Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Halász Imre: Az idegenforgalom Zala megyében

Ha/ás^ Imre: A\ idegenforgalom Zala megyében Az idegenforgalom Zala megyében A történelmi Zala megye idegenforgalom tekintetében — a többi megye viszonylatában — az átlagosnál jobb helyzetben volt. A Balaton, melyet Berzsenyi Dániel niklai magányában „a százszoros édennek" nevezett, a 18. században már nyáron és télen egyaránt vonzotta a vendégeket, de a tömeges vendégforgalom a fürdőélet 19. századi kibontakozásával jelent meg. Ekkor épültek fel a Balaton-parti szállodák, épültek ki a Balaton kikötői, és az egyre másra szaporodó fürdőegyesületek már maguk is szabályozták a vendégfogadást, ugyanakkor komoly településfejlesztő, idegenforgalom-fejlesztő tevékenységet is kifejtettek a Balaton-parti településeken. A 19. században már pezsgő nyarakat, remek szezonokat eredményezett a turizmus, elsősorban Keszthelyen, és Balatonfüreden. A másik vonzerő már nagyon régóta Hévíz volt. Bél Mátyás a 18. században így írja le: „...egy bővizű forrásból fakad, s ez olyan melegen bugyog fel, hogy a legnagyobb fagyban sem merevül jéggé...Vize pedig savas és gyógyító hatású, éppen ezért régebben fürdőházat építettek melléje." A Hévízi tóról szóló legelső ismertetést Szláby Ferenc, Zala megye orvosa jelentette meg 1769-ben. Hévíz akkor kezdett el fejlődni, amikor gróf Festetics György megvásárolta és tudatosan fejlesztette. 1795 és 1797 között egy kis fürdőtelepet hozott létre itt, a lefolyócsatorna partján deszkaházat állíttatott fel, amely öltözésrevetkőzésre szolgált, s amelyet a környék lakói ingyen használhattak. A fürdőben chirurgusok gyógyítottak, és rövidesen elkészült - még 1795-ben - Babótsay József 28 lapos ismertetője Hévízről. A következő évtizedekből több méltató beszámoló maradt az utókorra, így többek között Gutten József orvos 1801-es ismertetése a Magyar Hírmondóban, vagy Richard Bright angol orvos-utazó 1818-ban megjelent művében, mely három évvel azelőtti hévízi látogatásán alapult. Hévíz az évtizedek alatt — bár nem mindig azonos intenzitással — folyamatosan gyarapodott, többek között ingyenes fürdőház létesült 1858-ban, s negyven évvel később (1898) megkezdődött a tündérrózsák telepítésének - sikeres — kísérlete. A „boldog békeidők" századfordulója és az azt követő évek erőteljes csinosító-fejlesztő tevékenységének eredményeként 1911-ben a település a belügyminisztertől megkapta a gyógyfürdő jellegű település címet. A két világháború között folytatódott a fejlődés, egyre több kisebb üdülő épült, és 1920 után megkezdődött a nagy üdülők építése is. Ekkor épült a postások, a csendőrség, a honvédség, a vasutasok és a pénzügyőrök üdülője, ezek mellett az 1930-as években már hét szálloda 11 vendéglő, 40 villa állt Hévízen, és az 1930-as években 700-ra növekedett a vendéglátásra berendezett szobák száma. Bár a két világháború között voltak kísérletek arra, hogy a Balaton-part és Hévíz turizmusa mellett a falusi turizmust is meghonosítsák Zalában, ez csekély eredménnyel járt. Ennek egyik eszköze volt 1935-ben a Göcseji Hét, s ekkor alkották meg a később szállóigévé vált szlogent is: „Gondunkat, bajunkat akasszuk a szegre, Gyerünk a virágos Zalaegerszegre!" 1935-ben ünnepelte Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá nyilvánításának félévszázados évfordulóját, s a város képviselőtestülete úgy határozott, hogy ezt a „Göcseji Hét" megrendezésével teszi teljessé, ezzel a jubileumi ünnepség mellett Zalaegerszeget és Göcsejt is megismerteti. A konkrét cél az idegenforgalom holtpontról való elmozdítása, valamint a város rossz anyagi körülmények között élő iparosainak, kereskedőinek, vendéglőseinek bevételhez juttatása volt. Göcsej eddig utak és főleg a vasút hiányában jórészt ismeretlen terület volt nemcsak az idelátogatók, hanem sokszor a zalaiak számára is. Ekkor már — Pesthy Pál tollából — létezett ugyan egy korszerűnek mondható kalauz a városról és környékéről „Zalaegerszeg múltja és jelene" címmel, csak az nem volt éppen, aki forgassa. Az előkészítés során a képviselőtestület egy előkészítő nagybizottságot hozott létre hét szakcsoporttal: propaganda, idegenforgalmi, kiállítási, Gyöngyös-bokréta, vendéglátó és elszállásoló, anya-és csecsemővédelmi, valamint műszaki csoportot. A rendezés költségeire 6 ezer pengő hitelt vettek fel. A szervezőmunka során a leendő látogatóknak különböző kedvezményeket is nyújtottak, így pl. 1 pengő 50 fillérért olyan igazolványt bocsátottak ki, mellyel 50 %-os kedvezményt kaptak a Zalaegerszegre utazók a MÁV vonalain, továbbá belépőjegyül szolgált a Göcseji Hét alkalmából szervezett nagyszabású kiállításra. A Göcseji Hetet 1935. augusztus 31. és szeptember 10. között rendezték meg. Az első nap a hálaadó istentiszteleté és az ünneplésé volt. A második nap volt a legmozgalmasabb, amikor 1600 budapesti vendéget hozott a filléres gyors, és a Notre Dame Rend iskolájának összes termében megnyílt az a nagyszabású kiállítás mely a helyi kiállítókat vonultatta fel az ipar, a mezőgazdaság, a háziipar a kereskedelem, a kertészet területéről, és egyéb tematikus csoportokban. A nap további rendezvényei a trianoni békediktátumra emlékeztettek. A hét többi rendezvénye inkább az egyesületeké, mint az idegenforgalomé volt. Bár az 1935-ös sikeren felbuzdulva a Göcseji Hetet 1936-ban ismét megrendezték, áttörést a falusi turizmusban nem sikerült elérni, jóllehet néhány vendég megjelent Göcsej falvaiban. A harmincas évek szíves invitálásának még hosszú ideig nem lehetett eleget tenni. Az ötvenes évek fojtogató, hektikus légkörében a turizmus, a béke iparága nem tudott gyökeret verni, s ez fokozottan igaz a Jugoszláviával határos területekre, ahol határsáv nehezítette a mindennapi érintkezést. Az egyetlen kivétel az ifjúsági és gyer311