Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Szőke Béla Miklós: Mosaburg – Zalavár

Zala megye ezer éve Fehér Géza (1954-ig), majd közel 40 éven át Cs. Sós Ágnes vezette Zalavár—Várszigeten és a környező szigeteken a kutatásokat (1992-ig), azt követően pedig jelen sorok szerzője a feltárások vezetője. A régészeti ásatások révén betekintést nyerhetünk a település szerkezetébe, megismerhetjük épületeinek típusait, mindennapjaik használati eszközeit, templomaikat, temetkezési szokásaikat, viseletüket, kulturális kötődéseiket. Mosaburg/Zalavár Karoling-kori erődítésének első maradványait Fehér Géza tárta fel az 1950-es évek elején. Eszerint a szigetet egyszerű, sövényfonatos falak közé töltött földsánc vette körül. Később Cs. Sós Ágnes ásatásai révén annyiban módosult ez a kép, hogy kiderült, a sziget északnyugati részét négyszögletesre bárdolt, kocsánytalan tölgyfa gerendákból épített palánkfallal külön is elkerítették. Az utóbbi évek ásatásai alapján pedig fény derült arra is, hogy a nagyjából L-alakú sziget dél felé lenyúló szárát egy nyugat-kelet irányban futó, széles és mély sáncárokkal átvágták s a belőle kikerült földből a déli oldalon sáncot emeltek, amelyre feltehetően még egy palánkfalat is húztak. A sziget belsejét tehát különböző erődítési technikák alkalmazásával nagyjából három egyenlő részre osztották. Déli harmadát egy monumentális erődítés hatását keltő, ám viszonylag könnyen bevehető földsánc védte, amelyben talán maga Priwina és fia Kocel lakott háznépével együtt. Ez a rész azonos lehet a Conversio említette munimenn&l. Ettől északra, a sáncárok túloldalán, egy palánkfal kerítette udvarházban (kolostorban?) egyházi személyek, papok, szerzetesek élhettek Priwina udvari papja (presbyter, majd archiprestyber) vezetése alatt, s itt találhatott szállást alkalmanként a salzburgi érsek és kísérete is. Végül mindkettőtől keletre terülhetett el az egyelőre teljesen ismeretlen elő vár. Civitas Priwinae, Mosapurc, castrum Che^ilonis néven említi a Conversio szerzője Priwina és Kocel központi települését. A civitas (castrum, -pure [=burg]) megjelölés alapján — hasonlóan a Karoling birodalom többi, civitasnak nevezett városához - talán ez a település (-együttes?) is megfelelt a korabeli város kritériumainak. De hogy milyen is volt e „város" jellege, szerkezete, azt a viszonylag kis felületen megismert településrészletek alapján ma még nehéz meghatározni. Tény, hogy a falusias, félig földbemélyített putriházakat - szabadba épített kemencékkel, tárolóvermekkel stb. - csak a Vársziget vonzáskörzetébe tartozó szigeteken (Zalavár—Kövecses, -Rezes, Garabonc—Ófalu, Balatonmagyaród-Fekete sziget stb.) és a Zala parti sávjain elterülő szolgálónépi településekről ismerjük (Balatonmagyaród-Hídvégpusztán egy teljes szolgálónépi falu került napvilágra), míg a Várszigeten és a civitas közvetlen körzetébe tartozó szigeteken (pl. Zalaszabar—Borjúállás sziget, Zalavár—Récéskút) a szakrális célú fa- és kőépületek mellett nagyméretű, többosztatú, faoszlopokra épült, továbbá ún. „talpas" boronaházakat rekonstruálhatunk, amelyekhez kővel, deszkával bélelt kutak és ugyanilyen tárolóvermek tartoztak. A szigetnek csak bizonyos, jól körülhatárolható területein koncentrálódtak a munkagödrök és az egyéb, gazdasági jellegű települési objektumok, ilyen jellegű tevékenységre tehát egy-egy nagyobb ház (udvarház?) telkének csak meghatározott részét használhatták. Mivel a Vársziget „elővár" jellegű harmadában még csak szondázó kutatás sem folyt, nem tudni, hogy ott — a klasszikus középkori város suburbiumának megfelelően - valóban a kézművesek, kereskedők házai álltak-e, vagy inkább néhány magasabb rangú, Priwina udvaránál kulcsfontosságú posztot betöltő főnemes magánpalotája, udvarháza -, hasonlóképpen, mint a morvaországi Breclav—Pohanskon, vagy a szomszédos Zalaszabar—Borjúállás szigeten. Priwina „városának" jellegét ennek pontos ismeretében lehet majd helyesen megítélni. Az erődítés felépítése után Priwina első dolga volt, hogy azon belül {infra munimen) egy templomot rakasson, amit 850. január 24-én a salzburgi Liupram (836-859) érsek Mária tiszteletére szentelt fel. Hamarosan elkészült a váron kívül Sandrat és Ermperht papok (presbyter) temploma is, amelyeket ugyanezen főpap egy másik alkalommal szentelt fel, majd két-három év elteltével Salapiuginnál („a Zala kanyarulatánál"), Szt. Hrodbert (Rupert) tiszteletére emeltek templomot. (Az utóbb említett templomok felszentelése alkalmával adományozott földek Priwina nagyvonalúságának köszönhetően hamarosan a salzburgi érsekség hatalmas kiterjedésű, összefüggő nagybirtokává fejlődtek Salapiugin központtal.) Ezt követően Priwina „kérésére" Liupram Salzburgból mesterembereket küldött, „kőműveseket meg festőket, kovácsokat és ácsokat", akik Priwina városában {infra civitatem Priwinae) egy tiszteletre méltó templomot {honorabilem ecclesiam) építettek. Ezt maga a salzburgi érsek, Liupram építtette, és előkészítette arra, hogy szerzetesek zsolozmázhassanak benne {officium ecclesiasticum colere). Ebben a templomban „pihent Adrianus (Hadrianus = Adorján) mártír eltemetve" {In qua ecclesia Adrianus martyr humatus pausai). Ugyanezen városban {in eadem civitate) volt még a Conversio szerint egy Keresztelő Szt. Jánosnak szentelt templom is. À városon kívül {forts civitatem) további 13 templom épült még Priwina életében, amelyeket ugyancsak a salzburgi érsek szentelt fel. A Conversio szerint további templom már nem épült Mosaburgban, Kocel idejében, a 870es évek elejéig azonban a városon kívül 12 újabb helyen szentelt fel templomot az új salzburgi érsek, Adalwin (859-873). A Conversio szerkesztőjének saját püspöksége érdekében is teljességre törekvő adatgyűjtése szerint Priwina Mosaburgban történt letelepedése (a 840-es évek eleje) és az irat összeszerkesztésének ideje (870-871) közötti mintegy harminc évben Alsó-Pannóniában birtokossal, helynévvel és/vagy patrociniummal megjelölve 31 templom épült fel, amelyeket a salzburgi érsekek szenteltek fel. Ezek közül az utóbbi fél évszázadban a Zalavár körül folytatott, bár jórészt csak a Várszigetre és közvetlen környezetének szigetvilágára korlátozódó régészeti kutatások mindössze három templomot tártak fel: egyet Zalavár-Récéskút szigeten, egyet Zalavár-Várszigeten, egyet pedig Zalaszabar—Borjúállás szigeten, míg egy negyedik templom — ismeretlen mértékben módosult — alaprajzát -: 26