Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék

Molnár András: Deák Ferenc és a %alai liberális ellenzék meg; addigra azonban már Kossuth Törvényhatósági Tudósításai és más, kéziratos másolatok révén tudomást szerzett róla az ország. Deák követjelentése megvonta a jobbágykérdés mérlegét, és a szerény eredményekre támaszkodva kijelölte egyszersmind a továbblépés útját is. A törvényhozás egyik legfontosabb feladatának tekintette Deák, hogy jogot adjanak a népnek a szabad tulajdonszerzéshez, és tegyék lehetővé a jobbágyok örökváltságát. Mindezeken túl az érdekegyesítést tűzte ki célul, és ennek feltételét abban látta, hogy az adózó „néposztály" „a polgári jussoknak", tehát a politikai jogoknak is részese lehessen. Deák itt megfogalmazott (országgyűlési tapasztalatain alapuló) politikai harcmodora a reformok fokozatosságának és egyúttal sorrendiségének elvére épült. Országgyűlési tevékenységének elismeréseként 1836-ban számos megye táblabírói címmel tisztelte meg Deákot, aki az elkövetkező években főként Zala megye közgyűlésein szállt szembe a kormány fokozódó terrorpolitikájával. Deák beszédei nyomán ill. indítványára Zala megye az uralkodóhoz eljuttatott feliratokban tiltakozott az újabb sérelmek: a Törvényhatósági Tudósítások betiltása, Kossuth és az országgyűlési ifjak bebörtönzése, perbe fogása és elítélése, több megyei ellenzéki vezető vád alá helyezése, valamint a Wesselényi elleni ítélet miatt. E feliratok jórészt Deák ismert liberális álláspontját és érveit ismételve bélyegezték törvénytelennek a bebörtönzéseket, pereket és ítéleteket. 1839-ben maga Deák fogalmazta meg Zala megye országgyűlési követutasítását, amely kiemelten foglalkozott a szólásszabadság és sajtószabadság sérelmeinek ügyével. Mindezek mellett barátja, Wesselényi védelmében közvetlenül is közreműködött. Deák 1835 márciusától részt vett a védekezés alapelveinek kidolgozásában, replikatervezeteket írt, majd szerepet vállalt Wesselényi ún. derekas védelmének összeállításában. 1839 februárjában Bécsben az udvari körökkel folytatott tárgyalásokat, és sikerült elérnie, hogy a szembetegséggel küszködő Wesselényi börtönbüntetésének végrehajtását felfüggesszék. Az 1839/1840-es pozsonyi diétán már nem csupán a überaus ellenzék, hanem az egész országgyűlés vezéregyénisége Deák Ferenc volt. Teljesítménye és rokonszenves egyénisége előtt még politikai ellenfelei is tisztelettel hajoltak meg. Az országgyűlés Deák javaslatára azokat az elintézetlen és legsürgetőbb kérdéseket tárgyalta, melyeket még az előző diétától örököltek. Továbbra is napirenden tartotta pl. a jobbágyfelszabadítás kérdését, és sikerült törvénybe iktatni az önkéntes örökváltságot. Ugyancsak a Deák vezette ellenzék sikerét mutatja, hogy kivívták több, az ipar és a kereskedelem szabadságát, fejlődését elősegítő liberális törvény elfogadását. Deák vezéri szerepe azonban mindenekelőtt a szólásszabadság ügyéhez kapcsolódott. Az országgyűlés megnyitásakor az alsótábla elfogadta Deák indítványát, miszerint a szólásszabadság sérelmeinek orvoslása és az elítéltek rehabilitálása előtt nem kezdenek érdemi tárgyalásokba. Az erőviszonyok azonban a vita során mind kiegyenlítettebbekké váltak, és félő volt, hogy Deák elveszíti a többség támogatását. Deák fokról fokra engedve, mesterien vezényelte az ellenzék visszavonulását. Miközben következetesen ragaszkodott a sérelmek orvoslásához, az országgyűlés beleegyezett az újoncmegajánlás tárgyalásába, azt azonban kikötötte, hogy a szólásszabadsággal kapcsolatos felirat elfogadásáig semmit sem terjesztenek az uralkodó elé jóváhagyásra. Noha az ellenzék a több hónapos huzavona után engedményekre kényszerült, Deák taktikája mégis eredményesnek bizonyult. A megegyezés előkészítése titkos tárgyalásokon történt, majd Deák minden tekintélyét latba vetette, hogy az országgyűléssel is elfogadtassa a kompromisszumot. Végül megszavazták a kért adót és újoncmennyiséget, a kormány pedig viszonzásul megszüntette a folyamatban lévő pereket, és szabadon bocsátotta a politikai foglyokat. Az ellenzék többsége elégedett volt a kivívott sikerrel, és győzelemként ünnepelte a megegyezést, valamint annak létrehozóját, Deák Ferencet. Deák reformkori pályafutása csúcsán állt, országszerte köztiszteletnek örvendett. Zala megye 1840. július 27-i közgyűlésén terjesztette elő Deák az országgyűlés mérlegéről szóló követjelentést. E követjelentés — függetlenül attól, hogy csak 1842-ben sikerült kinyomtatni — alapvető jelentőségű Deák életművében; reálpolitikusi számvetés az elszenvedett kudarcokról és kiharcolt sikerekről, valamint lényegre törő összegzése az új évtized és új távlatok küszöbén álló ellenzéki mozgalom liberális reformelképzeléseinek. Az elért eredményeket számba véve Deák a váltótörvénykönyv bevezetésére, és az önkéntes örökváltság elfogadására volt a legbüszkébb. Deák a haladás akadályainak számbavételével és a legfontosabb teendők felvázolásával zárta követjelentését. A haladás két legsúlyosabb akadályának a nemesi birtok elidegenítését tiltó ősiségét, és a nem nemesek tulajdonszerzési, birtoklási jogának hiányát tartotta. Az érdekegyesítéshez vezető út legelső állomásának e két akadály megszüntetését, valamint a közteherviselés legalább részleges bevezetését tekintette. A liberális gondolkodás térhódítása Európa-szerte a katolikus egyház tekintélyének, feltétlen engedelmességet parancsoló uralmának hanyatlásához vezetett. Ennek megakadályozása érdekében Kopácsy József esztergomi érsek pásztorlevélben utasította a katolikus papságot, hogy tagadják meg az egyházi szertartást a reverzális nélküli vegyes házasságok esetében. A klérus nyílt támadása viharos politikai csatározások színterévé változtatta a megyegyűléseket. Az immár országos méretűvé növelt lelki terror elleni tiltakozás egyik hangadója - Deák fellépése nyomán — Zala megye lett. A liberális közvélemény az egész országban mértékadónak tekintette azt a zalai feliratot, melyet Deák indítványára fogadott el a megye 1841. január 11-i közgyűlése. Deák a megye feliratában kifejtette, hogy a törvény a vegyes házasságokat nem pusztán megengedi, de kifejezetten pártolja is, amikor azt rendeli, hogy ne gördítsenek eléjük akadályokat. A klérus eljárása „súlyos megszegése, vagy legalább kijátszása a törvénynek", és a polgári jogrend felforgatására irányul, ezért a törvények értelmében a megyéknek felelősségre kell vonni és meg kell bün147