Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Bilkei Irén: Nemesi társadalom és vármegyei közigazgatás a 16. században

<: Zala megye ezer éve már említett kehidai oklevélben fordult elő először. Latinul a nemesek bíráinak nevezték őket, ami megfelel a magyar szolgabíró kifejezésnek. Mindenkor a megye közönsége választotta őket a megye köznemesei közül, akiket néha kötelezni kellett a feladat elvállalására, mert ez sok terhes kötelezettséggel járt. Számuk a járások számától függött, Zalában általában 3-4 szolgabíró volt hivatalban. A 15. századtól a hivatali ügyek szaporodása miatt alszolgabírákat is választottak. A szolgabírák illetékessége elsősorban saját járásukra terjedt ki, a közgyűléseken azonban az egész megye ügyeiben határoztak. Teendőik közé tartoztak a törvényszéken való részvétel, a perbéli eljárás, a közigazgatási eljárások, az adószedés és a nemesek összeírása. Az igazságszolgáltatás zavartalanságának biztosítására a megyék a szolgabírák mellé esküdt ülnököket választottak, akik azonban az igazgatási feladatokban is részt vettek. Az írásbeli ügyintézés fokozatos térhódítása hozta létre a jegyzői tisztséget. A jegyző kezdetben a főispán magántitkára lehetett. Feladatai jó íráskészséget, az átlagosnál mélyebb jogi műveltséget követeltek, ezért nehezen lehetett rá alkalmas személyt találni. A megfelelő írástudó embert kezdetben csak esetenként, a közgyűlések idejére alkalmazták. Néha a megye a hiteleshely jegyzőjének szolgálatait vette igénybe, ez történt a zalai megyegyűlésen 1550-ben, amikor Porgoveczi Balázs deák, a kapornaki konvent jegyzője vezette a jegyzőkönyvet. A 16. század végén a jegyzőt már választotta a megye. Legfontosabb feladata a közgyűlési jegyzőkönyvek vezetése volt, emellett ő fogalmazott meg és állított ki minden vármegyei kiadványt. Zala megye első közgyűlési jegyzőkönyvét 1595-ben Szántóházi Ferenc jegyző állította össze, összegyűjtve a meglévő régi feljegyzéseket. A megyei tisztviselők közé számíthatjuk még az adószedőket is, mert az országgyűlés által megszavazott adó behajtása megyei feladat volt. A vármegyék hatásköre a megye egész területére és minden lakosára kiterjedt, és magába foglalta a jogalkotást, igazságszolgáltatást és a közigazgatás valamennyi ágát. Saját jogszabályt, űn. statútumot minden megye alkothatott megkötés nélkül, de az a törvénnyel nem ellenkezhetett. A megye területén szabályozták pl. a tisztviselők fizetségét, vagy a mesteremberek áruinak és az élelmiszereknek az árszabását. A megye legfontosabb feladatai közé tartozott az adóigazgatás, a végvárak ellátása, a nemesi felkelés megszervezése, a költségvetés, a követutasítások, az országgyűlési követek kijelölése. A közigazgatási és a bíráskodási feladatkör szorosan összefonódott. A megyei ítélőszékek leggyakrabban határ-, adóssági, zálog- és kártérítési perekben döntöttek. A napjainkban már bűnügyeknek számító rágalmazások, testi sértések, hatalmaskodások ügyeiben is itt hoztak ítéletet. A vármegyei ügyintézés menetét az írásbeliség térhódítása után lehet megfigyelni, de a jegyzőkönyveken kívül erről aló. században még nagyon keveset lehet tudni. A megye írásbeli kiadványainak hitelességét kezdetben a tisztviselők pecsétje biztosította, majd 1550-től törvény mondta ki, hogy minden vármegyének legyen pecsétje. Zala is ettől az időtől rendelkezett megyei pecséttel, aminek az eredeti pecsétnyomója nem maradt fenn, de lenyomatait ismerjük.