Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)
A török háborúk kora (1540-es évek–1690) - Bilkei Irén: Nemesi társadalom és vármegyei közigazgatás a 16. században
s Zala megye ezer éve deákokat. A deákok a latin nyelv alapos ismeretén kívül jártasak voltak a jog alapelemeiben és az oklevélszerkesztésben. Közreműködtek a hiteles helyi eljárásoknál, betöltötték a vármegye jegyzőjének szerepét, adószedők, várnagyok, íródeákok kerültek ki közülük. Zala megye birtokos nemesi társadalmának megismeréséhez vegyük példának az 1549-ben készült országos adóösszeírást. Az adott évben összeírták Zala megye 510 helyiségben 379 birtokos 5.157 portáját. A porta a feudális Magyarországon az állami adózás egysége volt. A közép- és kora újkorban egy porta azonos volt egy jobbágytelekkel. A leggazdagabb birtokosok közül Zrínyi Miklós horvát-szlavón bánnak 743 portája, a két Alsólendvai Bánffy testvérnek, akik a királyi udvarban viseltek országos méltóságot, összesen 1.072 portája, Nádasdy Tamás országbírónak (a későbbi nádornak) 217 portája, az idegen származású Salm Miklós királyi főkamarásnak 135 portája, a veszprémi püspökségnek pedig 155 portája volt. A nagybirtokok többé-kevésbé egységes tömbben helyezkedtek el a megye nyugati-délnyugati részén. Zala megye birtokszerkezete 1549ben az alábbi módon alakult: 100 portán felüli birtokok: 2.426,5; 11-100 porta közti birtokok: 1.808,5; 010 porta közti birtokok: 922. Összesen: 5.157. A közepes (11-100 porta közötti) és kisebb (0-10 porta) birtokok egy része is a mágnások tulajdonában volt, de birtokosaik nagy része a jómódú középbirtokos zalai famíliákból került ki. Ezeknek a családoknak a tagjait látjuk majd viszont a megye tisztikarában. A Csányi, Hagymási, Pethő, Sárkány, Ördög, Háshágyi, Kávási, Pogány, Szele, Térjék stb. családok egyébként már a középkorban is Zala megye tehetősebb birtokosai voltak. A nemesség társadalmi-gazdasági helyzetének megfelelően ennek a társadalmi csoportnak a rendi önkormányzati szerve, a vármegye játszotta a legfontosabb szerepet a 16. század közigazgatásában. A nemesi vármegye kezdeteit 1232től számolhatjuk, amikor a Zala megyei serviensek engedélyt kaptak a királytól, hogy saját ügyeik intézéséhez maguk közül választhassanak bírákat. Ennek a folyamatnak az első emléke a kehidai oklevél. A vármegyei közigazgatás legfontosabb szerve a közgyűlés volt, amely a szűkebb értelemben vett közigazgatási mellett igazságszolgáltatási feladatokat is ellátott. (A megyei közigazgatást és igazságszolgáltatást csak a 19. század végén választotta szét a törvény.) A közgyűlésen minden nemes megjelenhetett, akinek az adott megye területén birtoka volt, vagy ott lakott, és a tanácskozásban, valamint a határozathozatalban részt vehetett. A részvétel nemcsak jog, hanem kötelesség is volt. Abból, hogy a jegyzőkönyvek többször bírsággal fenyegették az elmaradókat, arra következtethetünk, hogy a nemesek ezen kötelezettségüknek nem mindig tettek eleget. A közgyűléseket a 16. században váltakozó időpontban tartották, a gyakorlati szükségletnek megfelelően. Megyeszékhely ebben az időben még nem létezett, ezért a megye bármely jelentősebb települése helyet adhatott a közgyűlésnek. Általában a megye nemesei a főispán vagy az alispán lakóhelyén gyűltek össze. Zalában kezdetben Kehidán, később Kapornakon, Egerszegen, Szentgróton egyaránt tartottak közgyűléseket. A megyeszékhely meghatározása az 1536. évi 37. te. alapján a közgyűlés hatáskörébe tartozott. Kar macsi TS! agy Balázs címeres levele, 1564 86
