Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

A polgári megyétől a rendszerváltásig (1849–1990-es évek) - Tyekvicska Árpád: A Mindszenty-jelenség

Tyekvicska Afpád: „Ahogy régen, most is boldog voltam velük"Mindszent) (Pehm) József és Zalaegerszeg A bevételek növelése mellett új hitoktatói állásokat szervezett. 1923-ben két káplánja mellett már három hitoktató és egy hittanár segítette munkáját. Ez a létszám is növekedett, minőségi változást azonban csak a második templom felszentelése és az idetelepülő ferencesek (3 fő) munkába állása hozott. Ezután már 12 (nyugdíjasokkal 15) pap gondozta a város és a filiák lelki életét. Az 1 papra eső hívek száma megfeleződött, 2.500 főről 1.200-ra esett le. Megmutatkozott ez a vasárnapi és hétközi misék számának növekedésében, a gyónási lehetőségek és a hittanórák szaporodásában. A szentségek — különösen az utolsó kenet — felvételének szigorú megkövetelésében, a miséken való részvétel növekedésében, a missziók, zarándoklatok és lelkigyakorlatok sikerében. A harmincas években gyakorlatilag felszámolták a városban az ún. „vadházasságokat". Mindez meghozta az egyházi elismerést is: püspöke 1924-ben — meglehetősen fiatalon — címzetes pornói apáttá, XI. Pius pedig 1934-ben pápai prelátussá nevezte ki. A keresztényi élet megvalósulását Pehm nem csupán a lelkek belső ügyének tekintette. Maróthy-Meizler írja le azt a jelenetet, amikor — a járókelők nem kis megrökönyödésére — a plébános, reverendáját feltűrve a zárt kerti kapun mászott át, hogy egy „vadházasságban" élő házaspárt Krisztus útjára térítsen. Ilyen és ehhez hasonló jelenetek nem voltak példanélküliek. Minden híve számíthatott arra, hogy élete nyitott könyv plébánosa előtt. Az általa szervezett utcaapostoli hálózat, nem csak azt írta össze, hogy ki milyen lapot járat, hanem azt is, hogy mely család életében van lelki, erkölcsi vagy anyagi „fogyatkozás". „Erkölcstelen életet élnek!" „Családjával együtt nem tartják vallásukat!" Ilyen és ehhez hasonló jelentéseket olvashatunk az apostoloktól. Pehm pedig szép szóval vagy szidással, avagy — ha kellett — adományokkal, gyűjtésekkel igyekezett orvosolni a problémákat. Apostolait bevonta a lelkigyakorlatok szervezésébe, ők toborozták a teológiai és kulturális előadások hallgatóságát. De rajtuk keresztül érte el azt is, hogy minden súlyos beteghez papot hívattak a városban. Mindez persze nem járt konfliktusok nélkül. Korbai Károly ügyvéd például a közélet minden terén nagy ellensége volt a plébánosnak, Zalavármegye címen lapot is szervezett ellenében. 1922-ben egy körmenet élén haladva Pehm meglátta, hogy Korbai egy üzlet ajtajában, feltett kalappal cigarettázik. A plébános erre hozzálépett és rákiáltott: „Arcátlanság ez a viselkedés, hitvány, rongy ember, takarodjék be azzal a kalappal, meg a cigarettával!" A bíróság 200 korona megfizetésére kötelezte Zalaegerszeg plébánosát. A konfliktusok azonban csak velejárói voltak Pehm József kiemelkedő papi teljesítményének. Híveinek többsége tisztelte, támogatta őt. Szociális tevékenysége, a város társadalmi, egyházi szervezeteiben játszott meghatározó szerepe, és nem utolsó sorban kissé aszketikus, szegényes életvitele, a megszerzett források közcélra fordítása hitelessé tették személyét, törekvéseit. Gyakorta szólt a „jó szívekhez". Valamire való karitatív, jótékony akció nem működhetett az ő támogatása nélkül. „Kopogtassunk minden ajtón. Én tudom, hogy nem bocsátanak el minket üres kézzel. Adjon minden osztály. Nyomorgó egyének vannak, de olyan osztály nincs, amely valamicskét ne adhatna. Minden emberhez, minden családhoz fordulunk, vallásra, társadalmi különbségre való tekintet nélkül. Itt szívet, részvétet keresünk" - fogalmazta meg egyik felhívásában. Külön feladatot jelentett számára a bíróság által pártfogásra hozzá utalt fiatalkorú bűnelkövetők segítése. A gyermekek, az ifjúság szociális és lelki gondozására különösen nagy figyelmet fordított. Az iskolásoknak, gimnazistáknak ún. „napievő" hálózatot szervezett. Ehhez számos családot, egyesületet nyert meg, hogy szegény tanulókat élelmezzenek. A koszt minőségét és ingyenességét ő maga ellenőrizte. A diákokat időként be is számoltatta tanulmányaikról, gondjaikról. Talán legkellemesebb óráit töltötte az Egyházi Ének- és Zeneegyesület összejövetelein, mint a nagy létszámú, számos dalosversenyen győztes egyesület egyházi elnöke. Ez sem névleges cím volt csupán, komoly odafigyelést igényelt. „Egy-egy sikeres szereplés, fellépés után elismerő köszönetét nyilvánította az énekkar tagjainak és kar251 A^egyházj énekkar kirándulása a^Alsóerdőn, a% 1930-as években. Középen Pehm József (Göcseji Múzeum).