Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség

Zala megye ezer éve személyes politikai elképzeléseit. Bizonyos azonban, hogy sohasem bontotta le azt az áthatolhatatlan falat, amely a nemzetiszocialistáktól őt elválasztotta (megértést mutatott azonban az olasz politika iránt, s nagyra értékelte Salazar működését Portugáliában). Nem követte a szélsőjobbra tartó útján Imrédyt sem, akit szociális reformtervei miatt - a miniszterelnök kaposvári beszéde például kilátásba helyezte az 500 kh-on felüli birtokok igénybevételét — ő is támogatott, bukásának előestéjén pedig Zalaegerszeg díszpolgárságára is felterjesztett. Zalában — a harmincas évek elején — Pálffy Fidél indította el a nemzetiszocialista mozgalmat. Az általa vezetett Egyesült Nemzeti Szocialista Párt országos vezetőségében is jelentős szerepet kaptak itteni hívei: a Salomváron birtokos Eitner család és dr. Arvay István zalaegerszegi ügyvéd. Az erősödő szervezkedésre Pehm a zalai falvak buzgóbb látogatásával felelt. A nemzetiszocialista propaganda megtapasztaltatta vele a külsőségek fontosságát, ezért liturgikus offenzívába kezdett: felelevenítette a régi népies szertartási elemeket (pl. a termés, a munkaeszközök megszentelését). Újra élesztette az ősi keresztény és magyar egyházias szokásokat. De közvetlenebbül is politizált. A választások közeledtével, 1938-ban, lapjában támadta meg Festetics Sándor grófot, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezérét, aki ezért becsületsértés okán feljelentette őt. A nemzeti szocializmussal, a pángermán törekvésekkel szembeni állásfoglalása volt 1942-ben, „magyar nemesi, de idegenes" hangzású nevének megváltoztatása. „A névváltozás sok gondot okozott. Úgy érzem, hogy áldozatot hozok. Ötven évig hordtam — úgy érzem becsülettel. Ha ismertek, ezzel ismertek. Most már az új név inkább a fejfámra kell. Legjobb esetben enged Isten 10 évet munkára, ez már naplemente tollnak, szónak, tettnek. Megtettem. Németországban irtózatos propaganda folyik annak igazolására, hogy hazánkat nevek szerint német vér lakja. Egy vezető zalai tisztviselőt felszólítottak neve után: lépjen be a Volksbund-ba. Az is igaz, hogy — bár csak veréb vagyok hozzá - óriási kár, hogy pl. Prohászkának nem volt magyar neve. Hosszú ideig vívódtam. Édesanyám elintézte maradék nélkül édesapámmal, nem bántódott meg. Nekem is megviselte a lelkemet. De ha ezt egyszer magyar érdeknek láttam, meg kellett tenni, hisz az életet sem kellene sajnálni" — írta barátja, Udvardy Ignác özvegyének 1942. szeptemberében. Állítólag Teleki Pál kérte fel Pehmet munkára a „Nemzetpolitikai Szolgálat"-ban. A szolgálatot - még Imrédy miniszterelnöksége idején — Kovrig Béla szervezte meg a Miniszterelnökség keretében működő Társadalompolitikai Osztály vezetőjeként. Tekintélyes, megbízható személyek bevonása volt a célja a közhangulat és a kormánydöntések fogadtatásának felmérésébe, másrészt a „hivatalosan nem terjeszthető politikai információk" eljuttatása az ország lakosaihoz. Kovrig elsősorban a katolikus tömegszervezetekre támaszkodhatott törekvéseinek megvalósításában. Ezek között is elsősorban a KALOT-ra, melyhez Pehmet erős szálak fűzték, mert annak vezetőjét, Kerkai Jenőt hittanárként tanította a gimnáziumban. (Kerkai 1939-ben lelkigyakorlatot is tartott Zalaegerszegen, sőt, egy népfőiskola tervén közösen dolgoztak a plébánossal.) Kovrig hívására 1943-ban együtt vettek részt a győri tanácskozáson, amelyen a háború nyilvánvaló elvesztéséből adódó feladatokról és a Katolikus Szociális Népmozgalom megalakításáról tanácskoztak. Jugoszlávia megtámadásakor a magyar csapatok a Trianon előtt Zala megyéhez tartozó területet is megszállták. A kormány sokáig vonakodott Muraköz jogi visszacsatolásának kimondásától. Részben az olasz és német reakcióra várva, részben az új Horvátországgal remélt baráti kapcsolatok miatt. Horvátország azonban a nemzetiszocializmus elvei szerint rendezkedett be, a vendvidéken pedig erőteljes német propaganda indult meg, azzal a veszéllyel fenyegetve, hogy a területet — vagy egy részét — a Birodalomhoz csatolják. (Vecsey József — Pehm egykori káplánja — szerint a Zalaegerszegen is átvonuló német csapatok harci zaja közepette a plébános közölte vele, hogy a Nemzetpolitikai Szolgálatban vállalt szerepük miatt mindkettőjük letartóztatása várható: „A rövidre fogott beszélgetés végén közölte, hogy én, ha akarok, szerinte nyugodtan elmenekülhetek, de neki, mint plébánosnak helyben kell maradnia.") A plébános Muraközbe utazott és a lakosság mozgósításával aláírásgyűjtést kezdeményezett. Lapjában cikkekkel, a törvényhatósági bizottság ülésén pedig nagyhatású szónoklattal próbálta meggyőzni a közvéleményt és a kormányzatot. Kezdeményezte és megszervezte a muraközi gyermekek zalaegerszegi iskoláztatását és ellátását. Budapesten kihallgatáson fogadta őt Bárdossy miniszterelnök is. Otthon gyűjtést folytattak a muraközi propaganda számára, az összegyűlt közel 40 ezer pengőt is ő kezelte. A plébános által vezetett mozgalom nem maradt hatástalan, hozzájárult ahhoz, hogy a kormány végül Muraköznek a megyéhez való visszacsatolása mellett döntött. Lelkipásztori munkája Amikor átvette a plébániát, fiatal, tehetséges paptársak vették körül. Azonban láthatta: sem a plébánia létszáma, sem anyagi helyzete nem alkalmas az általa megálmodott korszerű lelkipásztori munkához. „Itt a tél, kellene fa, lábbeli stb. stb. Szerencse, hogy jókedvünk és reményünk a jobb jövőben elpusztíthatatlan. Az egerszegi barátoknak talán legszebb erénye, hogy mikor a hideg szobában az exortációs krumplit eszik száraz kenyérrel, az akasztófahumor akkor sem fogy ki belőlük" — jellemezte helyzetüket egyik hitoktatója. Egy másikuk pedig így ír: „a pénz annyira nem volt elég az ellátásomhoz, hogy az elmúlt év folyamán el kellett adnom egy nadrágot, egy pár csizmát, egy szalonkabátot és egy reverendát. ... Ruhaszükségletemet csak annyiban voltam képes fedezni, hogy egyszer egy reverendámat kifordíttattam, és cipőt talpaltattam". 250