Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages

SZŐKE Béla Miklós közelében, azaz valahol a Mura mentén kellett lennie, legvalószínűbben RadkersburgRadgona körzetében.

42 Ez a 9. századi írásos forrásokban többször is előforduló helynév tehát egyértelműen bizonyítja, hogy a Mura tájékán - s a régészeti adatok bizonyságaként e konkrét helynél és környékénél jóval nagyobb körzetben, a Zala-Mura közti térségben - du(d)leb szlávok éltek. A DudleipalDudleipinlTudleipin helynévben igen fontos nyelvtörténeti adat is megbújik: ez alapján rekonstruálható ugyanis e nép nevének eredeti hangalakja, mely dudleb volt. A keleti és délszláv nyelvekben a -dl- hangcsoport d-je még együttélésük idején asszimilálódott, s -1- lett, míg a nyugati szlávoknál továbbra is megmaradt az eredeti -dl- hangcsoport.

43 A Pannóniába került du(d)lebek tehát őshazájukban, a Bug folyónál már a nyugati szlávok ágához tartózhattak. Ezt látszik alátámasztani az a régészeti adat is, hogy a nyugati szlávok nagy csoportjára jellemző Prága-Korcak kultúra keleti határa éppen a du(d)lebek feltételezett szállásterületének keleti határával esik egybe.

44 A Kijevi Évkönyvek szerint „a dulebek a Bug mentén éltek, ahol ma a volynjanok", az avarok ott támadták meg őket és erőszakoskodtak asszonyaikkal. Bár Váczy Péter úgy véli, hogy a forrás itt az anták ellen elkövetett önkényeskedésekről szól, maga is felhívja a figyelmet arra, hogy az Évkönyvekben az avarok kegyetlenségeiről mégis a du(d)lebekkel kapcsolatban történik említés.

45 A Kijevi Évkönyvek szerkesztője all. században már semmit sem tudott az antákról, helyükön a Dnyeper-Dnyeszter-közben a tiverceket és ulicseket említette. A du(d)lebek avar" hagyományának" kialakulásáról és írásba foglalásának körülményeiről Váczy Péter a következő szellemes gondolatmenetet fejti ki. Mint ismeretes, 866-ban Method és Konstantin (Cyrill) tanítványaival együtt felkereste Kocelt mosaburg/zalavári székhelyén. Kocel tisztelettel fogadta őket, 50 tanítványt adott melléjük és maga is megtanulta a szláv írást. A Kocel által adott tanítványok között minden bizonnyal ott voltak a - Dudleipin/Dudleipa helynév alapján feltételezhető - du(d)lebek képviselői is. Ezek révén a térítő testvérek és a Mosaburgban létrehozott iskola megismerhette a Mura-Zalavölgyi du(d)lebek ekkor még élő avar hagyományát. Ezt a hagyományt - már mint Method szellemi örökségének részét - magukkal vitték a tanítványok, amikor előbb Morvaországba (879), majd onnan 885-886 táján, Method halála után, Bulgáriába menekültek. Itt 893-894 körül kapták meg az engedélyt arra, hogy a fővárosban, Preszlavban is tevékenykedjenek. Ez egyszeriben lendületet adott a szláv nyelvű - immár cirill írású - irodalom művelésének. Itt fordították le többek között Nikephoros patriarcha rövid bizánci krónikáját is ószlávra - amit azután a Kijevi Évkönyvek szerkesztője is felhasznált.

46 Időközben a du(d)lebek avar hagyománya - talán a tanító célzat következtében is részben elhomályosult, részben pedig mondai elemekkel dúsult. Ilyen mondai elemként került az elbeszélésbe az, hogy a du(d)leb asszonyok az avarok szekerét vonták,

47 vagy hogy az avarok óriások voltak.

48 A mondává színeződött du(d)leb hagyományt minden valószínűség szerint csak Preszlavban öntötték végleges, írásos formába. Erre következtethetünk az idézett rész utolsó mondata alapján, miszerint „elvesztek, mint az avarok, akiknek sem nemzetségük, sem ivadékuk nincsen." A Kijevi Évkönyvek írója ugyanis tévesen állítja erről a mondatról, hogy orosz közmondás. Váczy Péter világosan bebizonyította, hogy itt olyan egyházi eredetű szólással van dolgunk, melynek még közvetlen forrása is kimutatható. Ez pedig egy levél, amit 70