott rájuk. S amikor a du(d)lebek avar hagyományát írásba foglalták, önkéntelenül felidéződhetett a levél akkor még közszájon forgó azon mondata is, ami az avarok sorsára utalt, s ezt aztán nem is késlekedtek az írásba belefoglalni.

49 A du(d)lebek mondává szépült-torzult avar epizódja tehát ilyen kalandos úton, a Pannóniába került du(d)lebek hagyományőrzése révén jutott vissza ősi hazájuk területére, Kijevbe, s öröklődött ránk az ott szerkesztett Évkönyvekben. A du(d)lebek avar hagyománya és Apsich 602. évi, anták elleni hadjárata közötti kapcsolat, s az így rekonstruált pannóniai du(d)leb történet valószínűségét még néhány régészeti érvvel is megtámogathatjuk. Az egyik az, hogy míg az anták anyagi műveltségével, a korabeli nomád népek kulturális hagyományait a szlávval ötvöző emlékanyaggal, az ún. Pen'kovka kultúra leletanyagával a Kárpát-medencében csak elszórtan, az avar temetők egyegy sírjában találkozunk, s csak Erdélyben található meg ez a leletanyag összefüggőbb tömbben,

50 addig a már többször emlegetett Prága-Korcak kultúra, melynek jellegzetes kerámiája a Középső-Dnyeper-vidéktől és Volhyniától, azaz a du(d)lebek hazájától az Elbáig és délen a Dunáig terjedő hatalmas területen fellelhető,

51 a Zala-Mura-köz településeinek és sírjainak is meghatározó leletanyagát szolgáltatja. Fontos momentum, hogy itt viszonylag zárt tömbben találhatók meg ennek a műveltségnek a karakterisztikus elemei (hamvasztásos temetkezés, kerámia stb.).

52 Halvány nyomok utalnak arra is, hogy ezek a telepesek a Muraközben, Várasd (Varazdin) környékén - pl. az Ivanec melletti Vindija és Prelog lelőhelyeken - is létesítettek településeket.

53 Másik régészeti érvként azt a jellegzetességet hangsúlyozhatnánk, hogy a Zala-Muraközben lévő telepeket és temetőket az avarok a du(d)leb-szlávokkal egyidőben és közösen létesítették, a telepeken mind a két etnikai elem sajátos kerámiája megtalálható, a temetők pedig biritualisak, s semmi nem utal arra, hogy akár egyik, akár másik etnikai elem már korábban megtelepült volna itt. S éppen e közös és egyidejű betelepülés miatt nem vizsgálhatjuk és elemezhetjük ezt a régészeti emlékanyagot úgy, hogy egy-egy részt kiszakítunk belőle. Nem mondhatjuk a különválasztott szláv leletcsoportról, hogy az pl. az avarokhoz csapódott szláv segédcsapatok, esetleg a Cseh- vagy Morva-medencéből leszivárgott du(d)leb szlávok emlékanyaga (ahogy még Melich János vélte). Hiszen ebben az esetben sokkal heterogénebb és szerteágazóbb kulturális kapcsolatokat mutató, eltérő időben, s gyakran saját, önálló telepeket és temetőket is létesítő népesség régészeti hagyatékát kellene itt megtalálnunk. De nem téveszthet meg bennünket az sem, hogy pl. a hamvasztásos temetkezés zalai temetőkben megfigyelt bizonyos formái - főként az urnában és a kisméretű négyszögletes gödörben való temetés -, hasonlóan a kerámiánál megfigyelt közös vonásokhoz, a prágai kultúra egész területére jellemzőek.

54 Ezek a hasonlóságok sokkal inkább a - később is fenntartott - rokonság, mint a zalai du(d)lebek közvetlen cseh- vagy 71