Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Szőke Béla Miklós: Mosaburg – Zalavár

S^őke Béla Miklós: Mosaburg-Zalavár ugyancsak Zalavár—Várszigetről, egy 1569-ben Giulio Turco által a várról felvett alaprajzból ismerjük. Az 1347 előtti másolatban fennmaradt, 1019-re és 1024-re keltezett zalavári alapító oklevelek szerint 1019-ben Zalavárott István király parancsára szentelték fel (újra) Szt. Adorján mártír templomát. A monostort valószínűleg az 1440 utáni belháborús időkben erőddé, majd a török veszély miatt végvárrá alakították át. Ez utóbbi állapotáról készített Giulio Turco 1569-ben felmérést. 1702-ban I. Lipót parancsára a többi végvárhoz hasonlóan ezt is felrobbantották. Az apátság javait a göttweigi (Bajorország) bencések örökölték meg, akik azonban a romok újjáépítése helyett Zalaapátiban új templom és kolostor építésének engedélyezését kérték és kapták meg. Az új épületek alapozásához kőbányaként jórészt a zalavári romokat használták. A kőbányászás, majd már a romok helyén talált homok kitermelése petíciók, parlamenti tiltakozások ellenére zavartalanul folyt tovább - szinte napjainkig bezárólag. A Turco-féle alaprajz szerint a sziget déli harmadát elfoglaló végvárban egy 22,5-24 x 9-10 m külméretű, háromhajós (?) — a déli harmadban támaszsorral tagolt(?) —, a hosszháznál alig keskenyebb nyílású, félköríves szentélyzáródású, kereszthajó nélküli csarnoktemplom állt. Északi fala támpilléres, délnyugati sarkához egy — talán már nem is a templomhoz tartozó — vastag falú, négyszögletes alaprajzú torony csatlakozott. A templom bejárata a déli oldal keleti részén nyílt. A templomból (?) még bizonyos falszakaszokat, négy pillér maradványát és egy padlórészietet dokumentált 1841-ben Jan Kollár, majd további részleteket 1881-ben Rómer Flóris. A Turco-alaprajzból csak a templom mérete, nagyságrendje határozható meg egyértelműen, alaprajzi megoldása, építéstörténete azonban nem rekonstruálható. Ehhez a templomhoz tartózhatott az a temetőrészlet, amit 1951-54 között a templom feltételezett helyétől keletre és kisebb részben északra tártak fel, s amiben az ásatok szerint a 9. század közepétől^ (ún. „nagykoporsós" sírok), az Árpád-kor végéig (?) temetkeztek. A temetkezések sematikus, pusztán a mélységadatokra alapozott horizontbeosztása azonban kérdésessé teszi, hogy a Karoling- és Árpád-kor között valóban kontinuus volt-e a temetkezés. Sajátos problémát jelent a templom patrocíniumának meghatározása is. Nem kérdéses, hogy a Turco alaprajzon az István-kori bencés monostor szerepel, amely templomának Szt. Adorján volt a védőszentje. De mikor is épült ez a templom és azonos-e a Conversioban szereplő Karolingkori Szt. Adorján templommal? Ha ugyanis a Conversio kortárs, s nagy valószínűséggel szemtanú szerzője tudatosan tett különbséget a civitas és munimen között, és ha utóbbit a legújabb ásatási eredmények alapján jogosan azonosítjuk a Vársziget nagyméretű Karoling-kori sáncárokkal levágott déli harmadával (a későbbi végvár területével), akkor ennek a templomnak a Karoling-kori elődje nem a civitasban álló Szt. Adorján, hanem a munimenen belül felépített Mária templom lehetett, amit Priwina alsó-Zalavölgyi megtelepedése és a várszigeti erődítés elkészülte után elsőként szentelt fel 850. január 24-én Liupram salzburgi érsek. A patrocínium-váltás okára, s a Karoling-korban épült Szt. Adorján templom alapjaira a közelmúlt kutatásai derítettek fényt. Zalavár - Récéskáti ba^jlikarom. 9. s^á^ad. Az 1980-as évek elején a sziget középtáján végzett feltárások előrehaladtával mind nyilvánvalóbbá vált, hogy ez alkalommal a kutató ásó egy, a keleti frank birodalom keleti határzónájában szokadánul nagyméretű, Karolingkori templom alapjait találta meg. A templomot itt is szorosan körbezárta egy többrétegű temető, amiben a leletek alapján a Karoling-korban kezdtek el temetkezni, de amit a korai Árpád-korra már használaton kívül is helyeztek. (Bár a templom déli oldalán a legfelső rétegben ugyancsak voltak Árpád-kori sírok, ezek azonban az ettől a templomtól tovább délre fekvő, a Turco-féle metszetről ismert Árpád-kori Szt. Adorján kolostor körül létesített temető legszélső sírjai voltak.) Ez a nagyméretű templom tehát nem épülhetett máskor, mint Priwina és/vagy Kocel idejében, és korábban elpusztult, semmint hogy a bencések visszatértek. Maga a templomépület sajnos olyan mértékben megsemmisült, hogy felmenő falaiból gyakorlatilag semmi nem maradt meg, sőt több helyen az alapfalakat is annyira kitermelték, hogy már csak az alapozási árkok jelzik a helyüket. Ä háromhajós, félköríves szentélyzáródású, folyosó- vagy gyűrűkriptás(?) és nyugati előcsarnokos (kereszthajós?) bazilika impozáns méretű: teljes 27