Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Szőke Béla Miklós: Mosaburg – Zalavár

S%pke Béla Miklós: Mosaburg-Zalavár Mosaburg-Zalavár 870-871 táján Adalwin salzburgi érsek megbízásából a bajor szerzetesek császáruk, Német Lajos részére egy „fehér könyvet" állítottak össze, hogy bemutassák, mennyire igazságtalanul döntött II. Hadrianus pápa, amikor felújítva a régi sirmiumi püspökséget, bizonyos Metód bölcset nevezte ki „szt. Andronikus örökében" Pannónia érsekének. „Attól az időtől kezdve ugyanis, hogy (Nagy) Károly császár adománya és parancsa folytán AlsóPannónia népét a salzburgi érsekek kormányozni kezdték, a jelen ideig 85 év telt el úgy, hogy egyetlen máshonnan jött püspök sem gyakorolt ezen a határvidéken egyházi hatalmat, csak a salzburgi érsekek, sem máshonnan jövő pap három hónapnál tovább nem merte itt gyakorolni tisztségét anélkül, hogy előbb ne mutatta volna be a püspöknek az elbocsátó levelét." Ez a „fehér könyv" a Conversio Bagoariorum et

Carantanorum („A bajorok és karantánok megtéréséről" - alább röviden: Conversio) igen részletesen tudósít a birodalom egyik határgrófságának történetéről, amely „Alsó-Pannóniának egy részén a Sala nevezetű folyó környékén" terült el. A grófság alapítójának, Priwinának az életpályája jellegzetes kora középkori karriertörténet. Priwina neve először a 830-as évek elejének eseményeinél jelenik meg a Conversioban, mint olyan személyé, akit, miután „Moimar, a Duna feletti morvák hercege száműzött, Ratbodhoz (a keleti határtartomány prefectusához, őrgrófiához) jött. Ratbod azonnal bemutatta őt urunknak, Lajos királynak, s az ő parancsára a hitbe beavatva megkeresztelkedett Szt. Márton templomában egy Treisma (ma: Traismauer, Alsó-Ausztria) nevű helységben, egy, a mi salzburgi püspöki székünkhöz tartozó udvarházban." A császár Ratbod gondjaira bízta Priwinát, aki egy bizonyos ideig csakugyan vele is maradt. „Közben valami viszály támadt közöttük, s emiatti félelmében Priwina övéivel együtt a bolgárok földjére (feltehetően a mai Kelet-Szlavónia, Л'гшА^-Szávaszentdemeter környékére) menekült. Vele volt fia, Chozil is. Nem sokkal utóbb pedig a bolgároktól Ratimar herceg földjére {Siscia — ma Sziszek, Sisak Horvátország - vidékére, azaz újfent frank területre) költözött." Ekkor már 838-at írunk. Ratimar tette casus belli-пек számított, Ratbod a frank uralkodó parancsára nagy sereggel támadt rá. Ratimar az öldöklésből megmenekültekkel együtt délre futott, de többé nem hallunk róla. Priwina is életben maradt, ő „embereivel együtt a Száva folyón kelt át, s miután itt Salacho gróf magához fogadta, kibékült Ratboddal." Hamarosan alkalom adódott arra, hogy a frank uralkodó említett híveinek kérésére Német Lajos is megbocsásson neki, aki immár a birodalom keleti provinciájában, a Zala folyónál adott neki hűbérbirtokot. „Itt kezdett akkor lakni, és egy erődítményt kezdett építeni a Sala folyó egy mocsaras berkében, és elkezdte körös-körül összegyűjteni a népeket és országának nagy ura lett." 839-40 tájától tehát új fejezet kezdődött a mai Zala megye történetében, egy gyorsan felvirágzó, majd ugyanígy el is hervadó Karoling-grófság története. Priwinát ugyan még duxként, azaz fejedelemként említik a források, amivel feltehetően nyitrai fejedelemvoltára emlékeztek, fia, Chozil (Kocel) azonban már comes, azaz gróf volt - vele tehát már egyértelműen mint a Karoling-adminisztráció egyik rangos tisztviselőjével számoltak a birodalom urai. Titulusuk különbözősége ellenére feladatuk azonos volt: a 9. század elején még az avar kaganátusban a tudun alá tartozó nyugati területnek, most pedig már a Karoling-közigazgatás részét alkotó Pannónia provinciának a népességét a kereszténység közös akoljába terelni s a térséget nemcsak hatalmi-politikai, de gazdasági értelemben is a birodalom szerves részévé tenni. A mosaburgi grófság azonban — a 9. század végén megjelenő új keleti népnek, a honfoglaló magyaroknak köszönhetően — nem maradt a birodalom része, ahogy a népesség sem őrizte meg kereszténységét. Pannónia provincia és ezen belül a mosaburgi grófság népességének kulturális megjelenésére általánosan jellemző volt, hogy a viseleti váltás, kulturális átalakulás folyamatosan, szinte észrevétlenül kis lépésekben zajlott le úgy, hogy a 9. század közepére az Ennstől a Közép-Duna vidékig, a morva fejedelemségtől a Dráva-Száva közéig és a dalmát tengerpartig — párhuzamosan a terület népességének kora feudális jobbágyi sorba süllyedésével és egységes paraszti réteggé „kovácsolódásával" — egy nagyjából egységes köznépi műveltség alakult ki, mely részleteiben már nem, legfeljebb a viselet sajátosságaiban hordozott még valamit a megelőző avar időszak kultúrájából. A folyamatos átmenet miatt azonban néha nehéz határozott választóvonalat húzni az avar kor végi fázis és a már tisztán Karoling-kori temetkezések között, akár bizonyos temetkezési, akár viseleti szokásokról, egyes tárgyak, ékszerek használati idejének meghatározásáról van szó. A mosaburgi grófság területére fél Európából érkeztek Priwina hívó szavára a telepesek: az utóbbi két évtizedben itt feltárt temetők régészeti és embertani adatai alapján dunai bolgár, déli (dalmáciai óhorvát) és nyugati (morva) szláv, germán (bajor, alemann) és északi szláv eredetű (wilz) elemek keveredtek a helyi, nyugati (duleb) szlávokkal már amúgy is kevert késő avar népességgel. Ennek a nagyon is vegyes etnikai összetételnek a tárgyi emlékanyagban kevésbé látszik a nyoma. A viselet erre az időszakra a köznép egységesülésével, paraszti sorba süllyedésével párhuzamosan egységesült, leegyszerűsödött, az átmeneti, sok importtárggyal is kevert avar kor véginél már jóval kevesebb elemből építkezik. Priwina és Kocel grófságának központja, Mosaburg-Zalavár jelentőségét már a múlt században felismerték. Rendszeres régészeti kutatása ennek ellenére viszonylag későn, csak az 1950-es évek elejétől indult meg. Előbb 25