Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)
Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages
A Muravidék kora középkori története esetleg egy avar méltóságnév ez. 31 Mindenesetre nem érdektelen, hogy neve már legelőször is Pannóniával együtt hangzott el. O az, akivel 570-571 táján Tiberius hadvezér a letelepedés és béke kérdésében Pannóniáról egyezkedett. 32 Az ekkor kialakult jó viszonynak is köszönhető, hogy a kagán megengedte Tiberiusnak, hogy katonákat toborozzon a perzsák elleni hadjáratához, aki „az Alpokon túli népek közül a Rajna-vidékiek legderekabbjait toborozta seregébe, ugyanígy az Alpokon innenieket, a massagetákat és más szkíta nemzetségek fiait, a Pannónia, Moesia, Illyrikum meg Isauria környékieket; ekként közel százötvenezer főnyi, kitűnő lovasokból álló csapatokra tett szert." 33 S valószínűleg nem véletlen, hogy a perzsa fronton küzdő sereg vezetői között hamarosan feltűnt Apsich neve is... 34 Nem sokkal ezután újra találkozunk a nevével. Sirmium ostrománál ugyanis ő az, aki seregével a Dalmácia felőli, azaz a nyugati hídnál állt, s ment át a másik hídhoz, hogy Baján haderejéhez csatlakozzon. Mivel nevét korábban nem említették az ostromlók között, valószínű, hogy seregével csak az ostrom utolsó fázisában érkezett a város alá. S mivel a város nyugati oldalán jelent meg - csak Pannóniából, pontosabban a Dunántúl felől érkezhetett. Ha meglehetősen áttételesen is tehát, de Apsich és Pannónia neve mindhárom adatunkban találkozik egymással. Ez alapján pedig megkockáztathatjuk annak feltevését, hogy Apsich szállásterülete - függetlenül attól, hogy ez a név személy- vagy méltóságnév volt - Pannóniában lehetett. Kérdés, hogy néhány régészeti jelenség 35 nincs-e összefüggésben azzal, hogy a Dunántúlon Apsich vezetésével megtelepült népcsoport esetleg az avarságnak egy származásában, kulturális kötődéseiben is jól körülírható, külön egységét alkotta. A történetünkben felbukkanó „fogoly" du(d)lebekxo\ a következő adatokat ismerjük. A Kijevi Évkönyvek (Povest' Vremennyh Let) szerint: „Ebben az időben voltak az óborok (=avarok) is, akik Iraklij (=Herakleios) császár ellen hadakoztak s majdnem elfogták. 36 Ezek az óborok hadakoztak a szlovénekkel, és erőszakoskodtak a duleb asszonyokkal, mert utazásain minden obron 5-6 duleb asszonyt fogott a taligája elé és így büszkélkedve húzatta magát röhögvén a szlovéneken. Az óborok ugyanis magas termetűek és igen erősek voltak, úgyhogy senki sem ellenkezhetett velük, ezért igen elgőgösödtek és az Isten elveszte őket és elhaltak mind Isten haragjától és ma is megvan az orosz közmondás: elvesztek, mint az óborok, akiknek sem nemzetségük, sem ivadékuk nincsen." 37 Mielőtt ezt a forráshelyet alaposabban elemezni kezdenénk, ismerjük meg a többi adatot is, ami az immár Pannóniába került du(d)lebekről szól és további fontos információkat tartalmaz. Német Lajos 860. évi birtokadományozási és megerősítő oklevelében ad Tudleipin említ egy salzburgi birtokot. 38 Egy Arnulf nevére hamisított oklevél (891) alapján pedig nagyjából lokalizálhatjuk is ezt a birtokot. Eszerint inpartibus Sclauiniensibus vero in comitatu Dudleipa vocato in loco Ruginesfeld, sicut Chocil dux quondam inibi ad opus suum habere visus est et veluti Reginger in eodem comitatu iuxta aquam, que dicitur Knesaha, in beneficium habebat. 39 A birtok neve szerepel még a Conversio Bagoariorum et Carantanorum ('A bajorok és karantánok megtéréséről') 871 táján készített vitairatban is, ahol a szerző a Mosaburg/Zalav&ron lévő Keresztelő Szent János templomról szólva megjegyzi, hogy e városon kívül még több más hely mellett in Dudleipin is megtalálható ennek a védőszentnek a temploma. 40 Dudleipin tehát a Mosaburg/Zalaváron székelő Kocel birtokkörzetébe tartozott, ahol a salzburgi egyházhoz tartozó templom állott. Miután a kutatók a Knesaha nevet általában a Gnas patakkal azonosítják (s semmi köze Kanizsa nevéhez!!), 41 Dudleipinmk is ennek 69
