Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Bence Lajos (Lendava): The Effect of Written Literature on Forming the Consciousness of the Minorities

Népek a Mura mentén BENCE Lajos AZ ÍROTT SZÓ MINT TUDATFORMÁLÓ ERŐ KISEBBSÉGBEN Dolgozatunk témakörét és - történelmi konferenciáról lévén szó - időhatárait is szükségesnek tartom behatárolni már itt a legelején, hogy az idő szorítását is figyelembe véve mégiscsak megvalósuljon a kitűzött célból valami. Az írott szónak, mint identitásfejlesztő, tudatformáló erejét úgy gondoljuk ma már nehéz lenne elvitatni. Különösen akkor nem, ha kisebbségi irodalomról, annak termékeiről van szó. Ezek az irodalmak ugyanis a nyelvmegőrző, nemzetmegtartó szerepen túl - amit a müvek nyelvi rétege szükségképpen és megkerülhetetlenül közvetít - témavilágukkal az átlagosnál jóval szorosabb szálakkal kötődnek népük történelméhez. Különösen akkor van ez így, ha az említett kisebbség olyan nehéz történelmi örökséget tudhat magáénak, mint a magyarság 19. illetve 20. századi történelmi öröksége. Az állandó jellegű veszélyeztetettség érzése rátelepszik az írói lelkiismeretre, gúzsba köti, megbéklyózza a szabad gondolatot, állandó öncenzúrához szoktatja. Másik jellemzője a közösség felé való fordulás. Ezért hiányoznak a Közép-KeletEurópa kisebbségeinek irodalmából az olyan általános emberi témákat megfogalmazó, a lét nagy kérdéseivel foglalkozó, elefántcsonttoronyi magányban született művek. Helyettük a közéleti témák szólalnak meg, nemegyszer az alkalmi versek színvonalán. Van azonban nyitási lehetőség két irányban is: egyrészt az esszé és az esszéregény, másrészt az újságírói műfajok és a kevesebb áttétellel (képpel) működő prózai műfajok felé. A kisebbségi irodalom funkcióját tekintve ezek sok esetben ugyanolyan szerepet tölthetnek be, mint a magas esztétikai mércével mérhető irodalom; egy népcsoport öneszmélését segítik, identitástudatát erősítik, ezért a beolvadás elleni harc egyik leghatásosabb eszközének tekinthető. E kissé hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá dolgozatunk valódi témájára, a muravidéki magyar sajtó történetének arra a fejezetére - a húszas évekre -, mely sok szempontból ma is példamutató lehet. Elöljáróban jegyezzük meg, hogy az utóbbi hét évtized hazai sajtótörténetének megkülönböztetetten kimagasló fejezetéről van szó, olyanról, amilyenre a rendszerváltás előtti, illetve az azt követő néhány évben akadt példa a szlovén és a magyar sajtó történetében. A muravidéki sajtó történetével az elmúlt időszakban több tanulmány is foglalkozott. Ezek azonban néhol csupán topológiai jellegű felsorolások a sajtótermék megközelítőleg pontos adataival (Varga Sándor). Részletes elemzés, felmérő jellegű tanulmány mindeddig csupán egy jelent meg (Pivar Ella, Naptár 1985.), s ez sem kisebbségtörténeti szempontból érdekes, mert a sajtónak a gazdasági és politikai életben betöltött szerepét vizsgálja elsősorban. A kisebbségpolitikai vonatkozásokra vagy oda sem figyel, vagy elintézi - a szlovén szakirodalomból jól ismert revizionista jelzővel illeti azokat a magyar sajtótermékeket, amelyekben a kisebbségbe került magyarság problémáiról is szó esik. A két világháború közötti - lényegében 1919 utáni - muravidéki magyar sajtó, mint említettük a gyakori, egymást érő választásokhoz és pártérdekekhez kapcsolódik szorosan. A laptulajdonosok a gyors sajtóval elsősorban saját párt- és gazdasági érdekeiket kívánták 247