Képek 1100 esztendő zalai történéseiből (Zalaegerszeg, 1996)

Kerka vidékig dúló szigetvári bég seregét az egyesült végváriak Kacorlak mellett terjesen szétverték. A következő évben a török visszaütött és több kis zalai várat elpusztított. Az újabb nagy változást a tizenötéves háború időszaka hozta. Első szakaszában a megye mellékhadszíntér volt. A kezdeti sikerek után (a Kanizsa előtt fekvő somogyi várak visszafoglalása) 1600 szeptemberének első napjaiban a nagyvezér vezette török fősereg Kanizsa ostromára indult. Az egyik leghosszabb magyarországi várostrom, - miután a törökök Sormásnál megverték a felmentő sereget - 1600. október 22-én a vár feladásához vezetett. A kor közvéleménye és a későbbi történetírás árulásról beszélt. Ma már tudjuk, erről szó sem volt. A lőszer és remény nélkül maradt Georg Paradeiser főkapitány nem állt ugyan a helyzet magaslatán, de bécsújhelyi kivégeztetésére csak ürügy volt a nagyfontosságú erődítmény feladása. Az osztrák történetírás rámutatott a per valláspolitikai hátterére, amely a protestáns főkapitány cselekedetének megítélését motiválta. Kanizsával együtt elestek a dél-zalai végvárak, a megye egy része török kézre került. A törökök pedig Kanizsa székhellyel létrehozták a birodalom legnyugatibb tartományát, a kanizsai beglerbégséget (vilajet). Miután egy esztendő múlva a Ferdinánd főherceg által vezetett és a pápai hadakkal megerősített sereg visszafoglalási kísérlete kudarcba fulladt Kanizsa alatt, a Haditanács berendezkedett a helyzet stabilizálására. Bár az új védelmi vonal kiépítése hamarosan megkezdődött - az országgyűlési határozatok, szervezési iratok is ezt mutatják -, végérvényes kialakulására csak a század 20-as éveinek végén került sor. Az 1601-1604 közötti szervezés a Bocskai-féle felkelés idején (1605) akad meg, amikor Némethy Gergely hadai szállják meg a zalai várakat, majd a zsitvatoroki béke után az 1607ben megszerveződő dél-dunántúli (Kanizsával szembeni) főkapitányság szervezetének végleges kialakítását Bethlen dunántúli hadjáratai akadályozzák meg. Az új végvárvonal, amely a Kanizsával szembeni Főkapitányság elnevezést viselte, mint egy hatalmas zsák, melynek nyitott szája keletre nézett, fogta körül a törökké lett Kanizsát. A mocsaras folyóvölgyekre támaszkodó védelmi rendszer Kiskomár-Szentgyörgyvár-Szentgrót-Bér-Kemend-Egerszeg-Lövő-Szentpéter vonalon húzódott a Zala, Lenti-SzécsiszigetMurakÖz-Légrád vonalon a Kerka és a Mura völgyében. A Kanizsa felé nyitott észak-dél irányú völgyekben előretolt ékként őrködött Pölöske és Kapornak vára, a Zala átkelői mögött a vasi Hegyhát útjait Egervár, Mogyorósd, Tótfalu és Körmend erődítményei őrizték. Lenti előtt hasonló előretolt erőd volt Kányavár, a Stájer felé vezető utat Lendva zárta. A Göcsej közepének szinte járhatatlan vidékét és a Kerka-Kanizsa közti térséget nem védték. A 17. század első évtizedeinek tapasztalatai alapján dönthettek így, megszüntetve a Tárnokon, 23