Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)
Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Prokopp Mária: Zala megyei középkori falképei
Prokopp Mária: Zala megye középkori falképei loma őrizte meg a Muraközben, Bántornyán (Turnisce). A 13. század második felében épült, félköríves szentélyű román stílusú kis templomot 1383-89 között a Bánffyak átépítették. A templomot szentéllyé alakították, és szélesebb, lapos mennyezetes hajóval bővítették. Az apszisban olvasható felirat szerint 1393-ra — 10 évi munka után — a teljes templom kifestésé elkészült. A képeket a Bánffy család készíttette, közülük is elsősorban Bánffy László (1340-1394), a Hahót nemzetségből származó alsólendvai Bánffy családot megalapító I. Miklós (12851359) - zalai főispán, főlovászmester, tárnokmester és szlavón bán - fia. A festő a vidék nagy tiszteletben álló lovagja, Johannes Aquila, aki a freskó feliratában a közeli, már Ausztriához tartozó Radkersburgba valósinak vallja magát. A közeli Velemér és Mártonhely (Vas megye) templomában, amelyeket ugyancsak ő díszített pompás falképekkel, a felirat mellett saját lovagi alakját is megjelenítette, Istenhez könyörgő, térdelő testtartásban. A bán tornyai falképek a következők: Az apszis félkupola boltozatán a Majestas Domini, mandorláját négy angyal tartja. Kétoldalt festett, feliratos tábla Johannes Aquila festő nevével és az 1383-as évszámmal. A szentély keresztboltozatán négy zenélő angyal a Sanctus szövegét tartja mondatszalagokon. A szentély keleti falán az Angyali üdvözlet, Jézus születése, Királyok imádása, a déli falon a Pásztorok hódolata. Az északi falon 10 álló apostol, nevük feliratával. Alattuk tárták fel 1928-ban az azóta sajnos már elpusztult, a Bánffy-család három ge-nerációját bemutató, nagyméretű fogadalmi képet. A trónoló Madonna előtt, közel életnagyságban térdelt az idős, a freskó készültekor, 1383-ban már nem élő Bánffy Miklós, Anjou királyaink kiemelkedő államférfia, akit védőszentje, Szt. Miklós ajánlott a Madonna és a Gyermek figyelmébe. О kapta vissza I. Károly királytól 1323-ban őseinek, a Hahót nemzetségnek birtokát, az alsólendvai várat és uradalmat. Mögötte térdelt Bánffy László (1340-1394), az akkori családfő a két gyermekével. Öt a lovagkirály, Szt. László ajánlotta Jézus oltalmába. Mondatszalagja, az apa feje felett, közvetlenül a Madonnához ért. A képet a Bánffyak várának lakótornya zárta, amely a helység névadója volt. A diadalív északi oldalán Mária koronázásának jelenete, mint a templom titulusa, kiemelt helyet foglalt el. Jobbra a Bánffy-címer: zöld alapon világos színezésű zergefej, mellette az 1389-es felirat és Szt. Péter keresztre feszítése. Felettük a S%t. László-legenda kivételesen gazdag képsora, amely az északi fal legfelső sorában kezdődik, és a déli falon fejeződik be. Alatta az északi falon az Utolsó ítélet, Mettercia, Joachim és Anna találkozása, Mária mennybevitele és szentek életének jelenetei láthatók. A nagyszabású ikonográfiái programot ma már nem tudjuk hitelesen rekonstruálni, de kétségtelen, hogy az ország legjelentősebb templomainak tematikájához kapcsolódtak az ábrázolások. A művészi előadás több, legalább három mester közreműködésére utal Johannes Aquila vezetése mellett, aki a 14. század végének jeles, az új művészeti törekvésekre fogékony festője volt. Az itáliai trecento művészi örökségét a prágai császári udvarban kibontakozó, jellegzetes közép-európai művészeti irányzat- A ^aks^ntgyörgyi templomfreskórés^kte. tal gazdagította, amely a tér- és emberábrázolásban a későgótika, '-'• S Z- e ki e illetve a reneszánsz művészet realista felfogását készítette elő. Zalaszentgyörgy 13. századi eredetű plébániatemplomában az utóbbi években feltárt igen töredékes falképdísz ugyancsak a temp-lom egészét betöltő, igényes művészeti kifestésre utal. Az ábrázolások a 15. század elejének, a Zsigmond-kori internacionalista gótikának jeles emlékeit képezik. A kevés kis részletből az egykori ikonog-ráfiai programot ma már sajnos nem lehet meghatározni, de formai előadásuk méltóképpen kapcsolódik a pesti belvárosi templom 15. század eleji falképeihez, és azokon keresztül a budai királyi és császári udvarhoz. A Zala megyei középkori falkép-emlékek fenti rövid áttekintése meggyőzően igazolja a megye országos jelentőségét a 13-15. században. A megyei főispánok és a főbb birtokosok közvetlen kapcsolata a királyi udvarral az ország egész területére kiterjesztette a királyi udvar európai színtű, ugyanakkor változó orientációjú művészeti gyakorlatát. 73
