Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Kapiller Imre: 56 Zalában

Zala megye ezer éve Munkásságunk, elsősorban az olajmező dolgozói példát mutatnak a hittel és munkával való helytállás terén, s mélyen elítélik a fasiszta erők aljas mesterkedéseit. Fiataljaink együtt éreznek a jogos követeléseket hangoztató egyetemi ifjúsággal, de élesen elhatárolják magukat a felforgató elemektől... Rend és kibontakozást váró bizalom. Ezzel válaszol Zala megye lakossága a felforgatók véres kalandjára...". Tény, hogy 25-ig a megye lakossága láthatóan passzívan szemlélte az eseményeket. Ezen a napon azonban megváltozott a helyzet. Miután kora délután (15 óra 15 perckor) a rádióban elhangzott Kádár János és Nagy Imre beszéde, Nagykanizsán a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói tüntetést és felvonulást szerveztek. A nemzetiszínű zászlók alatt felvonuló munkásokhoz csatlakoztak a helybéli gimnazisták, akik a felvonulás útvonalán leverték a hivatalok és intézmények népköztársasági címeres tábláit. A lassan több ezressé növekedett tömeg ledöntötte a Szabadság téri szovjet emlékművet. Ugyancsak 25-én a zalaegerszegi Tanítóképző diákjainak DISZ szervezete gyűlést tartott, ahol megfogalmazták követeléseiket: 1. Amnesztiát az elfogott forradalmároknak! 2. Vezető állásokba megfelelő képzettségű embereket állítsanak! 3. Tisztítsák meg az országot a haladást gátló erőktől! 4. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánkból! 5. Vonják felelősségre azokat, akik a vérontás okozói voltak! 6. Engedjék szabadon a még Szovjetunióban tartott hadifoglyokat! 7. Tegyék lehetővé az ifjúság külföldi tanulmányi kirándulásait. 8. Egyetértünk a budapesti egyetemisták követeléseivel! Másnap nemcsak Kanizsán, Zalaegerszegen, de a járási székhelyeken, és a kisebb településeken is tömegmegmozdulások voltak. A megyeszékhely ifjúságának követeléseit és állásfoglalását ismételte a vasútállomás hangszórója. Eközben az egerszegi állomás épületével szemben „...csattognak a kalapácsok, pengnek a feszítővasak, omlanak a nemzeti béklyó egyik jelképének, az úgynevezett szabadság szobornak a törmelékei. Szaporán működnek a szerszámok. S az erős, fiatal munkáskezek nyomán gyorsan rommá kopnak a hamis eszmék szolgálatában álló építmény alapjai... E különös munkában nincs itt semmi szertartás, semmi kétkedés. Népünknek, városunknak nem kell ez a szobor. S feszülnek már az óriási drótkötelek, felzúg a hatalmas Mach gépkocsi motorja és dől a mélybe, a sárba a gigászi építmény. Ledőlt... A déli órákban a Hamburger szobor is földrekerült." A késő délutáni órákban a megye két városában megszólaltak a fegyverek. A megyeszékhelyen a pártbizottság székházából a tüntetők közé lőttek. Németh Imre, a tejüzem dolgozója és Telenkó János honvéd a helyszínen meghalt, további öt tüntető megsebesült. Nagykanizsán a fegyvertelen tüntetők és karhatalmisták közti összecsapásnak egy halálos áldozata (Skerlágh Józsefné), valamint 13 sérültje volt, mindannyian a tüntetők közé tartoztak. Zalaegerszegen az események következtében pánikba esett pártvezetőket és a pártbizottságon tartózkodó ÁVH-sokat katonai biztosítással a honvéd laktanyába szállították, majd - miután sem a honvédség, sem a határőrség nem volt hajlandó szavatolni biztonságukat - testületileg Körmendre szöktek, az ott állomásozó szovjetekhez. Az eddig nyugodtnak tűnő vidéken is voltak megmozdulások, ám kirívó erőszakosságra szinte sehol sem került sor. A koreográfia szinte kísértetiesen megegyezett mindenütt. A nemzeti zászlók alatt vonuló, „nemzeti dalokat" éneklő tömeg a település központjába vonult, ahol megsemmisítette, leverte, elégette a bukottnak hitt rendszer jelképeit, egyes helyeken elégette a tanácson őrzött adó-, illetve begyűjtési iratokat. A felvonuló tömeg legtöbb helyen mintegy spontán népgyűléssé alakulva megválasztotta azokat a néphatalmi szerveket, melyeknek feladata az volt, hogy az átmeneti időszakban biztosítsa a közigazgatás folyamatosságát, gondoskodjon a közellátás, illetve a közbiztonság fenntartásáról. A megválasztott testületek a legkülönbözőbb neveken alakultak meg, lényegében ugyanarra a feladatra: így pl. Nemeshetésen Községi Forradalmi Tanács, Zalatárnokon Községi Forradalmi Bizottság, Nagykanizsán Nemzeti Bizottság, Sormáson Községi Nemzeti Tanács. A következő napokban a községek küldötteiből megalakultak a Járási Nemzeti Bizottságok, majd október 28án a Megyei Tanács épületében létrejött a Megyei Nemzeti Bizottság. E testület legfontosabb feladatának a közigazgatás demokratikus átalakítását tekintette, emellett intézkedéseket hozott a lakosság ellátásának biztosítására. Felkérte az akkor javarészt sztrájkoló munkásokat a munka felvételére. A megalakuló Nemzeti Bizottság 5 pontos felhívással fordult a megye lakóihoz, valamint 15 pontban fogalmazta meg követeléseit a kormány felé. Ezekben kiálltak a többpártrendszer mellett, követelték a mielőbbi szabad választások kiírását, a szovjet csapatok azonnali kivonását az országból, a szólás- és sajtószabadságot, a vallásszabadságot, stb. Az egyes járások, települések, üzemek képviselői saját követeléseikkel egészítették ki a megye 15 pontját. Az olajipar küldöttei legfontosabbnak az uránbányászat magyar kézre adását tartották, s kijelentették, hogy addig nem adnak olajat, míg csak a lehetősége is fennáll annak, hogy az orosz harckocsik motorját hajtja. Miután 30-án Nagy Imre bejelentette az egypártrendszer megszűntét, lehetővé vált, hogy a volt ún. koalíciós pártok újraszerveződjenek. Ennek megfelelően a Megyei Nemzeti Bizottság 31-én küldöttértekezletet tartott, ahova az újjáalakuló pártok l-l főt delegálhattak. November l-jén a Nemzeti Bizottság vezetősége lemondott, és új vezetéssel, Zala Megyei Forradalmi Tanács néven alakult újjá. Ezt követően a testület csak 3-án ült össze, 298