Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

katonaság védelmére nemigen számíthattak. Ugyanakkor a magyar katonaság és a magyar földesurak a régi jog alapján behajtották az adót a török területeken is. Kialakult az ún. kettős adóztatás rendszere, amelyet igazán egyik fél sem akart megakadályozni, amely csak tovább fokozta az amúgy is sokat szenvedett és egyre pusztuló lakosság nyomorát. A végvári katonák, a „vitézlő rend" tagjai, akiknek a legnehezebb időkben is helyt kellett állniuk, igen nehéz körülmények között éltek. Visszatérő panaszuk volt, hogy zsoldjuk, amely megélhetésüket sem biztosította, nagyon sokszor késett vagy el is maradt. Ezért a katonák gyakran paraszt módon földet, szőlőt műveltek, és ha nagy volt a szükség, bizony raboltak is, mint pl. 1602-ben Egerszegen, ahol a katonák feltörték a polgárok házait és az élelmiszert elrabolták. A megyei közigazgatás a rendkívüli körülmények között is működött. A közgyűléseket a megmaradt jegyzőkönyvek alapján általában megtartották, igaz, hogy 1630 után általában nem az igazgatási szerepében megnövekedett jelentőségű Egerszegen, hanem a biztonságosabb Vas megyei Körmenden vagy a jól védhető Sümegen. A török elleni küzdelemben a főkapitányi tisztet viselő Batthyányak mellett a Muraközt birtokló Zrínyiek vitték a vezető szerepet. Közülük is kiemelkedett történelmünk egyik legnagyobb egyénisége, Zrínyi Miklós, a költő, hadvezér és hadtudományi író. Ez a nagyszerű férfiú életét tette fel arra, hogy hazánkat megszabadítsa a török veszedelemtől. Muraközi birtokain nevelkedve gyermekkorától élet-halál harcot vívott a szomszédos kanizsai törökkel. 1649-ben Horvátország és Szlavónia bánjaként az országos politika részese, mint ilyen fedezi fel azt az óriási szakadékot, amely a bécsi uralkodó törökpolitikája és az ország lakóinak érdekei között mutatkozik. Egyre inkább kétségei támadnak a tekintetben, hogy várható-e a Habsburg uralkodóktól az ország védelme, felszabadítása, eljut a nemzeti királyság létrehozásának gondolatáig. A török elleni küzdelem jegyében folyamatosan erősíti a Muraköz védelmét, és az 1661ben kitört újabb háború kezdetén elkezdi építeni a Mura bal partján Kakonya mellett ZrínyiÚjvárat. Innen kiindulva vezeti 1664 január-februárjában a híres téli hadjáratát Eszékig, majd ez a bázisa Kanizsa visszafoglalási kísérletének. Az ostrom abbahagyását kikényszerítő török fősereg elfoglalta és felrobbantotta Zrínyi-Újvárt, Kiskomáromot, majd Bécs felé vette az irányt. Az útjába kerülő várak őrsége vagy kapitulált vagy elmenekült, a kis Pölöskét kivéve, melynek védői a hősi halált választották. A nagyvezért Monteccuccolinak csak a Rábán való átkelés közben sikerült megállítani, és seregét megverni. A császári hadvezetés ezt a sikert nem használta ki, sőt a vasvári békében beleegyezett, hogy Zrínyi-Újvár és Kiskomár 25