Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Halász Imre: Az idegenforgalom Zala megyében

Zala megye ezer éve mekturizmus volt, melyet azonban áthatott a politikai nevelés rendszere és kényszere. A centrálisán szervezett, s a párt közvetlen felügyelete és irányítása alatt álló ifjúsági és a gyermekmozgalmak kapták azt a feladatot, hogy a gyermek és ifjúsági üdültetést kombinálják a neveléssel. Elsősorban a Balaton partján építették ki azokat a gyermektáborokat, melyben nyaranta meghatározott turnusokban a gyermeküdültetést bonyolította a Magyar Úttörők Szövetsége, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) és 1957-ben zászlót bontó utóda, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ). Elsősorban vezetőképző, továbbá reszortfelelős csoportokat alakítottak ki a táborokban, ahova heti, vagy hosszabb váltásban érkeztek a kijelölt leendő ifjúsági vezetők. Délelőtt a tanfolyami oktatás keretében különböző foglalkozások voltak, délután pedig a kikapcsolódás, fürdés, sport vagy kirándulás volt műsoron. Esténként szintén közös programok voltak: játék, tábortűz, szalonnasütés, s minden más, amit a tábort vezető pedagógusok és az ifjúsági szervezetek szintén ott lévő munkatársai kitaláltak. Ezen kívül voltak üdülőtáborok is, ahol a napi program keretét ugyancsak az Úttörőszövetség határozta meg. Bármennyire is áthatotta a kor politikai törekvéseinek szellemisége ezeket a táborokat, vitathatatlan eredményük, hogy nyaranta falusi és városi gyerekek százai jutottak el ezekbe a különböző turnusokba, és számukra az otdét sokszor maradandó élménnyé vált. A Zala Megyei Tanácsnak Vonyarcvashegyen volt gyermeküdülője, egy másik Balatonedericsen — ez 1973-tól a Zala Megyei Ifjúsági Üdülő elnevezést kapta — a KISZ-nek pedig Balatongyörökön ifjúsági- és gyermektábora, melyek a nyolcvanas évek végéig ilyen formában üzemeltek. A létesítmények 1990 után is fennmaradtak, ám most már kizárólag a gyermeküdültetést szolgálták. A Zala Megyei Tanácsnak Balatonberényben volt még egy — 1970. június 4-én megnyitott — gyermeküdülője, mely nyaranta turnusonként 450 zalai úttörőt fogadott. 1976-ig működött gyermeküdülőként, akkor téliesítettek, és nevelőotthonná alakítva a gyermekvédelem objektuma lett. A rendszerváltásig a tábor sok száz gyereknek jelentette „az" üdülést, a kikapcsolódást, miközben nem is tudatosult bennük annak politikai nevelő szándéka. A turizmus Zala megyében a hatvanas évek elején kezdett kibontakozni. A megyének 1950-től nem volt Balatonpartja, miután a keszthelyi járást ekkor a közigazgatás átszervezésével Veszprém megyéhez csatolták. Ám ez nem zavarta a megyei vállalatokat, intézményeket abban, hogy a Balaton-part frekventáltabb településein telket vásároljanak és üdülőket építsenek, ahogy tették ezt — igaz kisebb mértékben - Hévízen is. Sajátos szociálturizmus alakult ki, a vállalati és intézményi, illetve a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) üdülők hálózata, ahova kéthetes turnusokban, szervezetten mehettek üdülni a családok — ha tudtak szerezni beutalót. A hatvanas évek első felében az üdültetésben részt vevők létszáma lassú emelkedő tendenciát mutat: Üdülésben részesültek (fő) 1960 1964 1965 Kedvezményes felnőtt üdültetés Gyermeküdültetés Egyéb üdültetés 2.444 416 577 2.729 501 719 2.706 505 794 Összesen 3.437 3.949 4.005 A szociálturizmus és a gyermeküdültetés a már említett táborokkal — melyekhez később, az 1970-es évek közepétől a vándortábori mozgalom is csatlakozott — új lendületet kapott, aminek eredményeképpen a korábbi kedvezményezett létszám megsokszorozódott. A turizmus hatvanas évek elején történt kibontakozásához hozzájárult, hogy ekkor kezdett kialakulni lebonyolító szerveinek hálózata. Kiépítette országos irodahálózatát az IBUSZ, mely Zala megye két városában • 1901-hen feladott üdvözlőlap Zala megye térképével (Deák Ferenc Megyei Könyvtár). 312