Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Zala megye kialakulásától a török háborúk kezdetéig (1000–1540-es évek) - Vándor László: A középkori várépítészet Zalában

Zala megye ezer éve erüsítése. A védelmi funkció mellett mind jelentősebb szerephe2 jutottak lakóinak kényelmi szempontjai is. AMIS, századi átépítések nyomai különböző mértékben, de minden várunkon megfigyelhetők. Igen jelentős gótikus átalakításra utaló kőanyag került elő Tátika és Rezi várából. Alsólendva közelmúltban megismert alaprajza alapján bizonyos, hogy a 14-15. századi építkezések során épült át zárt udvaros, téglalap alakú várrá. A régészeti kutatás hasonló eredményre jutott a szentgróti vár esetében is. Az igazán nagy jelentőségű famíliák teljesen új várak építésére is vállalkozhattak. Ez a folyamat Zalában a Kanizsai család rezidenciájának megépítésével jellemezhető. A Kanizsaiak a 14. század elején Károly Róbert jóvoltából szerezték meg a névadó várat és a hozzá tartozó uradalmat, ez utóbbit aztán Nagy Lajos és Zsigmond uralkodása alatt sokszorosára növelték. A hatalmas dél-zalai uradalom központjában, a Kanizsa folyó mocsarainak egy szigetén Kanizsai Miklós tárnokmester a 14. század végén a királyi építkezések (Diósgyőr, Zólyom, Tata) hatását magán viselő zártudvaros, szabályos alaprajzú, gótikus várat építtetett. Az egyemeletes, árkádos udvarú várkastély alaprajzát Méri István feltárásából, emeleti alaprajzát Ferrabosco 16. századi felméréséből, távlati képét pedig egy 1600-ban készült rajz alapján ismerjük. A reprezentatív épület sarkait a tetőszerkezetből kiemelkedő kis tornyocskák díszítették. A kanizsai várkastélyt a többi hasonló épülettől eredetileg karakteres, a homlokzat elé kiugró kaputornya különböztette meg. Ezt a kaputornyot egy későbbi átépítés során lebontották, a 16. századi alaprajzokon már nem szerepel. A 15. században egy új erődítménytípus is megjelent. A gazdaságilag megerősödő középnemesség erre az időre már képes volt erődített lakóhelyek építésére. Ezt az erődítettség fokában a váraknál gyengébb, mégis várszerűen megjelenő, de elsősorban lakóinak reprezentációját szolgáló épülettípust a korabeli terAlsókndva látképe a várral. minológia „castellum"-nak nevezi. A castellumok építése ugyanúgy királyi engedélyhez volt kötve, mint a váraké. A legkorábbi ilyen építési engedélyt 1402-ből Fancsikáról, a legkésőbbit 1480-ból Botszentgyörgyről (NagykanizsaRomlottvár) ismerjük. A 15. századi zalai castellumok közül kettő volt az Egerváriak kezén: Fancsika és Résznek, egy az Akosházi Sárkányokén: Buzádsziget, egy a Széchenyiekén: Páka, és egy a Bajnai Both-okén: Botszentgyörgy. A castellumok, mint építmények meglehetősen heterogén külsőt mutattak. Az ásatások alapján tudjuk, hogy Páka palánkfalakkal övezett, fából készült udvarház, Buzád-(a század végétől Sárkány-)sziget palánkfalakkal övezett, elővárral ellátott téglatorony, Fancsika négy saroktornyos favár, míg Botszentgyörgy teljesen várszerűen megjelenő épület volt. A négyzet alakú vár kapuja keletre nézett, ezen az oldalon várkápolnát és palotaszárnyat is találunk. Ugyancsak palotaszárny állt az északi oldalon, míg a nyugati, támadható oldal felől két saroktorony által közrefogottan gazdasági épület helyezkedett el. Egyedül déli irányban nem voltak épületek, viszont itt a fal síkjából egy nagyméretű torony lépett ki a várárok irányába. A várkastély építése a gótika jegyeivel indult, befejezése már aló. században, reneszánsz díszítőelemekkel történt. A 16. század elején, talán a castellum-építés utolsó hullámaként — esetleg a török veszély megjelenésének első jeleként - néhány új castellum bukkant fel a forrásainkban, pl. Letenye, Kányafölde (ma Kányavár). Ezeknek a valódi szerepkörét a kutatás mai állása szerint még nem ismerjük. Zala megye középkori várainak nagy része a 16. században új szerepet kapott, a török elleni végvárrendszer tagja lett. Ez egyrészről jelentősebb átépítésekkel járt együtt, másrészről azt is jelentette, hogy a török idők befejeztével az esztelen pusztítás áldozatai lettek. A Balaton-felvidék hajdan zalai várainak romjain túl a Keszthelyihegység két várromja, Tátika és Rezi, a Lenti vár megmaradt részlete és a zalaszentgróti kastélyba beleépült maradványok képezik mindazt, ami a zalai várakból láthatóan megmaradt. A középkori Zala megyének legépebben — ha átépített formában is — megmaradt két vára ma az országhatáron kívül található: Csáktornya Horvátországban és Alsólendva Szlovéniában. 52