Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Lővei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén

•: Zala megye ezer éve valamivel jobban kivehető volt, mint ma. Gondolhatunk arra, hogy a sírkővel az Alsólendvai Bánfi család ősének, István fia Miklós szlavón bánnak (+1359) állíttatott emléket az ebben az időben életben lévő, és a templom kegyuraságát közösen gyakorló négy fia, de az sem lehetetlen, hogy valamelyik fiú temetkezési helyét díszítette. Készítési idejét a 14. század utolsó negyedére helyezhetjük. Keszthelyen a középkori ferences templom, a jelenlegi plébániatemplom őrzi a 14. század egyik legjelentősebb magyarországi sírkövét. A Zsigmond királlyal szembehelyezkedő Csáktornyai Lackfi István nádor (+1397), a ferences kolostor alapítója annak templomában, a szentély középtengelyében, a diadalív melletti (nyugati) boltszakaszban alakíttatta ki saját sírhelyét, amelynek fedlapját is elkészíttette: a halálozási évszám végének (lxxxxvii) láthatóan későbbi, az erre a célra üresen hagyott felületen hevenyészett módon faragott betűi egyértelműen erre utalnak. A sírt állítólag már a 18. században kirabolták, 1859-ben történt felbontásakor csak egy koponyát találtak benne. A vörös márvány sírkövet 1896-ban, a templom helyreállításakor kiemelték a helyéről, és a szentély déli külső falába falazták, ahonnan 1933ban a kegyúr Festetics György herceg utasítására visszakerült a szentélybe, annak belső déli falába. A fedlap a rajta járkálástól erősen kopott, gótikus minuszkulás betűtípusú körirata ennek ellenére kivehető: hic est . sepvltvra . / mangnifici . viri . domini . steffani . / waywode . ac palatin / . regni. anno . domini. mccc . lxxxx . vii. A kerettől homorlattal mélyülő mezőben egy domborművű, erősen kopott, heraldikáikig jobbra dőlő háromszögpajzs látható, benne a Hermány nemzetség halmon álló, jobbra néző sárkánya. A pajzs felső sarkán csöbörsisak, amely fölött a sisakdíszben a címerábra ismétlődik. A sisak körül még kivehetők az egykor meglévő takaró nyomai. Nagy Lajos báróinak síremlékei közül csupán néhány ismert, a turnicsein és a keszthelyin kívül Garai I. Miklós nádor (+1386) siklósi és Bebek György (+1390) királynéi tárnokmester tornagörgői (Hrhov, Szlovákia) sírlapja említhető. A kopottsága miatt megítélhetetlen Bánfisírkövön kívül valamennyi a kor jelentős alkotása, nem csak történeti szempontból, de művészi alakításuk tekintetében is, és vörös márvány anyagukon kívül mindhárom egyezik abban is, hogy még az illető főúr életében elkészültek — az ilyesfajta gondos-kodás egyáltalán nem ment ritkaságszámba a középkori Magyarországon (ahogyan egyébként más korokban sem). A keszthelyi plébániatemplom szentélyének helyreállítása kapcsán 1980-1981-ben végzett ásatás során a barokk kori főoltár alapozásában, másodlagos beépítésben, több más középkori faragvánnyal együtt egy mintegy 20 cm vastag, homokkőből faragott, hosszú lap mutatkozott, amely eredetileg sírkőként szolgálhatott. Az alsó és felső oldalán egyaránt síkra faragott, szabályos élekkel szépen megmunkált kőlap felületén a rajta lévő habarcsba belebontva a feltárást vezető Vándor László domborművű faragást tapogatott ki. (Bár utasítás történt a sírlap kibontására, erre végül nem került sor, így az a szentély új padozatának aljzatbetonja alatt maradt.) A keszthelyi Lackfi-sírkőnél alig valamivel későbbi egy másik nagy múltú nemzetség arisztokrata sarjának, az Osl-nembeli Kanizsai Miklós tárnokmesternek (+1404) a 15. század elejéről származó, ugyancsak vörös márványból készült sírlapja. A kalandos sorsú kőfaragvány felső felét Deák József kehidai plébános kézirata szerint — melyet Tiborcz István csányi plébános szerkesztett össze — néhány nappal 1837. november 6. előtt szállították — sok más kővel együtt — Örményesről Kehidára, Deák Antal udvarára. Nem tudjuk, hogy mikor került Sopronba, talán a Deák családdal jó kapcsolatban álló, soproni történész, Paur Iván útján. Idővel az örményesi 78 Csáktornyai Lackfi István nádor (1397) sírköve. Keszthely, ferences templom. (OMVH, Fotótár) Kanizsai Miklós (1404) sírkövének töredéke. Nagykanizsa, Thúry György Múzeum