Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Lővei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén

-Zala megye ezer éve Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén A Magyarországon fennmaradt középkori (a sírkőfaragás terén a középkor művészettörténeti végpontját Buda török általi elfoglalása [1541] jelenti) sírkövek és síremlékek földrajzi eloszlása korántsem egyenletes. Az ismert emlékek mintegy negyede, kb. 300 ép vagy töredékes sírlap az ország fővárosából, Budáról származik, emellett egyes püspöki székhelyek emlékanyaga is igen jelentős (elsősorban Esztergom említhető száznál több sírkővel, de a gyulafehérvári és a középkori egri székesegyház is fontos lelőhely), a királyi városok közül pedig Kassa emelkedik ki a Szent Erzsébet-templom sírkő-együttesével. Ezen városok anyagának gazdagságához mennyiségét tekintve az összes Zala megyei emlék sem mérhető. Alig akad azonban még egy olyan tájegysége az országnak, amely olyan változatos idő- és típusbeli eloszlását mutatná az emlékeknek, mint Zala. A 11. századi, korai daraboktól sorjáznak a sírlapok a török korig; akad közöttük figurális, címeres (mind pajzsot, sisakot, sisakdíszt mutató teljes ábrával, mind felfüggesztett reneszánsz pajzzsal), keresztet ábrázoló, vagy csak hosszú feliratot hordozó; sorolható közéjük uralkodói, főúri, főpapi, nemesi, köznépi eredetű faragvány egyaránt. Igen változatosak a Zala megyei sírkövek a felhasznált kőanyagok tekintetében is, és nagyon eltérő az alkotások színvonala: a helyi kőfaragók legegyszerűbb munkáitól országos jelentőségű darabokig terjed az emlékek köre. Az ország kevés 11. századi síremlékének egyike a tihanyi bencés apátsági templom altemplomában őrzött sírkő. A sárgás, márványszerű mészkőből faragott, csiszolt felületű lap szalagkeretes mezőjét a csavart nyeléhez lapított nódusszal kapcsolódó, enyhén kiszélesedő szárvégződésű görög kereszt tölti ki. A 19. századi helyi hagyomány a tihanyi apátságot 1055-ben alapító, 1060-ban elhunyt és az általa támogatott apátságban eltemetett I. András személyéhez köti a faragványt. A körmeneti keresztekhez hasonlóan hordozható kereszt királyi jelvényként való interpretálása alapján ezt az azonosítást többnyire elfogadja a kutatás, bár Henszlmann Imre inkább apáti sírkőnek tartotta. Rómer Flóris 1861ben a tihanyi altemplom alaprajzáról készített vázlatán egy másik sírlapot is ábrázolt. Ennek a 19. századi leírások szerint teljesen üres, a keresztes sírkőhöz hasonló anyagból faragott lapnak mára nyoma veszett; de felvetődött esetleges kapcsolata Dávid herceggel, I. András szintén Tihanyban eltemetett, szerzetes fiával. Egy sajátos zalavári sírkő ma már csak régebbi rekonstrukciós rajzról és fényképről ismert töredékein a hullámindás szegéllyel és feliratsáwal keretezett tükörben félköröket és köröket alkotó, egymásba hurkolt szalagpár a négy evangélista szimbólumait vette közre. Fehér márvány anyaga és növényi díszeinek, szalagdíszének jellege megegyezik a zalavári faragványos emlékek zöménél tapasztalhatóval. A kőtöredékeket korábban megpróbálták az írásos forrásokra támaszkodva datálni. Az ezek révén részben a 9. századra, részben 1019 tájára, a stilárisan és motívumaiban rokon székesfehérvári szarkofágnak a Szent István halálát követő évekre való keltezése kapcsán pedig 1040 körűire datált együttest újabban Tóth Sándor kaposszentjakabi és dombói párhuzamok alapján nem sokkal I. István 1083-ban történt szenttéavatása elé helyezi, és ezzel párhuzamosan a Szent István-szarkofágot is az utóbbi évszámhoz köti. A 12. századból, és eredetileg Zalavárról származhat egy Zalaapátiban előkerült, ma a keszthelyi múzeum kőtárában őrzött, vörös homokkőből faragott, töredékesen fennmaradt sírkő. Hosszú felirata előbb a perem mentén futotta körbe a lapot, majd a teljes mezőt kitöltő, legalább harminc párhuzamos sorban folytatódott. Értelmezhető feliratrészlete a szöveget olvasó személyt az élet múlandóságára emlékeztető, az elhunyt szájába Keresztes sírkő. 11. s% Tihany. Bencés apátság, altemplom (OMVH, Fotótár). 74