Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék

Molnár András: Deák Ferenc és a italai liberális ellenek hátsó politikai Deák szentgróti miatt nem használta ki a „piszkos" eszközökkel kivívott győzelmet (nem fogadta el a mandátumot, melyhez vér tapadt), valójában azonban ekkor ábrándult ki a vármegyéből, melyet mindaddig a törvényes oppozíció legfontosabb támaszának tartott. Bizalmát vesztve, hitében megrendülve maradt távol Pozsonytól, és a diéta ellenzéke kénytelen volt nélkülözni korábbi vezérét. Deák felfelé ívelő pályája törést szenvedett; országos vezető szerepét elveszítette. Az 1843-as követválasztási botrány ugyanakkor Zala megye tekintélyét és hírnevét is alaposan megtépázta. Deák ugyan ezután is látogatta a zalai megyegyűléseket, és követutasítások, valamint baráti levelek útján támogatni próbálta az országgyűlés liberálisait, mindez azonban csak pótcselekvés volt számára. A diéta sovány eredménye mindenesetre őt igazolta: még a többség által annak idején elfogadott mérsékelt büntetőjogi javaslatokból sem született törvény. 1844 őszén azonban Deák kilábalni látszott a letargiából; aktívabb szerepvállalásra ösztönözte - többek között - az Országos Védegylet megalakítása. Deák, ha voltak is fenntartásai, azokat csupán magánlevélben közölte Kossuthtal, a nyilvánosság előtt egyértelműen kiállt a védegyleti mozgalom mellett. Szentgróton fiókegyletet szervezett, Nagykanizsán takarékpénztár alapításában működött közre, és támogatta a Védegyletet a zalai megyegyűléseken is. Személyes példamutatása szintén hozzájárult ahhoz, hogy az Országos Védegylet legtöbb vidéki osztálya (szám szerint 14) éppen Zala megyében jött létre. A védegyleti mozgalom lényegét 1845. február 9-én, a szentgróti fiókegylet alakuló ülésén foglalta össze Deák. Beszédében főként a mozgalom gazdasági indíttatását, és a társadalom egészének összefogását hangsúlyozta, miközben tagadta, hogy a szervezkedés mögött szándék húzódna meg. beszédét később közölte, és a Védegyletet támadó Széchenyi ellen hatásos fegyverül használta fel a centralisták által szerkesztett Pesti Hírlap. Az önkéntes nemesi adózás káros voltát taglaló Széchenyivel szemben használta fegyverül egyébként a Pesti Hírlap azt is, hogy 1845. március 2-án Deákkal az élen mintegy 220 — zömében liberális - zalai nemes vállalt önkéntes adózást. 1845 tavaszán a zalai ellenzéket is udvarhű adminisztrátor segítségével próbálta megfékezni a kormány. A főispáni helyettes kinevezése után átmenetileg két részre szakadt a zalai liberáHsok tábora. A „legények" és az „atyafiak" 1846 novemberében, Vörösmarty Mihály közreműködésével békültek ki. Bár Deák ekkoriban sokat betegeskedett, közgyűlési beszédei, és Zala megye 1846. március 3-i körlevele azt bizonyítják, hogy a főispáni helyettesek visszaéléseit ugyanúgy elítélte, mint Kossuth. Az ellenzék szerepéről, feladatáról vallott nézeteit azonban jóval óvatosabban, körültekintőbben fogalmazta meg, mint az ellenzék más hangadói. 1845. november 10-én tartott, az adminisztrátori rendszer árnyoldalait fejtegető beszédében figyelmeztetett, hogy nem a kormánnyal való állandó szembeszegülés, hanem az alkotmányos szabadság és törvényes rend védelme az ellenzék feladata. Deák kifejezte meggyőződését, hogy a szembenálló pártok között csakis „a békés kiegyenlítés szelíd eszköze" teremthet egyetértést. Az ellenzék országos vezetői 1845 novemberében tették meg az első lépéseket a liberális mozgalom párttá szervezése érdekében. Pesti értekezletükön többek között egy bizottságot választottak a legsürgősebb teendők kidolgozására. Ennek tagjaként bízták meg az ellenzék potenciális vezérének tekintett Deákot, hogy vizsgálja meg a programalkotás lehetőségét. Kossuthhoz írott válaszlevelében Deák leszögezte: „régen remény nélkül állok én véletek s közöttetek a csatatéren, de a siker reménye nélkül is kész vagyok küzdeni, mert azt becsület és kötelesség Rábai: Csány LAs^ló (Balatoni 149