Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Ravasz István: A front szele megérinti Zala megyét

Rapas% István: Л front stiele megérinti Zala vármegyét A front szele megérinti Zala vármegyét A magyar politikai és katonai vezetés, nemkülönben a lakosság nagyobb része 1944 nyaráig bízott abban, hogy a front nem éri el és nem változtatja hadműveleti területté az ország belsejét; a Kárpátokban az Árpád-vonalra támaszkodva a Honvédség - német segítséggel — képes kitartani addig, ameddig létre nem jön a háborút lezáró megegyezéses fegyverszünet. Valami hasonlót érezhették a zalai polgárok is 1945 márciusának második feléig. A vármegye délkeleti határán 1944 december első dekádja óta lényegében mozdulatlanul állt a front (a harcok nem szüneteltek), s az arcvonal mögött 20-25 km-re ott húzódott a Margit-vonal (Margarethen-Stellung) érintetlen déli szektora. Az északkeleti határszakaszt december végén ugyan megközelítette a szovjet hadsereg, ám 1945 január közepén a német „Konrad-IIL", majd március 6-tól a „Tavasz ébredése" („Frühlingserwachen") fedőnevű hadműveletek visszaszorították délkeleti irányba. Ahogy az ország az 1944. augusztus 23-i román átállás után, úgy Zala vármegye lakossága az 1945. március 16-án megindított szovjet offenzíva nyomán, hirtelen döbbent rá, hogy bizony az ő portájukat is eléri a háború. 1944. november 3-án kormányrendelet jelent meg az állam, a katonaság és a nyilaskeresztes párt vezető szerveinek Budapestről való kitelepítéséről. Az ún. Gyepű-II. kitelepítési körzet érintette Zala vármegyét is (a Gyepű-I. a Bakonyban húzódott, míg a GyepűIII. a Német Birodalom területére esett). Ennek elemeit 25-én jelölték ki, s 6. körletének déli szektora nyúlt át Vasból Zalába, Zalaszentmihályig. Zala vármegyébe ennek ellenére jelentősebb parancsnokság vagy hátországi intézmény nem települt hátra (vagy nem áll rendelkezésre arról adat), a Gyepű-II. körleteit alapvetően Vas és Győr-SopronMoson vármegyében építették ki. A polgári vezető szervek közül a Közellátási Minisztérium 1944 novemberében Zalaegerszegre települt. Első szállítmánya 24-én rakodott ki a zalai megyeszékhely pályaudvarán. 1944 őszén harcoló alakulatok pótkeretei is megjelentek a vármegyében. Szeptember 26-tól Nagykanizsára települt a Felvidéken küzdő magyar 1. hadsereg-parancsnokságnak alárendelt 24. gyaloghadosztály 24. pót gyalogezredének parancsnoksága és a 24/1. pótzászlóalj, a 24. tábori tüzér pótosztály, valamint a 24. mérőszázad. Csáktornyára (Cakovec) települt a 24/11. Zalaegerszegre a 24/111. pótzászlóalj. Az 1944. október 23-i magyar-német államközi egyezmény alapján október 28-án a honvédelmi miniszter rendeletet adott ki a 25. Hunyadi SS-gránátoshadosztály (több helyütt tévesen páncélgránátos) felállításáról. A szervezés alapbázisául (Hungarista Kiképző és Felszerelő Központ) a Vas vármegyei Kámont jelölték ki. Néhány adat arra utal, hogy az egyszerre a Hungarista Haderők és a Waffen-SS kötelékébe tartozó seregtest egyes (kisebb) részeit november első dekádjától december közepéig Zalaegerszegen, Nagykanizsán, illetve Alsóbagodon, Bakon, Salomváron és Zalaszentgróton állították fel. A Botond páncélvonat december 7-től karácsonyig a Balaton északi partján húzódó vasútvonalon, Balatonfűzfő és Keszthely között cirkált. A 101. páncélvonat december 15-től karácsonyig Csopakon tartózkodott, a 102. december 15-én Tapolcán. A páncélvonatok futásáról további adatok 1945. márciusáig nem A. német katonák átvonulása Zalaegerszegen (Mis^ory Béla amatőrfelvétele, 1944, Göcseji Múzeum). 267