Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék

Zala megye ezer éve tetni mindazokat a papokat, akik a reverzális nélküli vegyes házasságok megáldását törvénytelenül megtagadják. Zala megye Deák Ferenc nézeteit tükröző feliratát az újonnan induló Pesti Hírlap tette ismertté az egész országban. Deák — a Törvényhatósági Tudósítások egykori levelezője — az első perctől kezdve rokonszenvezett Kossuth Hírlapjával, ám abban mégsem publikált, mert az írás nem volt kenyere. Az ő alkatának sokkal inkább az élőbeszéd felelt meg, és a gyűléstermekben érezte otthon magát, ott volt igazán elemében. Amikor Széchenyi István a Pesti Hírlap elítélésére kívánta rávenni, Deák határozottan Kossuth mellé állt, védelmébe vette a Hírlapot, Széchenyit pedig igyekezett lebeszélni a Kossuth elleni támadásról, mert el akarta kerülni az ellenzéki erők megosztását, pártokra szakadását. Deák következetesen ellenállt Széchenyi ama törekvésének is, hogy leválassza őt az ellenzékről, és egy, a kormány és ellenzék között álló, mérsékelt centrumot hozzon létre. Előbb csak diplomatikus hallgatással, később azonban már nyilvános beszédeiben is Kossuth politikáját támogatta, még ha Kossuth taktikáját illetően voltak is kritikai észrevételei. 1841 novemberétől 1843 márciusáig - miközben az ország közvéleményét leginkább Széchenyi és Kossuth vitája kötötte le — Deák Pesten tartózkodott, és az országgyűlés által delegált országos választmány tagjaként oroszlánrészt vállalt az új büntetőkódex kidolgozásában. A büntetőeljárás és a börtönrendszer látszólag pusztán szakmai kérdése valójában a liberalizmus és a konzervativizmus, az egyéni és a nemzeti szabadságjogok, valamint az uralkodói abszolutizmus és kormányhatalmi önkény ütközőpontja volt. Deák és a választmány liberális tagjai a bűnök és büntetések pontos meghatározásáért, a törvény előtti teljes egyenlőségért, a testi- és halálbüntetés eltörléséért, az esküdtszéki bíráskodás bevezetéséért küzdöttek, miközben hitet tettek amellett, hogy minden hatalomnak, így az igazságszolgáltatásnak is csak a törvényhozás lehet a forrása. Noha a választmány kemény vitái során a konzervatívok voltak többségben, és Deák akarata nem mindenben érvényesülhetett, elsősorban mégis neki volt köszönhető, hogy olyan törvénytervezet került a következő országgyűlés elé, melynél korszerűbbet nem ismert Európa. Maga Deák azonban elégedetlen volt a többség által elfogadott tervezettel, miután abból kimaradtak az általa legfontosabbnak ítélt reformjavaslatok. A kisebbségben maradt liberálisok e kérdésekben különvéleményeket csatoltak az országgyűlés elé terjesztendő javaslatokhoz. E remek jogi érzékről és mesteri logikáról tanúskodó különvéleményeket Deák dolgozta ki és öntötte végső formába. A Deák által fogalmazott különvélemények Kehida, Deák kúria. közül is kiemelkedik — mind mondanivalója horderejét, mind gondos szövegezését tekintve — az esküdtszék bevezetését indítványozó magas színvonalú tanulmány. Deák itt nem hivatkozhatott hazai előzményekre, régi törvényekre, így hát azzal érvelt, hogy Európa alkotmányos nemzeteinek többsége elfogadta már az esküdtszék intézményét, ezért az, „melyhez annyi alkotmányos nemzet és annyi millió szabad ember oly buzgón ragaszkodik, rossz és helytelen nem lehet". Az esküdtszék idegenszerűségét hangsúlyozókkal szemben Deák arra a több évszázados joggyakorlatra hivatkozott, hogy az országtól eddig sem volt idegen a külföldi jogintézmények átvétele, ha a nemzet meggyőződött annak szükségességéről. Bármilyen nagy horderejű társadalmi-politikai reformköveteléseket fogalmazott meg Deák a büntetőjogi kódex kidolgozása kapcsán, leglényegesebb javaslatai már az országos választmányban vereséget szenvedtek. A kudarc elkeserítette a pesszimizmusra alkatánál fogva egyébként is hajlamos Deákot. Az ország jövőjét mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból (félve az orosz befolyás következményeitől) rendkívül borúlátóan ítélte meg. Felismerte, hogy sajátos, a törvényekre és a fokozatosságra épülő meggyőzési módszere, politikai harcmodora válságba jutott. Elvesztette reményét, hogy elveit érvényre juttassa, ezért inkább visszavonult, mintsem feladja őket. Visszavonulásának legalább annyira ürügye, mint közvetlen kiváltó oka volt a hírhedt 1843-as zalai követválasztási botrány, melynek során a veszprémi püspök által felbérelt helyi kisnemesek leszavazták a nemesi adóviselést. Mivel Deák - Kossuthtal egyetértve - az egyik legfontosabb teendőnek éppen a megye költségeinek fedezésére szolgáló háziadó közös fizetését tekintette, az elveivel ellenkező utasítás elfogadása után nem vállalt követséget. Elhatározásán az sem változtatott, hogy zalai barátai — Csány László vezetésével — példátlan méretű korteskedés közepette módosították, liberálissá változtatták a megye követutasításait. Látszólag pusztán morális fenntartásai •148