Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Kapiller Imre: 56 Zalában

Kapiller Imre: 1956 Zalában amikor már érkeztek a riasztó hírek az újabb szovjet csapatok beáramlásáról. Ekkor - november 3-án - már öt politikai párt jelentette be működését: a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt, a Demokrata Néppárt, valamint a megszűnt MDPből új néven megalakuló Magyar Szocialista Munkáspárt. E pártok azonban - az MSZMP-t nem számítva lényeges hatással nem voltak az események menetére. Míg a közigazgatás átalakításának és újraindításának kulcsszereplői a Nemzeti Bizottságok voltak, a vállalatok életében a munkástanácsok jelentek meg hasonló súllyal. Megalakulásuk pillanatától üzemük, vállalatuk, gyáruk gazdáivá váltak. Hasonlóan a Nemzeti Bizottságokhoz, október 30-ig szinte minden termelőüzemben megalakult a Munkástanács, és szinte azonnal megalakultak az iparági, illetve területi szerveik is. Kétségtelen, hogy a gazdaságban betöltött szerepe, illetve szervezettsége okán is a legjelentősebb szerepet az olajipar munkástanácsai játszották. A munkásigazgatás ezen új szervei a demokratikus elvek legszigorúbb betartásával jöttek létre. Lovásziban egy nagygyűlésen közfelkiáltással választották meg tagjait. Más vállalatoknál az egyes üzemek, üzemrészek, munkahelyek választottak küldötteket a vállalati tanácsokba. Az így létrejött munkástanácsok önmagukból egy szűkebb testületet választottak, az ún. igazgató tanácsot, amelynek feladata az volt, hogy a vállalat igazgatója mellett működve segítse, illetve ellenőrizze annak munkáját. Tevékenységük azonban nem korlátozódott csupán az üzemek területére. A vállalati munkástanácsok küldöttei részt vettek a városi, járási, megyei nemzeti bizottságokban, illetve a munkástanácsok megalakuló csúcsszerveiben is. A nemzeti bizottságok, illetve a munkástanácsok mellett jött létre a nemzetőrség, melynek szerveződése a településekhez kötődött. Feladata — a nemzeti bizottságok alárendeltségében — az adott településen a közés vagyonbiztonság fenntartása volt. E feladatukat rendőrséggel, illetve — azokon a településeken, ahol katonaság is állomásozott — katonákkal kiegészített járőrözéssel biztosították. November 3-ra konszolidálódtak a viszonyok. A termelő üzemekben megszűntek a sztrájkok. Minden remény megvolt arra, hogy 5-én, hétfőn az élet visszatérjen a normális kerékvágásba 4- A felszabadulási emlékmű ledöntése. Bá^akerettye, 1956 (Csonkás S ándorfelvétele, Magyar Olajipari Múzeum). én azonban a szovjet csapatok bevonultak Zalaegerszegre, Nagykanizsára, továbbá más zalai településekre, és 7-re a megye egész területét ellenőrzésük alá vonták. A szovjet megszállást követően a közigazgatásban viszonylag gyorsan helyreállt a régi „rend". Nem így az üzemekben. A forradalom idején megválasztott munkástanácsok jórészt a helyükön maradtak. Az olajiparban általános sztrájkot hirdettek. Amikor november 13-án a Minisztertanács elismerte létüket, új választásra is kötelezte a munkásokat. A határozatot csak vonakodva hajtották végre, és ahol mégis megtették, ott általában megerősítették a korábbi tagokat. December 8-át követően, amikor a Budapesti Központi Munkástanács tagjait letartóztatták, a megye területén is általános sztrájkot hirdettek. 11-én Nagykanizsán és a nagykanizsai járás területén valamennyi üzem leállt. A vasút- és postaforgalom is szünetelt. Zalaegerszegen az üzemek 70 %-a sztrájkolt. A sztrájk 12-én is folytatódott, és ezen a napon került sor az utolsó jelentősebb utcai megmozdulásra is. Zalaegerszegen az a hír terjedt el, hogy az előző napi sztrájk miatt a városi postahivatal vezetőjét letartóztatták. A tüntetőket a karhatalom feloszlatta. A forradalom idején a megye területén nem voltak szélsőséges megnyilvánulások, a hatalom korábbi birtokosai legfeljebb pozíciójukat vesztették, a bosszú, a megtorlás mégis könyörtelen volt. Csupán a fordulatot követő egy év alatt, 1957. december 31-ig a rendőrség 208 esetben folytatott a forradalomban való részvétellel gyanúsítottak ellen nyomozást. Az ügyészség ebben az időszakban 124 ügyben 439 ember ellen emelt vádat. A megvádolt személyek 30 %-a munkás, 31,4 %-a tsz-tag, kis- és középparaszt, 7,5 %-a értelmiségi, 4,5 %-a a korabeli szóhasználattal tőkés, kulák, népelnyomó, 1,8 %-a pedig munkakerülő és csavargó. A bíróság 1957. december 31299