Ljudje ob Muri. Népek a Mura Mentén 1. kötet (Zalaegerszeg, 1996)

Bence Lajos (Lendava): The Effect of Written Literature on Forming the Consciousness of the Minorities

BENCE Lajos kielégíteni. Téves azonban az a felfogás, melyet az ellenzék és a különböző szlovén szakirodalom hangsúlyoz, mely szerint a magyar lapok egytől egyig az itt élő, trianoni döntés által kisebbségi sorba került magyarság érdekeit szolgálták. Sokkal inkább a kisebbség szavazatainak megszerzésére irányultak e lapalapítási kísérletek, annál is inkább, mert a tíz és félezer lélekszámú kisebbség a választások kimenetelét illetően komoly tényezőnek számított. A fentieknek mond ellent az a tény is, hogy a legtöbb hazai szlovén párt, így például a Klekl féle klerikálisok a hazai szlovén tájnyelvi sajtó mellett magyarul is nyomtattak újságot. Ezeknek a nyelven kívül kevés köze volt a magyar szellemiséghez, még kevésbé a kisebbségvédelemhez. Ezt támasztja alá az a maribori és ljubljanai illetékes belügyi szerveknek küldött jelentés is, mely szerint a muravidéki magyar lapok nagyfokú lojalitásról tesznek tanúbizonyságot. Egy lap azért mégis akadt, amely az említett fő szempont mellett a kisebbség ügyét is felvállalta. Ez a vasárnaponként megjelenő Szabadság volt, melynek főleg vezércikkei térnek el az átlagostól, hiszen a teljes jogfosztottság időszakában, a határmeghúzást követő néhány évben nyíltan kiállt az igazságtalanságokkal szemben; helyet kapnak benne a magyarság hétköznapi problémái mellett a gazdasági és társadalmi problémák is. A politikai sérelmek és követelések ismételgetésével pedig kétségtelenül egyfajta helyzettudat kialakítására tesz a lap kísérletet. Nagy erénye továbbá, hogy nem ragad meg egyetlen témánál, mint például a földreform, hanem a kisebbségi lét szinte minden területéről készít tünetjelzéseket, némely esetben részletes, elemző cikkeket is. E hosszabb, a mai vezércikktől némiképp eltérő, a címoldal egészét betöltő írások mellett, természetesen a rövidebb újságírói műfajok is megtalálják helyüket a lap hasábjain. Átlapozva a csaknem három évfolyam számait, mai szemmel nem is kell nagyon csodálkoznunk azon, hogy a jugoszláv hatóságok betiltották a Szabadság megjelenését. Előbb csak kér, sopánkodik a lap egy-egy sérelem miatt, később azonban már követel is, így fokozatosan sodródik a megszüntetés felé. Az „apró hiányosságok" felemlegetésétől így jut el lassan egy radikális hangvételig. A Szabadság 1923. szeptember 2-i számában például burkolt politikai szándékot lát a cikkíró a mögött, hogy az Oktatásügyi Főtanácsos miért halogatja a hazai tanítók kinevezését. „Mint tudjuk - áll a rovás című rovatban -, október l-jén életbe lép az új hivatalnoki pragmatika, s akkor azok, akik nincsenek kinevezve, három évig megint rendelkezési állományban maradnak, szóval „lógnak" ég és föld között. Vagy talán a magas iskolatanács ismét új Kálváriát készít elő a hazai tanítók részére?" A gyanú sajnos a következő iskolaév elejére beigazolódott, hiszen ekkor a Szabadság már 50 tanító hiányáról számol be, s a kialakult helyzetért egyenesen a kormányt és az oktatáspolitikát teszi felelőssé. Ugyancsak az 1923. évi szeptemberi számban elkeseredett hangú cikkben reagál arra a mezőgazdasági miniszter által kiadott rendeletre, amely az idegen nemzetiségű lakosoktól (itt a magyar lakosságot kell érteni) megvonja a grófi földekből való részesedést. „A Maribori Kerületi Agrárhivatal a prekmurjei magyar nemzetiségű gazdáktól irgalom nélkül elveszi a grófi földeket." -jelenti be az író. Majd hosszú panaszáradattal érzékelteti a magyar kisebbség és elsősorban a földművesek helyzetét a békediktátumi időszakban, tiltakozván az igazságtalan megkülönböztetés ellen: „A magyar, ha nincs földje, nem kap földet, a magyar az haljon éhen, a magyar az egye a keserűség kenyerét Jugoszláviában, a magyarnak nem jár kedvezmény, mint a többieknek, a magyar csak adót fizessen...". A pontot az i-re a Szabadság 1924. évi októberi, a lap betiltását megelőző egyik utolsó 248