Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Lővei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén

Uívei Pál: Középkori sírkövek a történeti Zala megye területén pálos kolostorból való származása elfelejtődött. A valójában semmilyen konkrétummal alá nem támasztott „múzeumi hagyomány" szerint a töredék már Csornáról jutott volna a Soproni Múzeumba, ahol jelenleg a Fabricius-ház (Fő tér 6.) történeti kiállításán látható. A sírkő alsó fele ismeretlen időpontban került el az örményesi pálos kolostorból. A zalaszentgróti római katolikus templom déli oldalkápolnájában egy Csáky „grófocska" (nyilván gyermek) sírja felett használták fel másodlagosan, kriptafedlapként, ott látta Rómer Flóris 1863-ban. 1980 táján felszedték a padlóból, és a főoltár mögött a szentély falához támasztották. 1995-ben tartós letétként a nagykanizsai Thúry György Múzeumba került, ahol a múzeum kapualjában helyezték el. A szabályosan feldarabolt kőlap két töredéke között egy mintegy 30 cm széles sáv hiányzik. Összetartozásukat a keret egyező szélességi méretei, az egyforma betűfaragás, a kereten a perem mentén végigfutó, vésett vonal igazolja. A kereten mélyített sávban domborúan faragott, gótikus minuszkulák alkotta körirat, a Rómer Flóris által még látott, ma már kivehetetlenné kopott részleteket is figyelembe véve, a rövidítések feloldásával (itt és a következő sírkő feliratoknál is szögletes zárójel jelöli a szövegből jelenleg hiányzó, lekopott vagy kitörött részeket, amelyek azonban kikövetkeztethetők): + Anno domifni] ... / ... martii obiit mag(iste)r . nicolvs + / de Kanisa condam mag(iste)r + / thauarnicorvm Regalis ... [fjundator huus cenoby. (A felirat vége az örményesi pálos kolostor Kanizsai Miklós általi alapítására utal.) A kerettől enyhén mélyülő mező felső részén domborművű ábra: heraldikailag jobbra dűlő, kisméretű címerpajzsban (talprésze letörött) bal haránt helyzetben madárlábon álló, balra néző sasszárny — ez az Osl nemzetség, ezen belül a Kanizsai család címere. A pajzs bal felső sarkán balra néző csöbörsisak, egyszerű szemréssel és kereszt alakú oldalnyílással, alul a pajzs oldalai mentén futó, visszahajló végű peremmel. A sisak tetejéről előre és hátra egy-egy „pozsgás levelű", indaszerű takarófoszlány indul. A sisak fölött a balra néző, szárnyas sasláb mint sisakdísz ismétlődik. A felső kereten a belenyúló sisakdísz fölött kialakult háromszögű mező hegyes csúcsában hegyesszögben összefutó két vonal, szélesebb végében pedig geometrikus családjegy, alighanem kőfaragójel: andráskereszt, a jobb haránt szárának felső részén keresztátkötéssel, alsó részének végén hátsó dúccal, a bal haránt szárának felső végén hátsó támasszal. A sisakdísz mellett folytatódó körirat előtt furcsa motívum: sokágú „gyökérlábból" növő pálcán félkörlap. A címert, sisakot és sisakdíszt ábrázoló, „klasszikus" heraldikus ábra díszíti egy negyedik, ugyancsak vörös márványból faragott, nemesi sírkő mezejét is, a lesencetomaji római katolikus templomban. A Tomaji Jakab fia Pál némileg rongált felületű sírlapjának három oldalát határoló keret gótikus minuszkulás betűtípusú köriratának olvasata (a rövidítések feloldásával): [h]ic . est . sepultura . nobilis . viri . pau[li filii / ia]cobi . de . tomay . [de] / gene(re) . tomay . q(ui) . obiit . an(n)o . d(omi)ni . mo . cccc. A kerettől enyhe homorlattal mélyülő, felül lapos háromszögben végződő, alul három karéjjal díszített tükörben egy domborKani^sai Miklós sírkövének töredéke. Sopron, Városi Múzeum. Tomaji Jakab fia Pál vörös márvány sírköve. 15. s% eleje. Yjesencetomaj, r. k. templom. 79