Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Szilvás Rudolf: Zala megye egésségügye a Kárád-korszakban

Szilvás Rudolf: Zala megye egészségügye a Kádár-korszakban Zala megye egészségügye a Kádár-korszakban A 19. század közepétől a II. világháború befejeztéig a zalai egészségügyi intézményhálózat lassabban fejlődött, mint a dunántúli megyék többségében. 1945-ben a 330.000 lakosú megyében az orvosok száma 165 volt, közülük 46 az alapellátásban dolgozott. A bábák 276-an voltak. A fekvőbeteg-ellátást a 415 ágyas zalaegerszegi, a 252 ágyas nagykanizsai, a 90 ágyas keszthelyi, valamint a szintén kis ágyszámú tapolcai és sümegi kórház biztosította. A keszthelyi, a tapolcai és a sümegi kórház a megyehatárok módosítása miatt 1950-ben Veszprém megyéhez került. Az egészségügy szervezeti és szakmai követelményeknek megfelelő működéséért a hatósági jogkörrel felruházott megyei főorvos, illetve a városi, járási főorvosok voltak a felelősek, akik — a tanácsrendszer kialakulása után — az illetékes tanácsok végrehajtó bizottságának szakközegeiként tevékenykedtek. Az 1945 utáni évtizedben, bár a gazdasági erőforrások mozgósításán volt a hangsúly, az egészségügy fejlesztése is megindult. Az 1956-os forradalmat követő évben hetvennégy körzeti orvosi rendelő, hatvankét védőnői kör, összesen kilencszázharmincöt kórházi ágy, két szakorvosi rendelőintézet, öt tüdőgondozó, két nemibeteg-gondozó, egy idegbeteg-gondozó^ három szülőotthon, a megyei trahomagondozó, a Megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás /KÖJÁL/, a Városi és a Járási Közegészségügyi Felügyelőségek, a Megyei Gyógyszertári Központ és harmincegy közforgalmú gyógyszertára, kettő csecsemő- és egy gyermekotthon, egy anyatej-gyűjtő állomás, valamint huszonkét bölcsőde állt az egészségügyi ellátás szolgálatában. Alapellátás A 60-as évek elején a lakosság legnagyobb része ingyenes orvosi ellátásra vált jogosulttá, aminek következtében az ellátás minden szintjén rohamosan nőtt a betegforgalom, ugyanakkor az egészségügyi személyzet létszáma nem növekedett kellő mértékben. 1972-től - az 1972. évi II. tv. a% egészségügyről alapján — az ingyenes ellátás már állampolgári jogon jár. 1973-1976 között a körzeti orvosi rendelők EKG készüléket és egyéb, a diagnosztikai és sürgősségi ellátáshoz szükséges felszerelést kaptak, hogy növelni lehessen az alapellátásban meggyógyíthatok számát, s ezzel arányosan csökkenteni a kórházak zsúfoltságát. E célkitűzés azonban csak részben vált valóra. 1989-ben már 135 körzeti orvos dolgozott a megyében egy orvosra átlag 2.280 lakos jutott, ami jobb volt a 2.352-es országos mutatónál. Az évi betegforgalom 1.214.530, a gondozásba vettek száma 76.194 fő volt, 60%uk keringésszervi, 10-10%-uk mozgásszervi, ill. belső-elválasztási mirigy betegségben, 5%-uk daganatos, 4%-uk pszichoszomatikus betegségben szenvedett. A körzeti ápolónők 264.670 esetben látogatták lakásukon a betegeket. 1950-1989-ig megkétszereződött a daganatos-, megnégyszereződött a keringésszervi betegségben meghaltak száma. 1989-ben a 308.611 lakosú megyében a halottak száma 4.297, ebből 2.363 szív- és érrendszeri, 867 pedig daganatos halálozás. A szív- és érrendszeri betegségek Zalaszentgrót, Letenye, Lenti települések és városkörnyékük lakosságát sújtották a legnagyobb mértékben. A halálozás szempontjából az országos összehasonlításban Zala megye kedvezőtlen helyet foglalt el. Ennek egyik oka az időskorúak számának jelentősebb emelkedése. Szerepet játszott az is, hogy az 1950-es évektől a gazdasági szerkezet erőszakos átrendezésével, a tömeges munkahely-változással együtt járó akut és krónikus stressz állapot súlyosabb sebeket okozott a száz év óta egészséges falusi környezetben, elzártságban, szegénységben, de viszonylagos nyugalomban élő zalaiakban, mint a nyitottabb, gazdaságilag jobb helyzetű megyék lakóiban. Mindezekhez civilizációs ártalmak, genetikai okok társultak. A Göcsejben élők korai halálozásáról már 1852-ben szó esett egy megyei főorvosi jelentésben. Az 1960-as évek elején Zalaegerszegen és Nagykanizsán a csecsemők és a gyermekek gyógykezelését körzeti csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvosok vették át az általános körzeti orvosoktól. Három évtizeddel később, 1989-ben 37 gyermekorvosi körzetben 226.981 vizsgálatra került sor, aminek 40%-a volt megelőző jellegű. Rendszeresek voltak az iskolaorvosi szűrések, nagyobb számban testtartási rendellenességek, torok, garat elváltozások fordultak elő. Ekkor már a tanulók 4-5%-a túlsúlyos volt, aminek csak az egyik oka az életmód megváltozása. A fogorvosok száma a 60-as évek végétől folyamatosan növekedett. 1989-ben a hat rendelőintézetben összesen 219.975 beteg jelentkezett kezelésre, a községekben dolgozó 30 körzeti fogorvos által kezeltek száma pedig 83.119. Ekkor egy fogorvosi körzetre átlag 3.372 lakos jutott. Az 1970-es évektől kiemelt feladattá vált az iskolások szűrése. A nagymérvű fogszuvasodás megelőzésére fluor tabletta adását vezették be. Az országban először Zalában szervezték meg a dentalhygiénés szolgálatot. 1950. után a nagyarányú iparosodás az üzemorvosok számának növelését igényelte. 1989-ben 111 vállalatnál 74 üzemorvos dolgozott, akik összesen 275.021 vizsgálatot végeztek. A gondozóhálózat eredményesen működött. A tuberkulózis népbetegség jellege a 60-as évek közepére megszűnt. Hasonló eredményeket ért el a nemibeteg- és a trachoma-gondozás is. 1989-ben a három onkológiai gondozó forgalma 21.662, a gondozottak száma 4.587 fő volt. Növekedett a légző- és emésztőrendszeri, főleg a vastagbél daganatos megbetegedések száma. A mentalhygiénés szolgálatnak egyre több feladatot adott a pszichiá305