Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye mezőgazdasága a Kádár-korszakban (1956–1990)

Káli Csaba: Zala megye mezőgazdasága a Kádár-korszakban centrálódást eredményeztek. Legelőször — 1959-ben — a Zalaapáti ÁG olvadt be a pölöskeibe, ezt követően a Nagykapornaki ÁG területét osztották fel szintén a pölöskei, illetve az alsórajki és az andráshidai között. A következő év január 1-vel a zsigmondházi gazdaságot csatolták hozzá a Pakodi ÁG-hoz. A rákövetkező év első napja szintén a szervezeti változások jegyében telt. Ekkor^ Egervár Andráshidához sorolódott, az alsórajki, a pölöskei és a pördeföldi egységekből megszervezték a Baki Állami Gazdaságot, a Kápolnapusztai és a Szepetneki ÁG-ból, valamint a Nagykanizsai Tangazdaságból létrehozták a Nagykanizsai ÁG-ot, végül Pakod önállóságát szüntették meg, a Zalaszentgróti ÁG-hoz csatolva azt. Az így megmaradt 6 állami gazdaság száma 1962. január 1-én a Kehidai - időközben a tangazdaságból átalakult - ÁG megszűnésével 5-re csökkent. Hosszabb szünet után 1974. január 1-én következett be a következő változás, amikor is a Zalalövői ÁG szűnt meg önállóan létezni. Ennek révén, a megmaradt négy üzemi központtal (Zalaegerszeg, Bak, Nagykanizsa, Zalaszentgrót) kialakultak azok az üzemszervezeti keretek, amelyek 1990-ig jellemzőek maradtak. A nagy átalakulások után 1980-ban az állami gazdaságok átlagos üzemnagysága 6.246 ha volt, összesen 3.897 főt foglalkoztattak, akiknek a havi átlagkeresete 3.782 Ft-ot ért el. A szervezeti változások — a kollektivizálás lezárulása után — lényegesen nem változtatták meg a mezőgazdaságon belüli szektorok egymáshoz viszonyított arányát. így a tsz-ek mindvégig a megye földterületének hatvanegynéhány százalékát, míg az állami gazdaságok nagyjából a hét százalékát mondhatták magukénak. Az erdőgazdaságok nem egészen az összterület negyedét birtokolták, a maradék pár százalék pedig a szakszövetkezetek és a jelentéktelenné zsugorodott egyéni gazdaságok kezén maradt. A Kádár-korszak zalai mezőgazdaságának strukturális változásai után tekintsük át a földhasználat, valamint a produktumok minőségi és mennyiségi mutatóinak alakulását. A földterület művelési ágak szerinti megoszlásának változásai az országos trendet követték. Ennek megfelelően a vizsgált időszakban Zalában is jól megfigyelhető a szántóterület jelentős csökkenése. A legfontosabb művelési forma által igénybe vett földterület aránya az 1960-as 44,6 %-ról 1990-re 30,3 %-ra csökkent. Ehhez hasonlóan, a szőlő részaránya is — a fenti időintervallumot figyelembe véve - 2,8-ról 1,7 %-ra zsugorodott. Ugyancsak csökkenő tendenciát mutatott 1960 és 1990 között a rét és legelőterületek aránya (18-ról 13,7 %ra). Ezzel szemben, ugyanebben az időben megduplázódott az intenzíven művelt növényi kultúrák (kert) aránya, mégpedig 3ról 6 %-ra, és dinamikusan gyarapodott az erdősültség is, 27,7-ről 39 %-ra. A művelésből kivont területek aránya harminc év alatt 6,8-ról 8,9 %-ra növekedett. Az adatoknál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy 1979. január 1-én a keszthelyi járás visszacsatolásával nőtt a megye területe, így a százalékos változás nem mindig jelent ugyanakkora abszolút területváltozást. A szántóterületek primátusának megfelelően a tárgyalt korszak növénytermesztésében mindvégig a gabonafélék domináltak. A búzához képest a többi gabonanemű teret veszített, legjobban a rozs és zab. Míg például 1960-ban 32.767, addig 1990-ben 30.128 ha-on termesztettek búzát. Rozsot 1960-ban 16.310 ha-on termeltek, de 1990-ben már csak 261 ha-on vetették ezt a növényt. Ha nem is ilyen mértékben, de drasztikusan csökkent a zab vetésterülete is, egyedül az árpafélék őrizték meg a búzához hasonlóan — kb. fele akkora területen — a súlyukat. A kukorica nagyjából megőrizte a búzáéhoz hasonló nagyságú százalékos arányát a vetésszerkezetben. Csökkent az egyébként sem jelentős cukorrépa szerepe, viszont rohamosan nőtt, legalábbis 1980 és 1990 között, a napraforgó vetésterülete, 494-ről 5.265 ha-ra. A rét és legelőterületek zsugorodásával a takarmánynövények termelése szintén visszaszorult. A vetésterület csökkenését csak a legritkább esetben követte ténylegesen az össztermék csökkenése, hiszen az 1960-tól 1990-ig tartó időszakban az agrotechnika fejlődése következtében, minden korábbit felülmúló termésátlagok születtek. Míg 1960-ban egy ha-on valamivel több, mint fél tonnát hozott Zalában (átiagosan) a búza, addig 1990-ben 5,17 t volt a hektáronkénti átlagtermés a megyében. A többi gabonafélénél, illetve fontosabb szántóföldi növénynél is imponáló, 3-5-szörös termésátlag-növekedés figyelhető meg. Egyértelmű tendencia volt az is, hogy Л %alas%entbalát(si Petőfi TSZ baromfi farmja, 1965. okt. 18. (Tóth Antal felvétele). 303