Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Előzmények (a kezdetektől a magyar honfoglalásig) - Horváth László: Zala megye őskora

Horváth László: Zala megye őskora több objektumon kívül egy kisméretű házat találtak, a ház alját letapasztották, a szélein húzódó padka képezhette a fekhelyeket, míg a középső mélyebb rész a kényelmesebb ülést biztosíthatta. Ez az ásatás különösen fontos, mert alig ismerünk hitelesen feltárt települést, házat a korai rézkorból. Valószínűleg, hogy ekkor még használhatták a paŰni szentélyt. A Balatonmagyaród-Hídvégpusztán feltárt kettős körárokkal rendelkező szentély ugyancsak erre az időre keltezhető. A Keszthely-Halászrét lelőhelyen talált ároknak azonban inkább köznapi funkciója lehetett. A Közép-Európában elterjedt körárkos létesítményekről, szentélyekről a kutatás véleménye megoszlik, azokban az esetekben, amikor az árkok üres, beépíteden területet fognak közre mindenképpen szak-rális funkcióra kell gondolni (Nagykanizsa-Palin, Balatonmagyaród-Hidvégpuszta). A középső rézkori Balaton-Lasinja (I) kultúra a Kr.e. 4. évezred eleji kialakításában a Balkán középső és északi vidékéről érkezett népcsoportok és a helyi későlengyel népesség játszhatta a főszerepet. A kerámiaművességükben az tapasztalható, hogy a későlengyel formák és díszítések jó része továbbélt az új, balkáni formák mellett (egyfülű korsó, kannelúrás díszítés, fekete grafitos kerámia, a külső felület fényezése stb.). Településhálózatuk Zalában addig soha nem tapasztalt sűrűséget ért el, csaknem minden településre alkalmas helyet megszálltak, az alacsony vízparttól a dombtetőig. A kultúra elnevezése nem véledenül Zalához kötődik, ti. éppen a Keszthely környéki régészeti topográfiai munkálatok közben sikerült elkülöníteni jellegzetes emlékanyagukat. Jelentősebb telepfeltárás ebből az időszakból Nagykanizsa-Sánc, valamint Zalavár-Basaszigeten volt. Utóbbi lelőhely különösen fontos, mivel többször megújított, masszív konstrukciójú házaikon és gazdasági épületeiken kívül hitelesen feltárt rézleleteket (rézkorongok, laposbalta) is találtak. Ezek az első fémek, melyek a rézékszerek korábbi megjelenését követően, gazdaságilag is jelentőséggel bírtak és egy önálló dunántúli fémművesség bizonyítékai. A Csáfordon előkerült híres, ún. Csáford-Stollhof típusú aranykorongok a fentiek mellett a társadalmi tagozódásra is utalnak. Temetkezéseik közül csak néhányat ismerünk (Keszthely-Gátidomb), a Semjénházán előkerült urnasír az első ilyen jellegű lelet a vidékünkön. A kultúra eddig egyedülálló lelete a Balatonmagyaród—Homoki-dűlőben talált áldozati gödör, melynek alján gyermekcsontváz maradványa került napvilágra. A középső rézkor fiatalabb periódusában a jellegzetes edénydíszítéséről elnevezett kultúra, a Furchenstich kerámia kultúrája (tűzdelt barázdás díszű kerámia kultúrája) idején a lelőhelyek száma feltűnően lecsökken az előző periódushoz képest. Az előző időszakkal ellentétben a kultúra középeurópai eredetű. Nagykanizsa-Sáncról ismerjük agyagpecsétlőjüket, melyet az emberi test tetoválására használhattak. A becsvölgyi női idol is ebből a periódusból származhat. A legkiemelkedőbb lelet azonban a Zalavár-Mekenye lelőhelyen feltárt településükön került felszínre: két rézékszer társaságában egy rézöntő tégely, mely Magyarország eddigi legkorábbi ilyen jellegű lelete. A késő rézkor kezdetét a Kr.e. 3500 körüli „proto-bolerázi" horizonttól számíthatjuk. Ennek legnyugatibb lelőhelyeit a Kis-Balaton térségében találták meg, közülük a Keszthely-Halászréten feltárt vált igazán híressé. Egy nagyméretű, enyhén ívelt alaprajzú építményben a kemencék mellett megpörkölődött emberi koponyák, valamint egy tengeri csigából készült kürt kerültek napvilágra, mutatván, hogy az épületnek kultikus, vagy közösségi funkciója lehetett. Nem sokkal később, a badeni kultúra idején a Kárpát-medence történetében addig először vált egységessé az Alföld és Dunántúl kulturális képe. Népessége elsősorban nagyállattartó és földművelő volt. Máshol feltárt temetőik világosan tükrözik a társadalmi rétegződés folyamatának felgyorsulását és különösen a nagyállattartás, a szarvasmarha tenyésztése játszott fontos szerepet az életükben. A Kis-Balaton keleti szélén, Vörsön előkerült réz diadémot is a nagyállattartással összekapcsolódó papi jelképnek tartja a kutatás. Csak az elmúlt évtizedekben vált bizonyossá, hogy Zala is hasonló népsűrűségű lehetett, mint a környező területek és nemcsak néhány települést létesítettek itt. Az utóbbi években több települést tártak fel kisebb-nagyobb felületeket átvizsgálva. Ezek közül említést érdemelnek a következő lelőhelyek: Balatonmagyaród-Kiskányavár, Nagykanizsa-Inkey sírkápolna, Nagykanizsa-Billa áruház. Házaikat szinte kivétel nélkül a föld felszínére építették, melyeket vermek, kemencék, különböző funkciójú gödrök öveztek. Ezeken kívül azonban néhány kisméretű lakóházat is sikerült megfigyelni Rézkort aranykorongok Csáfordról (Magyar Nemzeti Múzeum). 11