Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye mezőgazdasága a Kádár-korszakban (1956–1990)

\ ХдХг. megye ezer éve az állami gazdaságok rendszerint jobb termésátlagokat produkáltak, mint a termelőszövetkezetek. Zala megye már a hatvanas években az ország egyik gyümölcsöskertje volt, különösen a szilva, az alma, a körte és a dió tekintetében. 1959-ben összesen 4.439.603 db gyümölcsfa volt a megyében. Ebből szilva: 1.698.920, alma: 902.838, dió: 509.082, őszibarack: 492.398, körte: 381.636, cseresznye: 177.551, kajszi: 103.128, meggy: 94.785, gesztenye: 66.092, birs: 8.398, mandula: 4.775. Ezeknek majdnem a fele, több mint 2 millió fa szórvány volt, az ún. árugyümölcsös nem jelentett többet 350.000 fánál. Mindezekkel együtt az állománysűrűség egy hektárra vetítve elérte a 452 fát. Jellemző adat még, hogy az említett árugyümölcsösök területének 88 %-a az állami gazdaságok kezében volt. 1970-re a nagyüzemi árugyümölcsösök területe 70 %-kal nőtt (4.024 ha), ezt követően csökkenésnek indult. A megye szőlőterületei - mint azt már a földhasználat során tárgyaltuk — területileg visszaszorultak, ami a településszerkezet megváltozásának egyik következménye volt. 1970-ben még 9.891 ha-on termesztettek szőlőt, míg 1990-ben már csak 7.419 ha-on. A termelői struktúra is jelentősen átalakult, mivel 1970-ben az ültetvényeknek még 73 %-a a szövetkezetek (elsősorban szakszövetkezetek) birtokában volt, míg 1990-re részesedésük 10 % alá esett, a kistermelők jelentős előretörése, és az állami gazdaságok mindvégig alacsony szinten stagnálása mellett. A zalai borok minőségüket tekintve nem tartoznak a legjobbak közé. Csak a Balatonmellé ki-borvidék egy kisebb része húzódott át a Keszthelyi-hegység lejtőire, a többi szőlőterület — különösen a megye keleti, északkeleti részén — legfeljebb jó bortermőhelynek minősült. Zala megyében az állatállomány sűrűsége mindig meghaladta az országos átlagot. A 100 ha mezőgazdasági területre eső számosállat létszámot tekintve a megye 1975-ben a harmadik helyen állt 48,2-es adaggal, az országos 41,5-del szemben. Ennek többségét a szarvasmarha adta, amelynek tekintetében Vas megye után a második volt az országban. 1960-ban a következő számadatok jellemezték Zala állatállományát: szarvasmarha: 115.306, sertés: 150.362, ló: 19.554, juh: 22.093, baromfi: 992.912. A társadalmi szektoronkénti megoszlást tekintve, a vezető helyen lévő termelőszövetkezeteket — azt száznak véve — kb. 30 százalékpontos lemaradással követték az egyéni gazdaságok. 1980-ra a mennyiségben és a szerkezetben is jelentős változások történtek. A szarvasmarha-állomány visszaszorulása mellett (88.100), dinamikusan növekedett a baromfifélék száma (2.225.900). A sertések száma stagnált (143.200), míg a juh, de még inkább a lóáüomány jelentősen zsugorodott. Szerkezeti változásokat a háztáji gazdaságok megerősödése okozott, ugyanis 1980-ra a sertés és baromfi ágazatban az állatállomány több mint fele innét került ki. A terméseredmények, termésátlagok és az állatállomány növekedésében a legnagyobb szerepe az agrotechnika, és a gépesítettség fejlődésének volt. 1970-ben 2.234 traktor, 348 teherautó és 379 arató-cséplő gép szolgálta a zalai mezőgazdaságot. Az erőgépek fajlagosan nagyobb részével az állami gazdaságok rendelkeztek. A gépesítettségnek ez a foka azt jelentette, hogy pl. a gabona-betakarítás 100 %-ban, a burgonyaszedés 31,8 %-ban, a cukorrépaszedés a tsz-ekben 33, míg az állami gazdaságokban 74 %-ban gépi erővel történt. 1980-ra ugyan a traktorok száma csökkent, de a kapacitásuk nem. Jelentősen bővült viszont a teherautó-állomány (755), míg mérsékelten, de az arató-cséplő gépek száma is nőtt (402). Intő jel volt azonban, hogy a traktorok 40 %-a, a teherautók 17 %-a és az arató-cséplő gépek 16 %-a ekkorra már nullára íródott. A magyar mezőgazdaság sikereihez a gépesítettség növekedése mellett az agrotechnika további területeinek a fejlődése is hozzájárult, így az öntözött területek nagyságának és a műtrágya-felhasználásnak a növekedése, vagy az új művelési eljárások számszerűleg nem mindig kifejezhető alkalmazása. Zalában az öntözésnek viszonylag kicsi volt a szerepe, az öntözött területek nagysága a vizsgált korszakban hektikus ingadozást mutatott. 1970-ben 107.212 ha terület kapott műtrágyát, 18.428 ha pedig szerves trágyát. 1990-re a nagyüzemek vonatkozásában a műtrágyázott terület nagysága 120.515 ha-ra nőtt, míg szerves trágyázotté közel felére 9.339 ha-ra csökkent. A mezőgazdaság fokozott „iparosítása" nemcsak annak termelékenységét, de kiszolgáltatottságát is növelte, amely az agrárolló kinyílásában is megmutatkozott. Az ipari háttér gyengülése a nyolcvanas évek végére erőteljesen hozzájárult — más, még nagyobb horderejű külkereskedelmi, világgazdasági tényezők mellett — a magyar agráriumban kibontakozó válsághoz. Talaj elő készítés Rédicsen, 1980 körül. 304