Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Bilkei Irén: Nemesi társadalom és vármegyei közigazgatás a 16. században

Bilkélrén: Nemesi Társadalom és vármegyei közigazgatás a 16. s%á%adban Megyeházat a 16. században csak ott emeltek, ahol a török veszély nem fenyegetett, és kialakult az állandó megyeszékhely. Itt őrizték a vármegye levéltárát, pecsétjét, pénztárát. A közgyűlést a főispán vagy az alispán hívta össze, és ő volt a levezető elnök is. A tanácskozások nyilvánosak voltak, a döntéseket szótöbbség alapján hozták. A döntéshozatal folyamatából következően természetesen azok tudták érdekeiket érvényesíteni, akiknek vagyonuk és rokoni kapcsolataik révén a legnagyobb befolyásuk volt a megyegyűlésen jelenlévőkre. A közgyűlési határozatok előkészítésére és az írásbeli ügyintézésre a közgyűlési jegyzőkönyvekből kaphatunk választ. A mai Magyarország területén Zala megyéből maradt fenn a legrégibb megyegyűlési jegyzőkönyv, első bejegyzésének dátuma 1555. A jegyzőkönyveket a jegyző vezette és a vármegye levéltárának legértékesebb darabjai voltak. A vármegyei közgyűlés hatásköre azokra az ügyekre terjedt ki, amelyek a megye joghatósága alá tartoztak. Itt olvasták fel a kormányhatóságoktól érkező rendeleteket és gondoskodtak végrehajtásukról. Kiegészítésükre saját jogszabályokat, ún. statútumokat alkotott. A közgyűlés választotta a megye tisztviselőit — a főispán kivételével — és irányította a megye gazdálkodását. Ezeken kívül itt hirdették ki a megyébe költöző vagy új adományban részesült nemesek címeres levelét. A vármegyei közigazgatás munkáját a tisztviselők végezték, akiket részben az uralkodó nevezett ki, részben a megye választott vagy alkalmazott. A központi államhatalom a főispánokon keresztül biztosította befolyását a megyei önkormányzatokra. A megye tisztviselőit általában csak egy évre választották, aminek az volt az oka, hogy a hivatalviselés sokszor anyagi áldozatokkal is járt. A 16. században a választott megyei tisztviselők egy része már fizetést is kapott munkájáért. Az igazgatás egyszerűsítése és gyorsítása érdekében a vármegyék már a középkorban kisebb területi egységekre, járásokra tagolódtak. A középkori Zalában 3 járás volt, a tapolcai, a szántói és a kapornaki, a 16. században ez utóbbi tagolódott kis- és nagyjárásra, illetve a század végén hoztak létre újabbakat, de ennek részleteit nem ismerjük. A vármegyék élén a középkori magyar állam kialakulásától kezdve a főispán állt, akit a király nevezett ki. A főispánok nem közvetlenül, hivatalnokok módjára vettek részt a közigazgatásban, hanem a megyék társadalmi és gazdasági életében játszott szerepe és a tisztikar megválasztása és irányítása révén kormányozták megyéjüket. A megye különböző módon igyekezett hatalmukat korlátozni, ezért a királyi kinevezést megyei beiktatáshoz és a megye előtt letett eskühöz kötötte. A főispán hatásköre kiterjedt az uralkodó rendeleteinek végrehajtására, a megyéből befolyó királyi jövedelmek kezelésére és háború esetén a megyei nemesség hadainak vezetésére. A 15. század végétől a király a főrangú családoknak adományul örökös főispáni címet adhatott. Zala megye főispáni tisztségét az 1526-ban a mohácsi csatában elesett Ákosházi Sárkány Ambrus után rövid ideig Devecseri Csoron András, Palatics János, Pölöskei Ördög Mátyás viselték. 1541-től 1579-ig az Alsólendvai Bánffy család tagjai ültek a főispáni székben, majd 1580-tól 1592-ig Feyérkövi György veszprémi püspök. A század utolsó zalai főispánja Zrínyi György volt. Az alispánok a főispánok helyettesei voltak. A középkorban a főispánok bizalmas embereik közül nevezték ki őket. A 16. századra a megye kivívta azt a jogot, hogy az alispán kinevezését a vármegyei nemesség hozzájárulásához kötötte. Mivel ennek részleteit törvény nem szabályozta, ezért vármegyénként más-más szokásjog fejlődött ki, aminek eredményeképpen az alispán a főispán familiárisából a megyei önkormányzat tényleges vezetője lett széles hatáskörrel. A főispánok távollétében elnököltek a közgyűlésen, előterjesztették a közgyűlési beadványokat, a megyei kiadványokat a szolgabírákkal együtt aláírták. Gyakorlatilag a vármegyei igazgatás minden ágában vezető szerepet játszottak, ezenkívül kezelték a házipénztárt és őrizték a levéltárat. Zalában az alispáni hivatalt a megye középkor óta jelentős jómódú birtokos családjainak képviselői viselték. A Csányiak, Gersei Pethők, Háshágyiak, Pölöskei Ördögök nevét végig olvashatjuk a zalai alispánok között a 16. században. A szolgabírák voltak a nemesi vármegye önkormányzatának időben elsőként megjelent tisztviselői, nevük a Zala megye pecsétje a 16. s^á^ad végéről 87