Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye a koalíció éveiben (1945–1947)

288 nemzeti bizottságok Zalában már a spontaneitást nélkülözve, a rendeletek által megszabott keretek között alakultak meg. Fő feladatuk az élet újraindítása, a közellátás, termelés megszervezése, valamint az új, rendkívüli helyzetnek megfelelő intézmények felállítása volt. Zala megyében az első nemzeti bizottság Nagykanizsán alakult meg 1945. április 5-én, kizárólag baloldali erőkből, amelyekhez csak májusban csatlakoztak — megalakulásuk után — az FKgP delegáltjai. A Zalaegerszegi Nemzeti Bizottság három nappal később, április 8-án alakult meg. Jellemző módon a bizottságokat - kevés kivételtől eltekintve - az MNFF-be tömörült pártok egyenlő számban delegált tagjai alkották, így a baloldal dominanciája megingathatatlannak tűnt. Ezt kihasználva tovább erősítették politikai pozíciójukat, hiszen olyan fontos tisztségekre, mint a rendőrség, az igazoló bizottságok, a népbíróságok, illetve a közigazgatás vezetői (polgármester, alispán, stb.) a nemzeti bizottság szótöbbséggel nevezte ki a megfelelőnek vélt személyeket, minimális teret adva a jobboldal egyedüli képviselőjének, az FKgP-nek. A nemzeti bizottság feladata volt a képviselő-testületek és a törvényhatósági bizottság (megyei közgyűlés) tagjainak delegálása is, amelyek kezdeti összetételében szintén visszatükröződött a bizottságok baloldali erőfölénye. Ugyancsak a nemzeti bizottságok égisze alatt — hivatalosan azok lapjaiként - indult meg a sajtó: Nagykanizsán április 7-én Zala, a megyeszékhelyen pedig 28-án Uj Zala néven adtak ki újságot, amely kezdettől fogva a baloldal, de azon belül is az MKP irányvonalát követte. Ebbe a trendbe illeszkedett a május végén indított Keszthelyi Újság is. A szűkebb értelemben vett megyei közigazgatás április 8-án kezdte újra működését, miután — vélhetően az oroszok beleegyezésével — Briglevics Károly zalaegerszegi ügyvéd elvállalta a főispáni tisztséget. Nem mellékes körülményként megjegyzendő, hogy neki volt már gyakorlata a rendkívüli helyzet adta közigazgatási feladatok megoldásában, hiszen 1919-ben a Károlyi-kormány alatt is ő volt a kormánybiztos főispán. Az Ideiglenes Kormány által kinevezett parasztpárti főispán, B. Molnár József csak április 23-án érkezett meg - egy szovjet teherautón — Zalaegerszegre, az NPP ugyancsak Zalába kinevezett megyei titkárával, Fehér Gyulával együtt. A zalai főispánság ettől kezdve - a koalíciós megállapodás alapján — mindvégig a Nemzeti Parasztpárt hitbizománya maradt. Az alispáni hivatal április 9-én adta ki első rendeletét, de az alispáni tisztséget csak április közepén töltötték be a korábbi, nyilasok által internált alispán, Brand Sándor révén, aki viszont egy hónap múlva lemondott tisztségéről, fontosabbnak tartva az FKgP megyei szervezetének vezetését. A Somogyi Magyar István nevéhez köthető rövid intermezzo után Dávid János (SZDP) került az alispáni székbe, ahonnét — már egy megváltozott helyzetben — 1948 márciusában volt kénytelen felállni. Az államigazgatásban lejátszódott szervezeti és személyi változásokat egyes települések — leginkább Nagykanizsa — igazgatási szerepkörük és szintjük növelésére próbálták meg felhasználni (törvényhatósági jog megszerzése), amely azonban az e kérdésben kivételesen együttműködni kész helyi politikai erők egyöntetű támogatottsága ellenére sem vezetett eredményre. A falvakban a városokhoz és városiasabb településekhez képest megkésetten kezdtek alakulni a nemzeti bizottságok, és újjáalakulni a képviselő-testületek. Ennek oka az elzártság, a nem megfelelő információáramlás, az idegenkedés az ismereden emberek által képviselt új politikai ideológiáktól és általában a politikától való tartózkodás volt. Emiatt még 1945 őszén is előfordult, hogy a képviselő-testület nem volt megújítva a nemzeti bizottság hiánya miatt. A községekben általában nem alakult meg mind a négy koalíciós párt, leggyakrabban csak az MKP és az FKgP, de az is előfordult, hogy egyik sem. Ilyen esetekben az adott települést jellemző foglalkozási csoportok, vagy birtokkategóriák szerint biztosították az arányosnak vélt képviseletet a nemzeti bizottságokban. E szervek megalakulása, létrehozása a legváltozatosabb körülmények között ment végbe, sok esetben külső ráhatással. A variánsok között leggyakoribb volt a népgyűlés keretében való kijelöléses választás, vagy esetleg szűkebb körben, a községházán, körjegyzőségi székhelyen, vagy pártirodákban, önjelölt személyek döntöttek a nemzeti bizottság összetételéről. Ezek a bizottságok kezdettől fogva, minden településkategóriát tekintve igen nagy fluktuációt mutattak, a pártok szinte állandóan cserélték — a helyi politikai játszmák állásának megfelelően — az általuk delegált tagokat. A zalai nemzeti bizottságok számának növekedése és erősödése a tavasz végére tette lehetővé — a rendeletileg előírt — vármegyei nemzeti bizottság létrehozását. Ez végül 1945. május 31-én alakult meg, legfőbb feladatának tekintve a vármegyei törvényhatósági bizottság újjáalakítását. A Baráth János kőműves (MKP) elnöksége alatt álló bizottság — köszönhetően a baloldal túlnyomó többségének - hamar meghatározta az újjáalakítandó vármegyei törvényhatósági bizottság összetételének pártok szerinti arányait. E szerint a 140 helyből 30-30 jutott volna az MKP, SZDP és NPP képviselőinek, míg az FKgP-t 25, a PDP-t 10, a szakszervezeteket pedig 15 mandátumban részeltették volna. Utóbbiaknak a június 17-i ülésen még 15 helyet juttattak, 155 főre emelve a grémium létszámát. A Kisgazdapárt részére ez a számarány természetesen elfogadhatatlan volt, az erőfölény ilyen nyers alkalmazása miatt tiltakozásul részt sem vett a törvényhatósági bizottság 1945. szeptember 15-i alakuló ülésén, sőt panasszal fordult a belügyminiszterhez. A helyi nemzeti bizottság tagjai hasonlóan durva arányokat állapítottak meg a nagykanizsai képviselő-testületre is. Itt a július 8-ra kitűzött alakuló ülésre az MKP, az SZDP, az NPP és a szakszervezetek 17-17, míg az FKgP 8 tagot delegálhatott. A helyzet Zalaegerszegen sem volt kedvezőbb az FKgP számára, ahol az MKP, az SZDP, az NPP 12-12, a szakszervezetek 10, a PDP 9, míg az FKgP csak 5 képviselőt küldhetett a várost irányító testületbe. Az 1945. szeptember 7-i alakuló ülésre az FKgP képviselői el sem mentek, és ugyancsak panasszal éltek a felsőbb hatóságok felé. A nemzeti bizottságokra tartozott az ún. igazoló bizottságok megalakítása, amelyeknek az volt a feladatuk,