Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Németh József: A 18. század művelődése, a szabadkőművesség

Nétneth Jóí(sef: A 18. s^á^ad művelődése, a szabadkőművesség életéről, nem sokkal halála előtt. Hat esztendeje a még helyét kereső ifjú megismerkedett néhány rokonszenves emberrel, akiket szabadkőműveseknek gyanít. Sok rosszat hallott a társaságról, ezért egy ideig gyanakodva figyelt rájuk. Hosszú vívódás után nemcsak megkedveli őket, hanem már maga is szeretne közéjük tartozni, s felvételét kéri a közösségbe. Élettörténetének részletei a próbák, amiket ki kell állnia, hogy jövendő társai meggyőződjenek a jelölt erényeiről, jó tulajdonságairól. A próbákból, az azokat kísérő beszélgetésekből kiderül, hogy csak a nemes, jó szívű, vallásos, mindenkit egyenlőnek tartó férfi lehet páholytag. A próbák többségét már kiállta, amikor beleszeret egy szép grófkisasszonyba. A házasság előfeltétele, hogy az ifjú megesküdjék: nem szabadkőműves és soha nem is fog hozzájuk csatlakozni. Hősünk gyötrelmes, nehéz napokat él át, mindkét érzésében meginog. Tétovázása miatt nem lépheti át a Dicsőség Templomának kapuját. Súlyosan megbetegszik, halála előtt elbeszéli történetét. „Én azt számtalanszor megsirattam, hogy abba a társaságba be nem mehettem. Olyan oskola az, amelyet keresve kell keresni a legjobb erkölcsű embernek is." — fogalmazza meg a regény végső tanulságát. „A felfedezett titok" szabályos szentimentális történetnek is felfogható, melyről mintha elfeledkezett volna a magyar irodalomtörténet. Egyedül Alszeghy Zsolt sorolta a magyar regény előzményei közé. О ugyan fordításnak gondolta, de e gyanúját csak néhány olyan motívumra alapozta, melyeket nem a magyar valóság talajából származónak vélt. Biztos azonban, hogy Horváth önálló munkát írt. Nemcsak azért gondolhatjuk így, mert gyenge nyelvtudása nehezítette a kortárs külföldi irodalomban való tájékozódását, hanem azért is, mert számos megnyilatkozásában a fordításokkal szemben az eredeti művek írását tartotta fontosnak. Ha a szerző életének és a korszak szereplőinek alaposabb ismeretében olvassuk a regényt, számos olyan mozzanatot találunk, amelynek mintáját is megnevezhetjük. Horváth nem kulcsregényt irt, csupán egyéni élményeit, szabadkőműves társainak egyéniségét, sorsát írta bele a könyvbe. Babocsay mindmáig kéziratban maradt, a nagykanizsai Thury György Múzeum adattárában található Apológiája egyrétűbb alkotás. Nem regényes formában, hanem értekezésként taglalja a szabadkőművesség értékeit, védelmezi a mozgalmat az ellene rendszeresen felhozott vádak ellen. Címe tartalmát, célját is összefoglalja: „Apológia, azaz védelmező levél, amely által egy szabad építő védelmezi társoságának ártatlanságát, és megmutatja jó barátjának azt, hogy elégtelen oka légyen azért, mivel ő szabad építő vagy freimaurer, barátságát félbeszakasztani." Nem tudjuk biztosan, meddig állott Spissich János szabadkőműves ládája (balatoni Múzeum, Мациг Ildikó jelvétele). fenn a páholy. Később Spissich azt állította, hogy már 1793-ban feloszlott, ez azonban nem valószínű. Spissichet a Martinovics mozgalommal kapcsolatban gyanúsítottként hallgatták ki, érthető, hogy társait menteni igyekezett, hiszen a mozgalmat ez időre már betiltották. A vizsgálattal kapcsolatban fennmaradt iratok kétszer is említik Horváth Ádámot, egyszer szabadkőműves nevén, Arionként. 1795 után már biztosan nem működött a páholy, de volt tagjai vezető szerepet játszottak egy nagy port felvert, súlyos következményekkel járó esemény során. 1797-ben a király - még mielőtt az országgyűlés megszavazta volna - rendeleti úton nemesi felkelést hirdetett, a várható francia támadás ellenében 4000 gyalogos és 500 lovas felkelő kiállítását rendelte el. Az április 12-én tartott közgyűlés, melyen Festetics György is részt vett, felettébb tiszteletteljes hangú, de szokatlanul merész tartalmú válaszban a felkelést megtagadta. A francia katonai erőfölény ellenében a felkelést elégtelennek ítélték, inkább a békekötést indítványozták. Javasolták az országgyűlés összehívását, kérték a korábban kiállított újoncok hazarendelését külföldről az ország védelmére. A későbbi vizsgálat szerint a válasz megfogalmazása előtt és közben is lázító kijelentések hangzottak el. Ezért a király Medgyesi Somogyi János udvari tanácsost főispáni adminisztrátorként a megye nyakára küldte, aki április 25-én már be is mutatkozott, s a választott tisztségviselőket felfüggesztette. A király végzése csak egy 125