Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék

Molnár András: Deák Ferenc és a %alai liberális ellenzék Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék Zala megye előkelő helyet foglalt el Magyarország reformkori közéletében. Az 1848 előtti másfél évtizedben döntően a bécsi udvar abszolutizmusával szembeforduló liberális ellenzék alakította ki és határozta meg a megye politikai arculatát. A nemesi vármegye közgyűlésének szabadelvű állásfoglalásai, vagy országgyűlési követének reformkezdeményezései nem egy alkalommal országos jelentőséggel bírtak, így Zalát gazdasági és kulturális elmaradottsága ellenére is a leghaladóbb megyék között tartották számon. Noha a reformkori Zalában mintegy hatezer nemes rendelkezett politikai jogokkal, a helyi közélet alakításában alig néhány száz fő játszott érdemi szerepet. A liberális ellenzék zalai vezetői az adósságokkal küszködő, és inkább hivatalviselésből, semmint gazdálkodásból élő középbirtokos nemesség soraiból kerültek ki. A követválasztások és tisztújítások körüli politikai küzdelmek alkalmával a zalai ellenzék pártfőnöke Csány László volt, míg a liberális tábor szellemi vezérének Deák Ferencet tekintették. Deák Zala követeként került az országos közélet színpadára, és leginkább az ő országgyűlési tevékenysége alapozta meg megyéje reformkori hírnevét. Deák Ferenc Söjtörön született 1803. október 17-én. Apja, idősebb Deák Ferenc a zalai nemesség vagyonosabb, jogi műveltsége révén hivatalokat is viselő táblabírói rétegéhez tartozott. A kis Ferenc édesanyja, Sibrik Erzsébet a szülés során meghalt, apja pedig zalatárnoki rokonaihoz száműzte a csecsemőt. Ferenc ötéves volt, amikor - apja halála után - idősebb testvérei, Antal és Klára vették magukhoz. Ettől kezdve Kehida lett a lakóhelye, neveltetését pedig testvérei irányították. Deák Ferenc bátyja példáját követve járta végig a környékbeli iskolákat. 1811-től a keszthelyi premontrei gimnázium, 1812-től a pápai bencés algimnázium, 1813-tól a kanizsai piarista gimnázium növendéke, 1817-től 1821-ig pedig a győri jogakadémia hallgatója volt. A jogakadémiát követően egy évet gyakornokoskodott Zala megyében, majd 1822 novemberében Pesten lett jurátus. 1823 decemberében jeles eredménnyel ügyvédi vizsgát tett, és visszatért Zalába. A fiatal Deák ugyan alig mozdult ki szülőföldjéről, olvasmányai révén mégis európai látókörű műveltséggel vértezte fel magát. Noha jogi műveltségének, páratlan lexikai tudásának alapjait már a győri akadémián megszerezte, később is állandóan képezte magát. Nem elégedett meg a Corpus Juris és az akkoriban használatos hazai jogi szakkönyvek, valamint a magyar országgyűlési naplók és irományok alapos ismeretével, hanem tanulmányozta az érvényben lévő bajorországi, porosz és osztrák polgári valamint büntető törvénykönyveket, továbbá Napóleon törvénykönyvét is. A francia és angol felvilágosodás ül. liberalizmus alapműveit német fordításban, míg a német klasszikusokat anyanyelvükön ismerte meg. Deák olvasta számos francia szerző történeti, politikai és filozófiai művét is. A francia felvilágosodás klasszikusai közül leginkább Montesquieu tanaihoz vonzódott, magáénak érezve az abszolutizmust korlátozó alkotmányos monarchia eszményét. Deák tehát elsősorban olvasmányélményei révén került kapcsolatba a szabadelvű eszmékkel. Liberális meggyőződését erősítették ugyanakkor azok a gyakorlati tapasztalatok is, melyeket pályája kezdetén, Zala megyében szerzett. Deák nem járta be a szokásos megyei hivatali ranglétrát, mint bátyja, aki előbb alszolgabíró, majd főszolgabíró, végül pedig alispán és országgyűlési követ lett. Már diákkorában kijelentette — és később is többször hangsúlyozta -, hogy ő semmilyen, fizetéssel járó, „kinevezéstől függhető vagy lekötelezéssel tartozó tiszti hivatalt vállalni soha nem fog", ezért csak „becsületbeli" hivatali megbízatásokat fogadott el. így lett 1824 decemberében a nemesi árvákra gondot viselő megyei bizottság jegyzője, később pedig (1836-tól) annak elnöke. Már e munkája során is a megoldatlan társadalmi problémák tucatjával kellett szembesülnie. Még inkább így volt ez ügyészi tevékenysége során. 1824 augusztusában nevezték ki Zala megye tiszteletbeli tiszti alügyészévé, és hivatalát 1832 tavaszáig látta el. Részese lett a megye büntető igazságszolgáltatásának: véleményt nyilvánított a gyanúsítottak perbefoghatóságáról és a vád megalapozottságáról, a törvényszék előtt pedig ellátta a vád, ritkábban pedig a védelem képviseletét. Ügyészi tevékenységének tapasztalatai döbbenthették rá a törvény előtti egyenlőtlenség igazságtalanságára, valamint a feudális igazságszolgáltatás egész mechanizmusának és szokásjogon alapuló ítélkezésének embertelenségére, elavultságára. Deák Ferenc már 26 esztendős korában Zala megye táblabírája volt, 1831-ben pedig helyet kapott abban a bizottságban, amely megtárgyalta, és a megye részéről véleményezte az országos rendszeres bizottsági munkálatokban közzétett, meglehetősen konzervatív szellemű törvényjavaslatokat. A helyi véleményeket összegző, „Zala vármegyének az országos kiküldőttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei" címmel kinyomtatott terjedelmes munka mind megfogalmazására, mind lényeges tartalmi jegyeire nézve döntő részben Deák Ferencnek tulajdonítható. Gyakorlatilag e nagyszabású mű kidolgozása jelentette Deák politikai pályakezdetét. A zalai észrevételek tervezetét ugyan még bátyjával közösen dolgozta ki, a fejezetek többségében azonban sokkal inkább Ferenc óvatos liberalizmusa, mintsem a „Werbőczyánus" Antal rendi nacionalizmusa érvényesült. Deák reformjavaslatai mérsékeltebbek voltak ugyan a leghaladóbb megyék észrevételeinél, de éppen ebben állt Deák taktikájának, politikai harcmodorának lényege. Az ősiség és hitbizomány eltörlését, az önkéntes örökváltság, valamint a sajtószabadság bevezetésének igényét pl. oly módon hozta szóba, hogy elhitesse a reformok ellenzőivel, miszerint e javaslatok nem gyökeres újítások, hanem csupán a fennálló törvények, a rendi alkotmány hiányosságainak „okos 145