Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)
Szőke Béla Miklós (Budapest): The Mura-Region in the Early Middle Ages
A Muravidék kora középkori története ékszereikkel, s a férfiakat sarkantyúval, fegyverrel; soha nem került azonban sírba pogány étel-ital melléklet. 2. a pogány ligetbe temetkezés (Garabonc I—II, Zalavár-Kövecses, -Rezes, Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta, Keszthely-Fenékpuszta, Letenye stb.), amikor az ékszerek és fegyverek mellett gyakori az étel-ital melléklet és egyéb pogány temetkezési rítus is, bár egyes sírok leletei (kis keresztek, egyéb keresztény szimbólumok) alapján feltehető, hogy a kereszténység felületesen megérintette már őket. 3. a birituális pogány temetkezések (Alsórajk-Határi tábla), amikor ugyanazon temetőben a halottakat nemcsak csontvázasán, koporsóban korhasztva, hanem elhamvasztva is eltemetik. Az egy családba tartozók hamvait az északkelet-németországi és nyugatlengyelországi példákhoz ill. a zemplénagárdi temetkezésekhez hasonlóan az ún. halottak házába, nagyméretű gödrökbe temették. A Karoling-időszaknak a magyar honfoglalás vetett véget. A 10. század közepétől az Alsó-Muravölgy és a dél-zalai dombvidék lakatlan gyepűvé vált, amely az Árpád-korban, all. század utolsó harmadától kezdve, mint az összefüggő királyi birtoktömbök mindinkább gyérülő egyik utolsó tagja, egyre értékesebbé vált. III. István alatt azután ennek sorsa is beteljesült: a király szolgálatában elévülhetetlen érdemeket szerzett thüringiai Hahót-Buzád nem birtokába került. Az előkerült bizánci pénzek alapján a 6-8. században a Mura felső folyásvidéke Aichfeld (Knittelfeld) központtal a karantán szlávok egyik kereskedelmi csomópontjaként működött. 20 Ugyanitt már a 8. század közepén sikereket ért el a keresztény térítés is: a Conversio szerint Cheitmar fejedelem alatt, 760 körül, ad Undrimasban (Aichfeldnél, a Pöls torkolatánál) Modestus szentelt Szűz Mária tiszteletére templomot. 21 A Karoling időszakban Steiermark egész területe a karantán szláv Köttlach-kultúra része, melyet temetők és telepek sora jelez a Graz környéki Aframtól Diemlachon át St. Egidiig, ahol a Köttlach Kultúra I. és II. horizontjába sorolható ékszerek kerültek elő. 22 A Köttlach kultúra muravidéki elterjedésének határa Graztól keletre, de a mai államhatártól még nyugatabbra húzható meg. E vázlatos áttekintés után - melynek konklúziójaként sajnos leginkább azt vonhatjuk le, hogy a Muravidék régészeti kutatottsága a korai középkor vonatkozásában ma még meglehetősen csekély, s inkább csak tágabb környezetének kutatási eredményeiből következtethetünk az itt lezajlott történeti folyamatokra -, az alábbiakban a Muravidék kora középkori történetének talán legfontosabb kérdésével, a szláv megtelepedés problematikájával szeretnék behatóbban foglalkozni. Az avarok érdeklődése a 6. század végéig a Bizánci birodalom balkáni területei, főként - a nomád életformának inkább megfelelő - Skythia Minor (Dobrudzsa) felé irányult. Csak a 6. század utolsó évtizedében, a Tiszánál elszenvedett vereség után fordultak délnyugat, nyugat felé. Az Isztria, Friaul, Itália és az Alpok felé vezetett hadjáratoknál részben a Dráva-SzávaMura menti római hadi utakat, részben a későbbi via regiat, az Adriához vezető útvonalat vehették igénybe. 23 592 táján, a II. Childebert frank király által bajor herceggé emelt I.Tassilo uralkodása szinte első cselekedeteként még vereséget mért az országába betörő szlávokra, de 595-96 körül a fegyvertényt újra megismételni készülő kétezer bajor harcos már a szlávok segítségére siető avar kagán áldozatául esett. Ugyanekkor egészen Thüringiáig hatoltak el az avar 67
