Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Vándor László: A középkori várépítészet Zalában

Vándor Lás^/ó: Л középkori várépítészet Zalában oklevelek szerint a Hahót nemzetség Búzád ágához tartozó testvérek, Csák, Búzád, Lankréd és Terestyén (Trisztán) tornyokat építettek muraközi birtokaikon. A testvérek közül Búzád már a tatárjáráskor bizonyosan életét vesztette. A família hasonló várakat még a 13. század utolsó negyedében is épített. Ennek egyik példája Zalacsány. A ma Zsidóvárnak nevezett erődítményt I. Csák leszármazottjai építették, akik Csáktornya elvesztése után 1270-72 körül telepedtek át ide. A másik példa Hahót-Alsófakos, ahol a vár 14. század eleji megléte egy 1356-ban kelt oklevél alapján valószínűsíthető. Idetelepült a Muraköz elvesztése után Lankréd ága. Az említett oklevél Lankréd unokáinak birtokmegosztásáról szól, és ebből kitűnik, hogy az erődítményt apjuk, az 1267 és 1310 között szereplő Herbold még használta. A felsorakoztatott adatok alapján úgy véljük, hogy ezeknek a váraknak — melyeknek előzményeit NyugatEurópából igen nagy számban ismerjük — az építése a német területekről betelepülő Hahót-Buzád nemzetség révén terjedt el vidékünkön, és használatuk a 12. század végétől a 14. század elejéig tartott. Ezek a kis méretű várak több célt is szolgáltak, voltak közöttük birtokközpontok (lakóhelyek), eldugott, jól védhető helyre épített mentsvárak és kereskedelmi útvonalak ellenőrzésére készített megfigyelőhelyek. Szerepüket a haditechnika fejlődésével fokozatosan elvesztették. A 14. század elejére végképp eltűntek, illetve néhányuk helyén újabb, korszerűbb erődítmény épült. A zalai várak döntő többsége a tatárjárás után épült, azt követően, amikor IV. Béla uralkodásának második felében úgy döntött, hogy visszatér apja politikájához, és nem akadályozza a világi nagybirtokosok további térnyerését, sőt minden rendelkezésére álló eszköz és alkalom megragadásával segíti őket abban, hogy az országot új, megerősített pontokkal lássák el. Az újonnan kiépült védelmi rendszer — mutatják adataink — elsősorban a várakra támaszkodó határ védelmet jelentette, és ez nemcsak a keleti, hanem a nyugati határon is létrejött. Míg a nyugati határszélen álló erősségek 1242 előtt döntően a király kezében voltak, addig az 1242 és 1270 között a nyugati határon felépült 9 vár közül már csak egy esetben volt a király az építtető. Ez megyénkben azt jelentette, hogy a Muraköz védelmét teljesen a Hahót-Buzád nemzetségre bízták. Határvédő funkciója volt az ő váraiknak: Lendvának, Sztrigónak és Csáktornyának. A 13. században a várépítészetben komoly minőségi változás következett be. Elterjedt és a tatárjárás utáni időszakra jellemzővé vált a kővárak építése. Nyugati hatásra ugyanebben az időszakban honosodott meg a várépítés királyi engedélyhez kötése. Az így épült erődítményeket forrásaink a „castrum" elnevezéssel illetik. Ebben az időszakban építette ki jelentős uradal- Л sümegi vár. mi központként a veszprémi püspök Tátikát és Sümeget, Favus pannonhalmi apát Szigligetet, a Rátót nembeli Gyulafiak Csobáncot, az Atyusz nemzetség Hegyesd várát, a Tűrjék Szentgróti ága (Zala)Szentgró

tot és a Hahót-Buzádok Pölöske várát. A 14. század elején jelent meg a forrásokban, de valószínűsíthetően 13. század végi építésű Kanizsa, Kernend, Lenti és Rezi. Három olyan várról tudunk, amelynek „castrum"-ként való megjelenése előtt az említett várépítési korszakhoz tartozó előzménye volt: Buzádsziget (amely a 14. század elejének belháborúi során elpusztult), Tátika (a várhegynek a maitól eltérő pontján lévő korai várat későbbiekben Alsó-vár néven említették) és Csáktornya. A 13-14. századi várainkból már több olyan is van, amelyek, ha csak részleteikben is, de tanulmányozhatók. Döntő többségük hegyi vár, amelynek rom-maradványai megmaradtak. A felsorolt várak közül csak Csáktornya, Kanizsa, Lenti, Pölöske és Szentgrót vára épült síkságra, mindegyik mocsarak védelmében. A hegyi várak alakjukban a beépíthető hegytető, hegyfok alakjához igazodnak, alapvető szerkezeti egységeik a kaputorony, az öregtorony, a kápolna és a palota. A síksági várak alaprajza szabályosabb, általában négyzet alakúak. Részletes ismereteket ezekről a várakról a jelenleg is folyó feltárások után fogunk kapni. A korábbi időszakban csak a sümegi várban folytak feltárások, soraink írása idején folyik Szigliget, Rezi és a ma Szlovéniához tartozó Lendva feltárása. A többi várnak ez a korszaka kismértékben, vagy egyáltalán nem kutatott. Korai alakjukra és szerkezetükre csak a török időkből fennmaradt alaprajzokból, vagy a még később készült felmérésekből lehet következtetni. Az általunk kutatott Rezi esetében a feltárások eddigi eredményei azt mutatják, hogy a hegyfokon először egy lakótorony épült előudvarral, s csak a 14. század folyamán építettek az előudvar elé kaputornyot. A 14. század második fele ismét jelentős változásokat hozott a zalai várépítészetben is. Az Anjou-kor konszolidációja nyomán meginduló gazdasági fejlődés jelentős anyagi forrásokat halmozott fel a nagy- és középbirtokosok kezén, és ez komoly építkezésekre adott lehetőséget. Elkezdődött a régi várak komfortosítása, korsz51