Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség

Tyekvicska Árpád: „Ahogy régen, most is boldog voltam velük"Minds^enty (Pehm) Jo\sef és Zalaegerszeg komoly esély. Horthy kormányzóvá választását Pehm támogatta, de később szembefordult vele. A kormányzó tiszteletére rendelt miséken — ha nem tudta káplánjaira hagyni — nem Horthyért, hanem az ország boldogulásáért imádkozott. 1938-ban majdnem eljárás is indult ellene kormányzósértés miatt. (Az ügy előzménye, hogy egy debreceni gyűlésen Balogh István és Kémeri Nagy Imre, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetőségi tagjai Horthyt I. Miklós néven kikiáltották Magyarország királyává. I. Miklós plakátjai hamarosan Budapest utcáin is megjelentek, országos skandalumot okozva. Zala vármegye törvényhatósági bizottságának következő gyűlésén, a Horthy érdemeit méltató főispán szónoklatát Pehm közbeszólása szakította meg: „Talán nevezzük I. Miklósnak?!") A helyi legitimista erők összefogására alakult meg 1938. február 21-én a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetségének helyi csoportja. A mozgalom zalaegerszegi erejét jelzi, hogy a város meghatározó személyiségei vettek benne részt, a gyűléseket 200-300 fő látogatta. Elnöke Udvardy Jenő ügyvéd, alelnökei Suszter Oszkár tanár és Zenz Péter hitoktató voltak. A Magyar Nők Szentkorona Szövetsége ekkor már működött a városban. Elnöknője Bődy Zoltánné volt, 1938-ban Bosnyák Gézáné és Tarányi Ferencné társelnökségével. A háború alatt Ottó esetleges királyságát angolszász körökben komolyan fontolgatták. Ez hatással volt a magyarországi legitimistákra is, komoly politikai kombinációnak tűnt az ifjú Habsburg majdani trónra kerülése. Talán nem tévedünk, ha ehhez kapcsoljuk azt a tényt, hogy 1942 és 1944 között a plébános több alkalommal aláírási íveket köröztetett a megyében, melyek a legitim királyságot követelték. „Hazáért küzdünk, királyért harcolunk és meg is halunk, ha a helyzet úgy kívánja" - hangzott az egyik követelése, ami a háborús viszonyokat tekintve nem volt veszélytelen kijelentés. Zala megye a két világháború között a keresztény párt erősségei közé tartozott. A párt 1920-ban megszerezte az alsólendvai (Túri Béla), a keszthelyi (Reischl Richárd), a tapolcai (Fangler Béla) és a zalaegerszegi (Szmrecsányi György) választókerületet; nyolcból négyet. 1922-ben azonban a tíz kerületből csupán háromban nyertek. Zalaegerszegen is az egységes párt jelöltje, Farkas Tibor győzött. A következő választáson azonban Kray István „visszanyerte" a kerületet. A várost 1939-ben is sikerült megtartani a nemzeti szocialistákkal szemben, mégpedig az ismeretien, „hirtelen előrántott" Thassy Kristóffal. Pehm vezette a párt törvényhatósági és városi csoportját is. Mindkét testületnek mint virilista (legtöbb adót fizető) volt a tagja. A főispánokat kormányaik szerint értékelte. Tarányival — Deák Ferenc unokaöccsével — felhőtlen viszonyt ápolt. A Gömbös kormánynak 1934-ben bizalmat kérő Gyömöreyt azonban az ő közreműködésével szavazták le, ami a főispán bukását okozta. A Gyömörey által támogatott Zalai Napló éles támadást intézett ellene: ;

,vannak ebben a megyében ... derék papjaink, akik nem hódolnak be Önnek, kíméletlen útján nem követik Önt. És vannak jó katolikusok itt, akik nem a pehmi lelkületben látják a jó papideált, tehát nem is törődnek az Ön vallási lepelbe bújt politikai törekvéseivel... Jó katolikusnak lenni, Pehm József úr, nem ugyanaz, mint Önnek tömjénezni, az Ön címét és rangját soha el nem felejteni, Önnek görnyedten kezet csókolni." Tabódy főispánt, mint volt keresztény párti képviselőt kezdetben bizalommal fogadta, de a nemzetgyűlési választásokon tanúsított erőszakos magatartása miatt politikai ellenfele lett. Rossz volt viszonya az 1936-ban kinevezett Teleki Bélával is. Már azt is sértésnek vette, hogy a kormány a katolikus Zalába református főispánt nevezett ki. Később Teleki esetenként valóban előnyben részesítette felekezetének tagjait az állami segélyek kiutalásánál, állásbetöltéseknél, kitüntetésre való előterjesztéseknél. (Mutatja ezt az is, hogy 1941-re a vármegye 43 hivatalvezetőjéből már 11 volt protestáns, ugyanakkor 1930-ban a vármegye 92,2 %-ban, a város 87,1 %-ban volt katolikus). A személyi döntéseket gyakorta előzték meg politikai viták. „A járás 86 százalékban katolikus. A járási és főként a székhelyet másik oldalról erősen kézbe vették, Lentiben 16 hívőjük részére templomot építettek; jelentős közpénz is jött hozzá. A jelölt bekerülése esetén fokozódás várható, emellett bírói ítélet szól ellene. A hivatalos él szorgalmazza megválasztását" — írta a plébános a törvényhatósági bizottság tagjaihoz a lenti főszolgabírói állás betöltése kapcsán. Pehm negyedszázadon át volt a keresztény párt megyei elnöke. Osztozott az 1920-as sikerekben és tagja maradt a párt későbbi vesszőfutásának idején is. A harmincas évek elején részt vett azokon a találkozókon, amelyeken a fiatalabb nemzedék a kimerült, széteső keresztény párt megreformálásáról tanácskozott. 1937-ben Zalaegerszegen keresztény párti gyűlés volt, melyen részt vett a keresztény párt vezetése. Itt voltak a fiatalok is — közöttük Maróthy-Meizler Károly zalai képviselő — akik új párt létrehozását határozták el. A párt szétesésének, elerőtlenedésének láttán Pehm, talán mások tanácsát vagy biztatását is meghallgatva, országos jellegű akcióra szánta el magát. 1938. április 19-ére bizalmas papi értekezletet hívott össze Budapesten, vezető plébánosok, egyházi személyek részvételével. Az itt elfogadott határozat megállapította: a felszólalások alapján az a helyzetkép alakult ki, hogy a régi politikai pártok és vezetők iránt a tömegek bizalma megrendült, erősödött a szélsőjobboldal, a nyilasmozgalom felé való orientáció. Az a veszély fenyeget, hogy „az egyház múltjának teljes félremagyarázásával, pont azokkal soroznak bennünket együvé (zsidók, nagybirtokosok stb.) akikkel szemben évtizedek óta küzdünk." A tanácskozás résztvevői magukat nemzetinek, Prohászka eszméire hivatkozva szociális elkötelezettségűnek nyilvánították ki. Hangsúlyozták kereszténységüket, „a korszerűen továbbépítendő alkotmányos" (tehát nem forradalmi) irány és a titkos választójog mellett kötelezve el magukat. „A zsidókérdést mi szociális, gazdasági és világnézeti (azaz nem faji) kérdésnek tekintjük"— hangzik a nyilatkozat. Nem tudjuk, hogy az Anschluss árnyékában megszületett politikai állásfoglalás mennyiben fedi Pehm József 249