Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Káli Csaba: Zala megye a koalíció éveiben (1945–1947)

Káli Csaba: Zala megye a koalíció éveiben (1945-1947) hogy meghatározott személyek körében tisztázza azok politikai múltját, esetlegesen a háborús felelősségüket. Igazoló bizottságot járásbírósági székhely szerint kellett alakítani. A várható nagy megterhelésre való tekintettel Zalaegerszegen és Nagykanizsán két-két bizottságot alakítottak, amelyek mellé ősszel egy harmadikat is fel kellett állítani. A nagykanizsai igazoló bizottságok 1945. május 21-én, míg a zalaegerszegiek 24-én kezdték meg a munkát. Az igazolásokban érintettek (köztisztviselők, egyéb állami és községi alkalmazottak) egy-két százaléka maradt csak fenn a rostán. Az ő a büntetésük nyugdíjazás, elbocsátás, vagy népbíróság elé állítás lett. A népbíróságok - és a melléjük rendelt népügyészségek - törvényszékenként alakultak, így Zalában Nagykanizsán és a megyeszékhelyen állítottak fel ilyen különleges néphatalmi szerveket. A Zalaegerszegi Népbíróság 1945. április 26-án alakult meg Czeglédy Ferenc vezetésével, és május 9-én hozott először ítéletet. A Nagykanizsai Népbíróság május 22-én hirdetett első alkalommal verdiktet. Utóbbi egyébként két év alatt (1947. július 31-ig) 633 ügyet tárgyalt, 357 embert ítélt el, a többségükre egy év alatti szabadságvesztést rótt ki. Nagyságrendjét tekintve hasonló munkát végzett az egerszegi népbíróság is. A zalai népbíróságok 1948 januárjában fejezték be működésüket. A politikai küzdelmek mellett, a létrehozott új irányító szervezetek legfontosabb feladata a termelő-berendezések helyreállításának irányítása, illetve a közellátás megszervezése volt. A legsürgetőbben a hidakat kellett helyreállítani, ami a közlekedés, a közellátás normális menetének biztosítása mellett a Vörös Hadsereg érdekét is szolgálta. Ugyancsak a szovjetek nyomására adta ki 1945. április 9-én az alispáni hivatal az első rendeletét, amely az ipari és kereskedelmi vállalatok, bankok és üzletek működésének beindítására szólított fel. A vasútvonalak, hidak helyreállítása — a legtöbbször csak ideig-lenes jelleggel - 1945 nyarára megtörtént, csak a Türje-Balatonszentgyörgy vasútvonal forgalomba állítása húzódott el 1946 őszéig. Az ipari üzemek újraindítását, mint ahogy arra korábban céloztunk, általában kevésbé hátráltatták a háborús károk, sokkal nehezebben leküzdhető akadályt jelentett a nyersanyag, tüzelőanyag, a megfelelő munkaerő, a tőke, vagy éppen a tulajdonos hiánya. A meglévő ipari létesítmények leginkább a mezőgazdasági termékek extenzív feldolgozására specializálódtak. Az iparszerkezet másik jelentősebb szegmense az építőanyag-ipar, illetve a faipar volt. Jellemző továbbá a kisüzemek abszolút dominanciája, ezen belül is azoké, amelyek néhány munkást foglalkoztattak. Legelőször a szovjet és a bolgár hadsereg ellátását szolgáló - elsősorban élelmiszeripari — üzemeket állították helyre, amelyeket azok pár hónapra nyomban le is foglaltak. A korszerűtlen zalai iparszerkezetből idegen testként lógott ki a MAORT által képviselt szénhidrogénbányászat. Az üzemcsoportot mindennél gyorsabban igyekeztek bekapcsolni a gazdaság vérkeringésébe, melynek köszönhetően Lovásziban már április 10-én megindult a kőolaj kitermelése. A lassan újra több mint 3.600 embert foglalkoztató nagyvállalat teljes kapacitása alapvetően szovjet érdekek szolgálatába került, jelentősen kivéve részét a jóvátételi szállításokból. Az új rendszer a gazdaságban is rendszerváltást hozott, amelynek első eleme a nagybirtokrendszer megszüntetése, a földosztás volt. Zalában már az erről szóló 600/1945. M. E. sz. rendelet birtokában kezdődhetett a munka, szemben a keleti országrésszel, ahol már az 1944. év végén illetve 1945. elején, spontán módon hozzákezdtek az „ezeréves per" lezárásához. A földosztást végrehajtó intézményrendszer alulról kezdte meg kiépülését. A községi földigénylő bizottságok megalakulását sok helyütt a baloldali pártok - kiváltképp az MKP — központilag instruált kiküldöttei segítették elő. A közigazgatási hatóságok — a szovjetek nyomására — a földosztás mielőbbi lezárására törekedtek, ami a tavaszi munkálatok esedékessége miatt április végére-május elejére gyakorlatilag be is fejeződött. Az erőltetett ütemű munka, a végrehajtás kényszerű radikalizmusa és esetenként a rendelet pontatlan ismerete miatt több esetben a későbbiekben hosszan elnyúló jogviták keletkeztek. A földbirtokrendezés hivatalos, megyei szervei — nem beszélve a telekkönyvezésről - hosszan lemaradva kulFöldos^tás Kas%ahá%án, 1945. május, Hékés András felvétele (Magyar Nemzeti Múzeum). 289