Zala Megye Ezer Éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás milleniumának tiszteletére (Zalaegerszeg, 1996)

Újjáépítés és a polgárosodás kezdetei (1690–1849) - Turbuly Éva: Nemesi társadalom, birtokviszonyok – Újratelepítések, nemzetiségi viszonyok

Zala megye ezer éve Marchio de Prie bírta, tisztázatlan, hogy bérleményként, vagy tulajdonosként. 1715 és 1719 között Chikulini János bérleménye volt. 1720-21-ben királyi adományként szállt az indigena gróf Althan Mihály generálisra, aki a megye főispánságát is megkapta. Althan III. Károly bizalmi embere, egykori apródja volt még spanyolországi tartózkodása idejéből, aki egy alkalommal állítólag az uralkodó életét is megmentette. A rossznyelvek szerint III. Károlyt gyengéd szálak fűzték a szép Pignatelli hercegnőhöz, Althan nejéhez, s a fejedelmi adomány részben e kapcsolat „gyümölcse" volt. Az új földesúr rövid ideig élvezhette szerzeményét, még 1721-ben meghalt. Fia, az 1710-ben született Althan Mihály János örökölte az uradalmat, s a főispáni széket, amelyet ténylegesen csak 1733ban vett át Batthyány Lajos főispáni adminisztrátortól, aki egyben magyar alkancellár, majd 1721 és 1746 között kancellár volt. Az Esterházy család, amely nyolcévnyi megszakítással (1683-1691, Zrínyi Ádám) 1671 és 1721 között a megye főispáni tisztét is betöltötte, a 18. század folyamán jutott Zala megyei birtokaihoz, az alsólendvai, a lenti és a csobánci uradalmakhoz. Az alsólendvai uradalmat királyi adományként Nádasdy Tamás országbíró kapta meg, miután a Bánffyak a 17. század derekára kihaltak. Őt a Wesselényi összeesküvésben való részvétele miatt 1670ben kivégezték, birtokait elkobozták. Az uradalom a kincstár kezelésébe került, majd viszonylag későn, 1712-ben kapta meg a Nádasdyval leányágon rokonságban áUó Pál nádor, aki az alsólendvai és a lenti uradalom fejében 102.500 forintot fizetett be a kamarának. Az úrbérrendezés idején e részt a hercegi ág feje, Miklós birtokolta (27.896 hold), de jelentős területek voltak a devecseri uradalom részeként a grófi ág kezén is (4.042 hold). Ugyancsak Bánffy birtok volt a bellatinci uradalom. Miután Nádasdy Ferenc halálát követően kincstári birtok lett, Széchényi György esztergomi érsek vette zálogba 1682-ben 100.000 forintért. Később ezt az összeget vételárként ismerték el, a birtok a család birtokába került. Felesége, Széchényi Julianna révén gróf F^bergényi László generális, majd lánya házasságával veje, gróf Csáky György örökölte. 1767-ben a tulajdonos gróf Csáky György volt 6.740 hold úrbéres földterülettel. A szécsiszigeti uradalmat (1549-ben Salm Miklós birtoka) gróf Kéry Ferenc tábornok kapta meg elmaradt illetményei fejében, majd a Szapáry család birtokolta. Gróf Szapáry Péter úrbéres területe 1767ben 3.808 hold volt. Nagyobb, 1785 körül épült kisnemesi (Deák) kúria Söjtörön. 100 hold feletti úrbéres terület volt a Széchényi és a Festetics családok kezén, amelyek megerősödése, az arisztokráciába való felemelkedése a 17. században kezdődött és a 18. században teljesedett ki. Az elkobzott Nádasdy birtokokból Széchényi György 1677-ben vásárolta meg a kincstártól a pölöskei és a szentgyörgyvári jószágot. Birtokosuk az úrbérrendezéskor gr. Széchényi Zsigmond volt 1.780 hold úrbéres területtel. A Festeticsek még a 17. század végén jutottak Kernend birtokába, 1737 és 1740 között részenként vásárolta meg a gersei Pethő, majd a Hagymásy családok kezén lévő Keszthelyt, Rezit és Tátikát a Muraközből érkezett Festetics Kristóf, a család első igazán ismert, közéleti szerepet is vállaló tagja. 1767-ben a család úrbéres földterülete a megyében 6.105 hold volt. Batthány Ádám még az 1650-es években vásárolta meg a szentgróti uradalmat, amely 1712-től a grófi ág kezén volt. Kanizsa 1743-ban, Homokkomárom 1744-ben került Batthány Lajos kezére. A grófi és hercegi (B.Strattman) ág összes úrbéres területe 1767-ben 8.480 (6.167-2.313) hold volt. A felsoroltakon kívül br. Sennyey Antal (3.085 hold, Alsóbagod, Bak, Hásságy, Nagykutas, Náprádfa, Pölöske) és Bernáth György (1.214 hold, Jakabfa és Résznek) birtokolt 1.000 hold feletti úrbéres területet. Legnagyobb egyházi birtokosok a veszprémi püspökség (8.480 hold), a veszprémi káptalan (3.490 hold) és a budai társaskáptalan (4.531 hold) voltak, valamennyien középkori alapítású javadalmak. Ä szombathelyi püspökség létrejöttével (1776) arányosan részesült a veszprémi püspöki javakból. A szerzetesrendi birtokosok közül a tihanyi és zalavári bencések, a csáktornyai pálosok és a türjei premontreiek úrbéres területe esett 1.140 és 1.693 hold közé. • 110