Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Horváth László: Zala megye őskora

Zala megye ezer éve az utóbbi két lelőhelyen. Temetkezéseiket elsősorban Keszthely környékéről és a Kis-Balaton területéről ismerjük. A hídvégpusztai kiscsaládi temetkezések egyik sírjában a halott nő nyakát színes kőgyöngyök és kagylókból fűzött gyöngysor díszítette, a mellette lévő kisgyermek kovakő-hegyű nyílvesszőjét és kis bögréjét vitte a túlvilágra. Hamvasztásos sírokat is ismerünk Keszthelyről, Sármelléken pedig egy gödörben négy zsugorított temetkezésre bukkantak nemrég a régészek. A késő rézkort lezáró Kostolaci kultúra idejéből csak egy fenékpusztai urnasírt ismer a kutatás, a hamvakat tartalmazó szépen díszített urnát egy tállal borították le. Bronzkor (Kr.e. 2500-800) Csak az utóbbi évtizedek kutatása tisztázta, hogy a Dunántúl nagy részén a déli eredetű Somogyvár-Vinkó vei kultúra (egy magyarországi és egy jugoszláviai lelőhelyéről elnevezve) népe élt a korai bronzkorban. Településeit nem-csak a vízhez közeli domblejtőkön találjuk, hanem a dombtetőkön is. Az életük nem lehetett zavartalan, mert több erődített településükről is tudunk területünkön. A környék egyik legjelentősebb ásatása Börzöncén volt, ahol számos hulladékgödörből nagyon gazdag leletanyag került napvilágra. A rengeteg ép és kiegészíthető edény az akkori háztartás szinte teljes edénykészletét reprezentálja. A nagyon sok kis állatszobrocska (juh, sertés, marha kutya) mellett egy négykerekű kis kocsimodell nemcsak a kultuszéletük sokszínűségére utal, hanem a fejlettebb Bronzkori sánc, Zalassgntiván - Kisfaludi begy. közlekedésre, kereskedelemre is. Egy másik jelentősebb feltáráson (Nagykanizsa-Inkey sírkápolna) egy kisméretű, mély házat is sikerült találni, melynek padlójához lépcsők vezettek le. Itt is kerültek elő agyagból formázott szobrocskák (bika, phallos), melyek a termékenység varázslásnál játszhattak szerepet. Erődített magaslati településeiken (pl. Galambok-Öreg-hegy, Oltárc-Márkihegy) eddig nem folyt kutatás, mindegyik csak terepbejárás során vált ismertté. A korai bronzkor utolsó periódusában a Dunántúl nagy részén a Somogyvár-Vinkovci kultúrát a kisapostagi kultúra váltotta fel. A középső bronzkorhoz hasonlóan azonban Zala keleti részén, legnyugatabbra csak a KisBalaton területéről ismerjük leleteiket. Balatonmagyaród-Hidvégpusztán mély árokkal körülvett erődített településük védte az átkelőhelyet, urnasírjaik is a dombtetőn helyezkedtek el. Hasonló erődített településük volt a Kis-Balaton keleti szélén, Vörsön is. 12