Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék

Zala megye ezer éve és szükséges" kiigazításai. Zala megye 1832. augusztus 6-i közgyűlésén Deák nyíltan is megfogalmazta a legfontosabb reformköveteléseket. Indítványozta, hogy nem nemes is lehessen földbirtok teljes jogú tulajdonosa, a nemesség vállaljon részt a közterhek viseléséből, nem nemesek is korlátozás nélkül viselhessenek hivatalokat, „adassanak az adózó népnek is polgári jussok", részesüljenek ők is a „törvényhozó és végrehajtó hatalomnak" eddig csupán a nemességet illető felében, és „emeltessenek fel ők is a szabad magyar polgárok sorába". A javasolt reformok többségét akkor még visszautasította a zalai nemesség, később azonban, Deák Ferenc országgyűlési követsége idején, ha fogcsikorgatva is, de kénytelen volt engedelmeskedni az idők szavának. Deák karrierje az átmeneti kudarc ellenére töretlenül ívelt felfelé. 1832 novemberében helyettes alispánná, majd pedig 1833. április 15-én - bátyja leköszönése után — Zala megye országgyűlési követévé választották. így került ez a kivételes tehetségű zalai fiatalember alig 30 évesen a pozsonyi diétára, miután megyéjében átfogó, ugyanakkor elmélyült jogi, közgazdasági, történelmi és politikai ismereteket kívánó elméleti munka kidolgozásával bizonyította rátermettségét. Deák tehát már országos közéleti pályafutásának kezdetén érett, felkészült politikus volt. Személyében olyan koncepciózus reformer, olyan kiforrott, mesteri taktikus jelent meg az országgyűlésen, hogy alig két év múlva, Kölcsey és Wesselényi kényszerű távozása után átvehette az egész liberális ellenzék összefogását és irányítását. Noha a puritánságig egyszerű és szerény volt, hiányzott belőle a hiúság és a karriervágy, alig voltak személyes ambíciói, és jószerivel csak az erkölcsi kötelességérzet vezette a politikusi pályára, liberális követtársai kezdettől fogva elismerték tehetségét, és egyre inkább vezérüknek tekintették. Deák alkatától távol állt az érzelmek szenvedélyes felkorbácsolása. Határozott volt, de nem erőszakos; ellenfeleit tiszteletben tartotta, sohasem sértette meg. Beszédeit - szakítva a kor retorikai hagyományaival — a mondandó lényegére koncentrálva, szigorú logikával építette fel, került minden felesleges szót és mondatot. Szinte sohasem kezdeményezett; a radikálisabb javaslatokat, még ha elvben egyet is értett velük, rendszerint másoknak engedte át. Kivárta a viták megfelelő, döntőnek ígérkező pillanatát, és a törvények páratlan ismeretére épített érvelésével próbálta meggyőzni politikai ellenfeleit. Hol tételes törvényekre hivatkozott, bizonyítva, hogy az adott jog valójában az alkotmányban gyökerezik, hol pedig ellenkezőleg, a törvény hiányával érvelt, kifejtve, hogy mindent szabad, amit törvény nem tilt. Ha kellett, a törvények betűjével, máskor tágabb értelemben, a törvények szelleméből következő érvekkel, a természetjogra vagy Európa polgári alkotmányaira hivatkozva támasztotta alá álláspontját. Deák az 1832/1836-os országgyűlés idején liberális reformok egész sorát vetette fel vagy támogatta. A legjelentősebb szerepet a jobbágykérdés, valamint a szólásszabadság ügyének tárgyalása során töltötte be. A jobbágykérdés vitájában került a liberálisok vezérkarába, a szólásszabadság ügyében pedig már kifejezetten ő irányította az országgyűlési ellenzéket. A diéta eredményeiről és a megoldatlan kérdésekről Deák nagyszabású, mintegy háromórás beszédben számolt be Zala megye 1836. június 22-i közgyűlésén, majd követjelentését írásban is benyújtotta. Deák követjelentése valójában politikai röpirattal ért fel, mert számba vette a liberálisok valamennyi, korábban terítékre került reformkövetelését, azoknak mintegy programszerű összegzését adva. Jellemző e munka horderejére, hogy a cenzúra előbb a kinyomtatását próbálta megakadályozni, majd a kinyomtatott példányokat foglalta le és semmisítette Deák Ferenc portréja, képeslap a századelőről. 146