Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

Csesztregen, Szemenyén és Dobriban lévő őrségeket. A Muraköz védelme sajátos volt. A Zrínyi család uralma alatt nagyfokú önállósággal rendelkező katonai körzetté alakult, erejét a zsoldos katonák mellett a fegyveres szolgálatra kötelezett parasztkatonaság is növelte. A „sziget", ahogy a kortársak nevezték, védelmének magját a család csáktornyai vára alkotta. Előtte a Mura partján apró figyelőerődök sora húzódott, melyek őrsége folyamatosan figyelte a túlparti török tevékenységet. A Kanizsával szembeni végvárvonal kis erődítményekből állott. A század közepén a legnagyobb létszám (444) a Kanizsa hátát ellenőrző Kiskomárban, a legkisebb a mellékirányon fekvő Bérben (26 fő) volt. A teljes, királyi zsolddal fizetett létszám 2733 fő volt. Ebből 1185 volt a huszár, akik zöme a fővárakban állomásozott. így a helyőrségen belüli legnagyobb alakulatot alkották Kiskomárban, Egerszegen, Szentgróton, Lentiben és érdekes módon Kapornakon. A 17. század folyamán többször gondoltak arra, hogy Kanizsát pótolják, azaz valamely várat nagyobb erődítménnyé építsék ki. A század közepe után a Stájerország felé vezető utakat záró Lenti korszerűsítésére két megmaradt tervet is ismerünk. Pénzhiány miatt azonban egyik sem valósult meg. A mélységében tagolt végvári rendszernek a feladata a portyázó török megállítása, viszszaverése volt, komoly ostromnak nem voltak képesek ellenállni, ez nem is volt a feladatuk. De alapvető céljuknak is csak együttműködéssel tudtak megfelelni. Az erők koncentrálására alakították ki a hírlövés rendszerét. A török erők felbukkanásakor az észlelő vár őrsége a hírlövő mozsárral adott számú lövéssel jelzett, ezt a közelében lévő várak újabb hírlövéssel továbbították. A jelre a körzet várainak huszársága az előre kijelölt gyülekezőpontra sietett, és együtt próbálták a küzdelmet felvenni az ellenséggel. Ez nem mindig sikerült, a török sokszor a várak alá is betört. 1616-ban Egerszeget 104 ház felégetésével és 500 ember elhurcolásával kényszerítették a behódolásra és az adó megfizetésére. A főkapitányi tiszt a század folyamán a Batthyány család tagjai között öröklődött. A védelem gyakorlati, mindennapi irányítása a főkapitány helyettesének a vicegenerálisnak a dolga volt. Székhelyét általában a vég várvonal közepén elhelyezkedő, minden irányból legjobban elérhető, ugyanakkor viszonylagos biztonságot nyújtó Egerszegen tartotta. A török közigazgatás arra törekedett, hogy mind nagyobb területről hajtsa be az adókat, és minél több falut tekintsen a török birodalomhoz tartozónak, így azoknak a településeknek az adójára is igényt tartott, melyek magyar várak mögött feküdtek. A szultán hűbéres katonái, a szpáhik gyakran kaptak magyar fennhatóság alatt fekvő adománybirtokokat. A falvak lakói, hogy az erőszakos behajtást elkerüljék, inkább megfizették a török adót is, hiszen a végvári 24